RSS

október 2015 havi bejegyzések

3/61 – Nem lehet minden tökéletes

Ma speciel egészen kiváló napom volt, viszont egyszerűen képtelen voltam összehozni magamról egy elviselhető fotót. (A férjemnek is odaadtam a gépet, na abból lettek a legérdekesebb dolgok.)

A tihanyi piacon egyébként megdicsért egy vadidegen nő, hogy milyen szép színesen meg vidáman öltözködöm.

3.61b

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/31 hüvelyk ősz

 

3/60 – Hullámzó Balaton tetejéééén

Tizennyolc éve vagyunk együtt a Repülő Kutatóval, de most csinálunk először olyat, hogy elmegyünk kettesben egy hétvégére a Balatonra. Ehhez, mondhatnátok, éppen a megfelelő évszakot és időjárást választottuk ki, de hát nyáron a Balatonon a következő dolgok vannak: 1. víz 2. verőfény 3. meleg. Egyik sem a barátom.

Mivel lövésem sem volt, milyen holmikat csomagoljak, tőletek kértem segítséget – nos, a bordó-narancs-lila végzett a többi előtt. Helyes. Egész hétvégén úgy fogok kinézni, mint egy paradicsommadár.

3.60

Szokásomhoz nemhíven beteszek még egy további fotót is, hogy jobban lehessen agnoszkálni a rajtam lévő darabokat.

3.60b

A megkötős tüllpóló a legújabb turkálózsákmányok egyike, a bizonytalan funkciójú lila kordinget pedig még sose láthattátok ezen a blogon, hacsak nem az “eztsevettemfelmég” meg az “átkénemáralakítani”  kupacokban. Nos, adjunk neki még egy esélyt, mielőtt szétvágom és a jó ég tudja mit kezdek vele.

A kedvenc piros bocskorom is újra előkerült, tényleg bús leszek, ha rám döglik.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/30 hüvelyk ősz

 

Intermezzó – Mi a fenét vegyek fel, 345. rész (hozzávetőleg)

(“Ha már az embernek őtözködős blogja van” jeligére.)

Holnap elporzok a Balaton irányába férjestül, kis mászkálás, kis természet, kis vacsorálgatás, mindenféle szabadprogramok. Itt állok a szekrény előtt, több kupac holmit nézegetek. Melyiket vigyem magammal?

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/29 hüvelyk blabla, ősz

 

3/59 – Sok generáció

A váratlan hozta harci feladatok szép példájaként ma bébiszitteri minőségben is helyt kell állnom pár órára: a sógornőm gyerekei a szomszédban vannak a nagymamánál, viszont a nagymama meg a nagypapa egy adott ponton betámogatja a dédmamát az autóba, és elviszik varratszedésre, mivelhogy a múlt héten elesett a konyhában, és bevágta az ajtóélbe a fejét. (Mint látható, famíliánk tájain viszonylag ritka a nukleáris családok modernkori elmagányosodása és bezárkózása. Én ugyan tipikusan egy barlangi morc vagyok, de időnként még én is elismerem annak előnyeit, ha mindenki egy kupacban lakik.)

Ennek tiszteletére fel is vettem a múltkoriban turkált égetett bársony szoknyát a megfelelő körítéssel, hogy a kiscsajoknak imponáljak vele. Megőrülnek mindenért, ami fényes és rózsaszín. Egyelőre nem eszközöltem a szoknyán semmiféle nagy transzformációt, csak újragumiztam a derekát. Lusta asszony átalakít, negyedóra munka, csókpuszi. A kontraszt és praktikum kedvéért viszont a legkoszlottabb kardigánomat vettem fel mellé, ha esetleg sólisztgyurmázni is kéne.

3.59

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/29 hüvelyk ősz

 

3/58 – Sááárga

Még mindig igen feltűnően vakációm van, az összes vizuális merénylettel, ami ilyenkor szóba jöhet, többek között a retinaégetően napraforgósárga  harisnyával, ami a jóízlés mián elég ritkán kerül bevetésre. És végre újra felvettem Nágyezsdát is (a tavaly ősszel 300 forintért vaterázott bársonyblézer az, ha esetleg elfelejtettétek, vagy később kapcsolódtatok be ebbe a bolondokházába). Nágyezsdának még tavaly eleresztett az egyik varrása, és nekem csak tegnap lett érkezésem arra, hogy megvarrjam, szégyen, gyalázat.

Mint a kosárból is látható, éppen piacra megyek (szabad szerda! piac!), de a mai nap programjai között szerepel a kozmetikus is. Meg egy csokis-banános kenyeret is sütni fogok, mivelhogy a Repülő Kutató estére hazarepül Varsóból, hurrá.

A többi csak a szokásos szöszölés meg molyolás, káosztalanítás és a macskák rekcumolása. Bár tán még varrni is fogok.

3.58

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2015/10/28 hüvelyk ősz

 

3/57 – Virágos kedvemben

Mint a mellékelt ábra is mutatja, az új jégkorszak eljövetele még várat magára. Tegnap beszerelésre került az új tömítőpikula, örömem határtalan. Hajmosás és mosogatás, micsoda luxustevékenységek. Mivel továbbra is rendkívül elszántan próbálom kiélvezni a vakációmat, bejelentkeztem kozmetikushoz, és ma kellemes sétára indulok kies városunkban, többek között elviszek sarkaltatni egy cipőt is, ami még tavasszal rúgta le több darabban a flekket, nekem meg azóta nem volt érkezésem eljutni vele a cipészig.

3.57

Néhány órával később:

Hadd hívom fel a figyelmet a szentendrei turkálók veszélyeire, vagy legalább arra, hogy jellemtelen fíreg vagyok, nem tudtam ezt otthagyni.

3.57b

Na jó, legalább nem Desigual volt.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/27 hüvelyk ősz

 

3/56 – Mikor, ha nem most

Ezen a héten éppen vakációm van, és nekem tulajdonképpen nem volt vakációm tavasz óta, minekutána lényegében a teljes nyavalyás nyarat írással töltöttem (apropó, visszajelezhetne már az NKA, hogy megfelelt nekik a cucc, és nem kérik vissza az összes pénzt, amit hozzám vágtak érte – amíg nem teszik meg, nincs lelkierőm nekiesni, hogy tényleg kiadható, nem csak leadható formába pofozzam).

A vakáció persze, mint tudjuk, az az időszak, amikor éppen hátradűlnél, hogy kinyújtsd a lábacskáidat, erre pedig eltalálja a házat egy meteor. Hehe. Majdnem, majdnem.

Három nappal ezelőtt mélán, épp csak jelzésszerűen csepegni kezdett a fürdőszobámban a radiátor szelepe. Tegnap este, mikor a mosogatógépet szerelték ki a helyéről (ez is szép történet), apósom meg sógorom, a Lacik, fellátogattak a radiátorhoz, hadd lám, mi történt vele. Lezárták a radiátort, kivonták a keringető rendszerből, aztán beállítottak a szerkezet alá egy vödröt, és lecsavarták a szelepet, hogy megnézzék, miért csepeg. (Nota bene, a sógoromat azonmódