RSS

4/207 – Előrelátás

A jövő hét mindennémű előre betervezett sorscsapásainak következményeként amit ma nem teszek meg, azt csütörtökig hiába is akarnám, úgyhogy ma beregisztráltam a(z egyik) májusi konferenciára, valamint hajat festettünk. Igen, így, többes számban, mert tényleg szerettem volna elkerülni a telekomszínű foltos nyak állapotát (van nekem ezzel a nyakkal most bajom elég anélkül is), és nekem ugyan nincs hátul szemem, de a Repülő Kutatónak van elöl kettő, és akkor néz meg engem hátulról, amikor akar. Úgyhogy kipipáltuk a házasélet evolúciójának azon pontját is, amikor a pasas már nemcsak azt tudja, hogy a felesége hajszíne dobozból van, és időnként szembesül ennek használat közbeni büdös pacsmagolt változatával, de még segít is ennek a hajszínnek az előállításában.

Úgyszintén a betervezett sorscsapások miatt abban reménykedem, hogy szintet lépek a “hogyan hazudjunk képileg” kategóriában, és ha össze tudom magam szedni hozzá, három napra előre gyártok konzervet, mert csütörtökig minden nap későn jövök haza és lenullázva, vagy egyáltalán nem jövök haza, hanem megint Pex. Legalább majd mikor átment rajtam a parodontológus meg a témavezetőm megatöbbi, nézegethetem ábrándosan, hogy bezzeg vasárnap milyen előrelátó voltam, és a pofám se volt még szétverve.

Igaz, ennek a nagyívű tervnek némi akadályát képezi, hogy álmos vagyok, mint a fene, és valószínűleg jól el is alszom, de mingyá.

 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/03/26 hüvelyk eská, tavasz

 

4/206 – Soha nem érhet véget

Mármint az éjjel. Mármint azok szerint, akik ezt óbégatva tértek nyugovóra (vagy legalábbis támolyogtak el a szobájuk felé) ma reggel negyed hatkor. A szoba persze nem ott volt, ahol sejtették, úgyhogy tettek egy kört az emeleten, továbbra is óbégatva, majd elájultak valahol, de legalábbis befogták a szájukat.

A hotelbe este fél kilenckor érkeztem meg, és ebben az időpontban ott pezsgett kint az utcán az egész Pécs plusz, mert így kell nekem, ha a sétálóutcától húsz méterre verem fel a sátorfámat. Talán mondanom sem kell, hogy megrkezésem után azonnal duhaj módon átöltöztem pizsibe, főztem magamnak egy csésze zöldteát, és beleugrottam a nagybőgőbe ágyba, majd szinte azonnal elaludtam.

Ebben a szállodában amúgy végre megnézhettem a fejem hátulról is, mert a lift csupa tükör, és ez (a nézés, nem a lift) teljesen lelombozott. A frizurával semmi gond, de hajat kell festenem, és roppantul középkorú-bánatos kövérke nyakam van banyapúppal, amit eddig nem akartam tudomásul venni, de most nagyon-nagyon látszik, és ez kifejezetten szomorúvá tesz. Különösen, hogy fogyókúrázni meg egyéb hülyeségeket ugyan lehetne, de teljesen fölösleges, konkrétan nyakra fogyni lehetetlen, banyapúpra meg pláne.

Na jó, elmentem reggelizni, aztán irány a pszichológia a neveléstudományban.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/03/25 hüvelyk tavasz

 

4/205 – Pörgettyű

Többet monitorozom már az időjárást, mint egy levelibéka, ráadásul több helyen egyidejűleg: Esztergomban mindig legalább öt fokkal hűvösebb van celziuszban, mint Szentendrén, Pécsett meg öt fokkal több, mi a nyavalyát vegyen fel az ember meg mit vigyen magával meg egyáltalán miért nem lehet hétvégére itthon maradni valami kényelmes háziklepetyusban, néha kiülni a teraszra, aztán nézni, hogyan nő a fű.

Ma amúgy már bőgtem, röhögtem, mosolyogtam és nyivácskoltam, kimostam két gépnyi akármit, befejeztem egy díszpárnahuzatot, sütöttem egy tepsi pokrócos malackát (=pigs in blanket), átrendeztem a fél szekrényt és megittam egy sört. És még alig van dél.

Háromkor indul a buszom a metrómhoz, másik metrómhoz és a vonatomhoz, majd a buszomhoz/taximhoz, addig még gyorsan megváltom a világot. (Nem. De egy további díszpárnahuzat talán belefér.)

Igen, tudom, ez az áutfit megérdemelne egy csinosabb cipőt is. De, legyünk őszinték, akkor miről ismernétek fel?

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/03/24 hüvelyk tavasz

 

4/204 – Tiszta haszon

Ma reggel sikerült rádöbbennem, hogy az egyik konferenciára, ahová beadtam a jelentkezésem, valami rettenetesen kitekert és formalizált követelmények voltak az absztrakt készítéséhez, amiket én sehol nem vettem észre akkor, amikor elküldtem nekik az inkriminált absztraktot. Nos, majd meglátjuk, méltónak találnak-e még ezek után arra, hogy odamenjek, és édes bülbül szavaimmal szórakoztassam a nagyérdeműt. Ha nem, hát shit happens, így jártam. Majd jövőre jobban odafigyelek. De azért nyomaszt a dolog, pfühp.

A mai szép napon ismét Esztergomba pendlizek, mert tanszéki értekezlet vagyon, az új intézetvezetőnk is most mutatkozik be. A régi valószínűleg úgy gondolta, túl békés az élete, és odébb lépett egy olyan mukahely és pozíció irányába, amit én akkor se, ha Dárius minden kincsével kecsegtetnek, de hát nem vagyunk egyformák. Mindenesetre, ha már értekezünk, a civilizált külsőnek tett engedmények mián megmostam a hajam, jól fel is robbant. Kedden (mint számítottam rá) bent a munkázóban megdicsérték a szép új frizurámat, miszerint sokkal jobb, mint a korábbi, így kéne hordanom máskor is. Sajna, mondtam én, túl nagy macera kihúzni, meg egyébként sem vagyok ebben kompetens, fodrászhoz meg három havonta járok. Hiba, mondta a tanszékvez (rendkívül decens, mindig frissen fodrászolt meg manikűrzött középkorú hölgy), két hetente kéne. Höh, azt talán majd egy másik életben.

Holnap megint Pécsre vándorlok, hogy aztán szombaton egész nap bent kuksoljak a D/540 nevű sivár kis teremben, miközben azt magyarázzák nekem, mire jó a pszichológia a neveléstudományban, amivel én úgyszintén eléggé tisztában vagyok, de ennek az előadásnak végképp nem látom hasznát sem tanítási, sem pedig kutatási szempontból. Mindegy, kötelező.

Az igazi rémség ebben a hónapban persze a jövő hét lesz, de arról a hídról majd akkor, amikor odaértem, hogy felégessem. Annyit mondhatok előre, hogy a szokásos tancsitancsi mellett Pécs is lesz benne meg parodontológus. Ez utóbbi kétszer.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/03/23 hüvelyk eská, tavasz

 

4/203 – Rituálék

Ma echte szabadnapom van, mármint ha a szakdolgozók nem pancsolnak bele a dolce far nientébe, és emellett szerda is van, ami piacnap, én pedig ebben a hónapban nem érek rá szombatonként, ami szintén piacnap. Szóval most uccuneki.

Kérdezhetitek, ugyan miért ilyen fontos nekem piacra menni, de minél káoszosabb az élet, annál nagyobb szükség van régi és megszokott rituálékra, márpedig mi akkor kezdtünk piacra járni szombatonként, amikor kiköltöztünk Szentendrére. (Ez valójában nem egyetlen nagy esemény volt az életünkben, hanem inkább afféle lassú folyamat, ami 1999 nyarától 2000 nyaráig tartott. Amikor elkezdtük, a beépített konyhabútoron kívül egyetlen ágyunk volt. Ezt most már nekünk is nehéz elhinni, a lakás úgy fest, mintha így jött volna a világra, telistele könyvvel, cetlikkel, ruhákkal, hímzőcérnával, hatvanféle fűszerrel, több tucat borospohárral meg minden más kacattal kinccsel. Az ágy meg a beépített konyhabútor még mindig megvan, innen nehezen mennek ki cuccok, befelé annál inkább.) Akkoriban még (hű, de hülyén fog hangzani) nem volt mindennapos dolog, hogy huszonkevés éves emberek szombat reggelenként szorgosan felciheljék magukat, és két kosárral levonuljanak friss zöldséget venni ahelyett, hogy átfordulnának a másik oldalukra, miközben a péntek esti ereszdelahajamat következményeit nyögik; elég furán is néztek ránk, de hát mit tehetnénk, középkorúnak születtünk. Mostanra persze belevénültünk a szerepeinkbe, meg az azóta eltelt tizensok évben kitörtek mindenféle gasztroforradalmak is, és sikk lett főzni, úgyhogy jelenleg már senki sem néz furán se ránk, se azokra a szellemi piaci utódainkra, akik roppant komolysággal válogatják össze maguknak a hatféle paradicsomot, és aziránt érdeklődnek a tejesnél, van-e bivalymozzarella. (Nincs. Ennyire azért még nem tört ki a gasztroforradalom.)

Szabadnaphoz és piaclátogatáshoz persze a codálatosz új zoknimhoz öltöztem, mert ugyan középkorúnak születtem, de eszem ágában sincs macinaciban megöregedni. Kosztümben sem.

Lássuk be, az ilyen szent célok megvalósítását én nem is szoktam elaprózni.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2017/03/22 hüvelyk eská, tavasz

 

4/202 – Foltos nyakorján

Mint a mellékelt ábrán látható, igenigen levágták a hajam, ami nekem nem probléma, legfeljebb a festéssel lesz majd gondom, mert nem akarok telekomszínű foltos nyakkal mászkálni, márpedig hátul tényleg csak borostányi hajam maradt, és így elég trükkös lesz folttalanul befesteni. Sebaj, megoldjuk. Vagy nem. És akkor majd viccesen fogok festeni, na bumm.

Ami a mai áutfitet illeti: nem mintha nem lenne annyi holmim, mint a nyüves, de ami (nekem-)új, az mindig izgi kicsit. Az igazi nagy izgi persze a Marimekko-zokni, de azt majd a holnapi öltözékbe építem bele. Most inkább az A jelzetű bizonytalan műfajú nemtommit vettem fel, ami ugyan távlatilag valószínűleg egy őszi darab lesz (többé-kevésbé szándékosan leginkább ősszel szoktam szürke-fekete-piros-narancsban flangálni), de ezúttal kíváncsi voltam rá, tunika-é ő vagy ruha. Hátizé, még mindig nem tudtam eldönteni. Annyi biztos, hogy az én repertoáromban ruhának kicsikét rövidecske, úgyhogy tunikának fogom használni. Ami viszont a gatyát illeti, mondtam nektek, hogy egy jeggings éppen olyan, mint egy másik, és így is van.

Ugyanez nagyjából a keddekre is érvényes, úgyhogy ezúttal is elmentem tanítani, pápuszi.

 

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/03/21 hüvelyk eská, tavasz

 

Szaporulat a szekrényben 4. – Gatya!!! meg másegyéb

Miután ma harminc perc alatt gyönyörűen hajat vágtak nekem beszárítással et al., úgy éreztem, jó napom van, így bekúsztam a hajvágda melletti mindentárulunk boltba, ahol plüss csürkéket akartam venni (húsvéti fogyóeszköz), de merő véletlenből odacsámpáztam a nadrágos fogashoz is, ahol megnéztem, találok-e esetleg olyan jeggingset, ami nekem jó. Esetleg volt is egyetlen darab, egy 40-es, amit megnéztem, aztán aszondám, kecskebéka legyek, ha ez nem jó az én ménkű nagy fenekemre. Éés, paramm, nem lettem kecskebéka.

Egy jeggings persze pontosan ugyanúgy fest, mint egy másik jeggings, úgyhogy nem fotózom le nektek, de a nap addigi sikerein felbátorodva bementem egy turkálóba is, ahol találtam magamnak egy akármit a tunikás fogason, egy másik akármit meg a ruhák között. Mint a leírásból is látható, egyiknek sem lehet pontosan megállapítani a műfaját, bár a rózsaszín virágos volt a ruhák, a narancs virágos meg a tunikák között, de a fene se érti most már ezeket a dolgokat, majd hordom úgy, ahogy kedvem szottyan. Például az új jeggingsszel.

A soron következő dolgot nem én vettem ugyan, de mindenképpen szeretnék megemlékezni róla, mert a Repülő Kutató hozta nekem Tamperéből, és ez a pasas úgy ismer engem, mint a rossz pénzt. Egy gyémánt nyakékkel nem okozott volna nekem olyan sikkantgatós boldogságot, mint ezzel a pár zoknival. (Igen, én ilyen olcsó nő vagyok.)

Emellett a Repülő Kutató (hadd dicsekedjek el ezzel is) bement ugyanabba a turkálóba, ahol öt évvel ezelőtt gombokat vett nekem, és ezúttal is vett nekem gombokat. Codálatosz.

U.i.: Én gugumadár elfelejtettem befotózni, melyik két ruha meg egy gatya repül az új beszerzések miatt, most meg már hajítófát sem ér a megvilágítés. Na majd pótolom.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2017/03/20 hüvelyk tavasz, turkálgat, ajándék

 

4/201 – Egyensúly

Ma van a tavaszi napéjegyenlőség, és reményeim szerint nekem is szépen kiegyensúlyozott napom lesz, ha ebbe nem köpik bele a zuniverzum. Délelőtt tancsi, délben fodrász, délután szakdolgozat, este varrogatás. Soha rosszabbat.

Mivel ezúttal úgy döntöttem, hiszek az időjárás-előrejelzésnek, kiscipőt vettem – azt, ami tavaly tavasszal dekoratívan véresre csiszatolta a sarkam, de hát a remény hal meg utoljára, ugyi. A biztonság kedvéért azért preventív ragtapaszokat is alkalmaztam hozzá. A harisnyát ugyan tavaly se bántotta, de mégeccer a biztonság kedvéért olyat vettem fel, amiből két darab is van. Mert én ilyen előrelátó vagyok.

Igen, tényleg el kell mennem fodrászhoz.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/03/20 hüvelyk eská, tavasz

 

Eská – Tavasz! Párnák! 1.

Na kérem, egyelőre így állunk.

(Kattintásra kicsit megnő, igény szerint pedig közelképeket és/vagy receptet is mellékelek hozzájuk, de most a fényviszonyokra meg a napszakra való tekintettel inkább élvezem kicsit a vasárnap esti henyét.)

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2017/03/19 hüvelyk eská, tavasz

 

4/200 – Kiskapitálisok

Tegnap este fél tízkor estem be az ajtón, amin hajnali fél ötkor léptem ki, és az egész napot utazással meg pedagógiai adatbázisokkal meg az MTMT nevű szörnyeteggel töltöttem. Ez utóbbit eddig nagyrészt (merénegyigazi hercegnővagyok) hozzáértő jótét lelkek válla mögül nézegettem, akik éppen a cuccaimat töltögették felfele, de azért viszonylag tisztában voltam vele, mit és hogyan kell elkövetni vele. Az MTMT már azután volt egyébként, hogy lenyomták a torkunkon a keresési stratégiákat, az OPACot, az ERICet, a PADot meg az ADT-t meg az összes többi izét a Matarkától a Humanusig, és ezekkel is viszonylag tisztában voltam, de azért kellő mértékben nyomasztó volt az egész, arról nem is beszélve, hogy mindezek után, de még az MTMT előtt lenyomták a torkunkon azt is, itt és most ennek az elkészítendő disszertációnak mik a kötelező és szigorú formai követelményei. Azt nyilván nem tették hozzá, hogy “itt és most és nálunk”, valamiért mindegyik tudományterület mindegyik akadémiai műhelyében úgy tesznek, mintha náluk lenne Az Formai Követelmények Egyetlen Szent Grálja. Ehhez persze nem ártana az sem, ha harmonizálnák elvárásaikat, mert az egyik tanár így kéri a beadandót, a másik meg úgy, és az általam preferált módszer persze mindegyikétől eltér, ami ugyebár egy nagy no-no, de világ csudájára így is megírtam már egy disszertációt, meg is jelent könyvben, kaptam is róla ölég jó kritikákat, melynek az MTMT az ő tanúja. Mindenesetre ezúttal kellő applombbal elmagyarázták, hogy egyes disszertálók olyan súlyos stílushibákat is elkövetnek, mint például hogy a hivatkozásban a szerző nevét nem írják kiskapitálissal, az oldalszámok -tól-igja közé kiskötőjelet tesznek, desőt, skandalum, a fejezetcím után behúzással nyomják az első bekezdést, az opponensek pedig ezeket ki szokták gyűjteni, aztán gondterhelten benyújtják a komplett bűnlajstromot. (Aha – gondolta magában alulírott, akinek hosszú és zűrös előélete során olyan szakdolgozatokat is kellett opponálnia, amelyek teszem azt egy epertermesztéssel foglalkozó káefté hosszú távú gazdasági stratégiáiról szóltak -, a formai követelményekkel való kimerítő foglalatoskodás általában annak a jele, hogy az opponens igen távolról szagolja csak a dolgozat témáját.) Viszont ezek után, mivel már úgyis mindegy volt nekem, megnéztem az MTMT-ben a Repülő Kutató általános értékelő táblázatát, és az után különösképpen mindegy volt nekem. Maradjunk annyiban, hogy semmi meglepi nincs abban, ő éppen Tamperében sörözik Krtekkel egy konferencia szünetében, miközben nekem olyanokat magyarázgatnak, hogy a google használata rendkívül méltatlan egy doktoranduszhoz.

Itthon nem történt távollétemben semmi, leszámítva, hogy Celó orvul és sunyin belehányt Poci tányérjába, ennélfogva mind a ketten Celó tányérjából zabáltak egész nap, ennélfogva pedig olyan éhesek voltak, mint a farkas. A nap azzal ért véget, hogy én háromnegyed tízkor macskatányérokat mosogattam, ők meg ott ültek, és nézték.

Mára nagyjából az volt a tervem, hogy alszom jó sokat, aztán döglöm, aztán még alszom, aztán megint döglöm, de már rögtön azzal indult az egész, hogy háromnegyed ötkor bajngg, mintha cintányért ütöttek volna meg a fülem mellett.  Na, lássuk, mit tudunk kihozni ilyen előzmények után egy vasárnapból, már azt leszámítva, hogy megmosom és felrobbantom a hajam (check), meg felöltözöm pasztellpapagájnak (check). Talán a Bűnök Barlangja, az lesz a megfelelő bulihelyszín, mert van egy csomó befejezetlen díszpárnahuzatom, amelyek közül néhány már tényleg csak a hátlap beépítésére vár. Meg egy fél marék macskaszőrre, ami a használatbavételt bizonyítja.

Ha összejön, be is blogolom, be én, gebedjenek meg a kiskapitálisok.

4.200

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/03/19 hüvelyk tavasz

 

4/199 – Pitypalatty

Minekutána tegnap este lecsúsztam a közlekedési eszközeimről, ma hajnalban fél ötkor hagyom el a lakást. A ruházat majdnem ugyanez, mint amit tegnap konzerveltem. Az arckifejezés és az általános lelkesedés is.

Mellesleg este, mikor hazakúsztam, mint vert sereg, elpanaszoltam cseten a helyzetet a Repülő Kutatónak, aki együttérzéséről biztosított, majd szinte ezzel egyidejűleg feltett a fb-ra egy fotót a tamperei Plevna sörözőből egy nagy pohár hűsen habzó serrel meg Krtekkel, aki egy útiplüss, és mindenhová követi a RK-t. Azt hiszem, még sosem volt ekkora a késztetés, hogy inzultáljam.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/03/18 hüvelyk eská, tavasz

 

4/198 – I’m Shipping Up To

Nem Boston, naná hogy nem, előbb felfelé Esztergomba, aztán lefelé Pécsre, és annyira ki van centizve minden, hogy ha nem érem el valamelyik betervezett ekvipázst, akkor megette a fene az egészet.

Node a sok utazás mellé Szt. Patrik napja is van, én pedig az írjeimet zajosan szeretem fogyasztani, úgyhogy zúzzunk.

Megjegyzem, semmi kedvem indulni, de a muszáj az muszáj.

4.198

U.I. (este): Kétoldali balfékságból és a menetrend anomáliáiból kifolyólag nem jutottam el Pécsre. Most tán sírnék is, ha nem lennék ennyire apatikus.

Holnap a 4:37-es busszal indulok. Újra.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/03/17 hüvelyk eská

 

4/197 – Ha én virág volnék

A mai nap szintén nagyrészt a szakdolgozatok jegyében zajlik, délután háromkor pláne találkozom is az egyik szerzővel, akinek a múltkoriban öt órán át kuksoltam a szövege fölött, és mondat nem maradt kijavítatlanul. Ezúttal valószínűleg az lesz a fő feladatom, hogy meggyőzzem arról, egyáltalán meg tudja csinálni, és nem mondanám, hogy különösebben lelkes vagyok.

Akkor virágozzék legalább minden virág, ehejt ni.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2017/03/16 hüvelyk eská, tavasz

 

4/196 – Rabok legyünk vagy szabadok

Ma Idus napját ünnepeljük, ki-ki a maga módján: a Repülő Kutató például elrepül Tamperébe. (Sárga vagyok az irigységtől, nagyon szeretem azt a várost, mert egy őszinte hely, az őszinte városokat meg általában nagyon szeretem. Igaz, a hazug városokat is szeretem, ahol jóformán semmi sem valódi. Bonyolult lélek vagyok, ach. Vagy csak zűrzavaros, ezt sem lehet kizárni.) Ezzel szemben én csak a piacig totyogok el, majd valószínűleg belefekszem egy szakdolgozatba.

Piaci beszerzéseimet amúgy mintegy véletlenül hazafias nemzetiszínekben óhajtom abszolválni máma, újhagyma meg hónapos retek formájában, az áutfitben viszont nincs semmi véletlen, mert még ki akarok facsarni egy fellépést ebből a ruhából, mielőtt elküldöm nyári álmot aludni. Az összhatásnak ugyan kicsikét, khm, van némi svarcgelb stichje, de ennyi labanckodás belefér, meg amúgy is veszek még hozzá sálat. Zöldet. Egyébként, bár előkerültek a nyehőce által megzabált kokárdák, most már ragaszkodom ahhoz a darabhoz, amit tavaly ütöttem össze, desőt új ötleteken is törném a fejem, ha ráérnék a szakdolgozatoktól. No, talán jövőre, akkor is lesz Idus, és a nyehőce sem alszik, legfeljebb csak más dolgokat zabál meg, mint múltkoriban. (Ezúttal például egy utazáshoz is tökéletes kis háromcentes parfümöt nem találok sehol de sehol, pedig már az összes nyavalyás táskámat megnéztem, és higgyétek el, az önmagában sem kis feladat.) Igaz, jövőre is lesznek szakdolgozatok, valószínűleg több is, mint idén. Minden jel erre mutat: már négyen érdeklődtek, lennék-e témavezetőjük, pedig csak szeptemberben kell leadni a témabejelentő lapot.

De most nem borongunk olyasmiken, hogy mi lesz jövőre, hanem irány az újhagyma meg a hónapos retek.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/03/15 hüvelyk eská, tavasz

 

4/195 – Pi!

Ma van a Pi-nap (tudjátok, március 14-e, 3.14.), ez hol eszembe szokott jutni, hol nem, de ezúttal sikerült. Úgyhogy ennek függvényében robogok el dolgozóba, piros és pink ruházatomon itt-ott körökkel, vacsorára meg piadinát fogok sütni.

Ez a hét úgyis tele van ünnepekkel, ma Pi, holnap Idus, pénteken Patrik, csak idő nincs rájuk, ofkorsz, a holnapot nagyrészt itthon kuksolva fogom tölteni, és halkan vinnyogok, mert a szakdolgozók is hullámokban érkeznek, mint az ünnepek, és tegnap újabb három adag javítanivaló landolt a postaládámban.

Hm, gyerünk, egy kis lelkesedést.

Na jó, az elszántság is megteszi.

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2017/03/14 hüvelyk eská, tavasz

 

4/194 – Sipirc

Tegnap irreálisan és dicstelenül lusta napot tartottam (háromszor is elaludtam a délután folyamán, nem vicc, ezek után pedig még nyolc óra alvás következett éjszaka, juhé), úgyhogy most ismét berúgom a képletes motorbiciklit, és mars tanítani.

Roppant tavasziasan és ujujmód fogok festeni bent is,

kint is.

Egy fodrász azért lassan rámférne.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/03/13 hüvelyk eská, tavasz

 

4/193 – Úgynevezett

Ma úgynevezett vasárnap van még nálam is, és mivel ehhez olyanformán ébredtem, mint akit álmában agyba-főbe vertek, úgynevezett vasárnapot is tartok. A jövő hét még a jelenleginél is sűrűbb lesz, úgyhogy mára csendes és lusta maszogást tervezek hajmosással és számos pacsmagokkal, punktum.

Ennek örömére beküldöm helyettesíteni Pocit, mert ő pacsmagok nélkül is csupa báj. Holnap ismét itt leszek.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/03/12 hüvelyk macs, tavasz

 

4/192 – Sophianum, Sopianae

Ez már csak tegnap este jutott eszembe, hogy hú, mekkora poén, innen megyek oda, tökéletes. Sajna a helyszín, ahol mindez eszembe jutott, a Scarabeus nevű kocsma volt Kelenföldön, úgy ültem ott a limbóban, mint Vergilius lelke, csak ő nyilván nem azért került oda, mert optimistán nem vett helyjegyet a 17:58-as vonatra, hogy aztán ott maradjon két órára a prérin. Igaz, helyesbítek: Kelenföld és az ő pályaudvara nem préri, a préri az Újpest-Városkapu Volánbusz állomás, ahol szintén szoktam néha bálozni ülve, de ott nem is lehet mást. Volt ott valaha egy becsületesen lerobbant éjjel-nappali kocsma, pufimellényes középkorú nővel a pult mögött, burgundivörös hajában durva dauer, és amikor megláttad, már tudtad, hogy ide a nap bármelyik órájában bemehetsz, és olyan biztonságban leszel, mint a középcsoportban, de persze a kocsma eltűnt a dauerolt pufimellényes nővel együtt, elvitte a dohányzási tilalom meg a betiltott nyerőgépek korszaka, szóval nincs most a Volánbusz-állomáson semmi de semmi, a CBA lehúzta a rolót, a kínai áruház szintén, a cigibolt csak nyolcig van nyitva, és a kínai büfé is bezár tízkor. Ehhez képest Kelenföld pályaudvarostul  igenigen lakott területen van, Scarabeus nevű kocsma is van ott a pult mellett két életnagyságú Tutankhámon-szarkofággal (amiktől majdnem beszartam) és egy monstre kivetítővel, amin Armin van Buuren-koncert ment (amitől majdnem stb.), az asztal egyik végin pedig, aminek én a másik végin ültem, éppen három óvodapedagógus itta le magát az egész heti munka után (amitől egyáltalán nem szartam be, sőt, még szóba is elegyedtem volna velük, ha nem vagyok ilyen gyáva kukac, de hát ja). Két óra Armin van Buuren után végre felülhettem a vonatra, és elvonulhattam Sopianae-be, ahol ismét a Hotel Palatinus vendégszeretetét élveztem, mert minek van az embernek SzÉp-kártyája, na ugye. Szégyen vagy se, de annyit járok ide, hogy még egy törzsvendég-kártyával s megdobtak.

Ma valaminő nevelésfilozófiai okosításban lesz részem, ami speciel úgy kell nekem, mint hátamra a púp, ráadásul egyelőre az a tippem, hogy 70%-os biztonsággal meg tudnám jósolni a tárgy komplett tartalmát. Ne a próféta szóljon belőlem ezúttal se.

Ja, amúgy meg tessék, konzerv.

Mivel nem tudtam eldönteni, melyiken vagyok elragadóbb és lököttebb, tessék még egy konzerv.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/03/11 hüvelyk eská, tavasz

 

4/191 – Út az esőben

Minekutána más (normálisabb) embereknél most a hétvége következik, én ismét felragadom a hátizsákomat, hogy délután Budapesten a Sophianumban tegyem tiszteletemet mint tanár, majd egy kései vonattal elvándoroljak Pécsig, ahol is holnap meg diák leszek, ah, te vicces élet.

Problémáim között persze ezúttal is toplistás az, hogy mi a nyüves nyavalyát vegyek fel és vigyek magammal. Olyan feltételeknek kell ilyenkor eleget tenni, hogy a hurcolandó cucc nem lehet túl nagydarab, nem gyűrődhet össze a zsákban, nem lehet túl hideg, túl meleg, és eléggé vízállónak kell lennie ahhoz, hogy a kinti búsan cseperésző esővel megbirkózzon. Ja, és emellett ragaszkodni szeretnék azon tradícióimhoz is, hogy középhülyén kell festeni, mert anélkül nem elég mókás a zélet.

Úgyhogy tessék, mára ez jutott a tavaszi zöldszürkerózsaszínekből:

Odakintre meg jön még mindehhez a csini kabát és a nemcsini hátizsák.

A Repülő Kutató rém empatikus volt, kinézett az ablakon, aztán közölte, hogy nem irigyel a péntekszombatomért, böee. Én se irigylem magamat. Böee.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/03/10 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

4/190 – A korral

Tegnap este, mikor éppen egy marha nagy ugatóroham jött rám, panaszosan mondtam a Repülő Kutatónak, hogy ez a köhögés nagyon lassan múlik, mire ő aszonta nekem szórakozottan, fel se nézve a laptopjából, hogy “ez a korral jár”. Megkíséreltem halálra sújtani tekintetem sugárival, de ő továbbra se nézett fel a laptopból, úgyhogy szólnom kellett neki, éppen most égetek lyukat a fejibe a szömömmel. Alig valamivel volt hülyébb eset, mint amikor az ember egy vicc poénját próbálja elmagyarázni, pedig a többiek értették már addig is, épp csak nem találták különösebben röhögtetőnek.

Hát ha a korral jár, nincs mit tenni. Ma varrónapot tartok, mert holnap-holnapután megint az eszemre lesz szükség, és így vénségemre elkél egy kis szünet, délután pedig eldöcögtetem öreg porcikáimat masszázsra. És mindezt ilyen pisztáciaződ lábakkal, hopszassza.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/03/09 hüvelyk újracucc, eská, tavasz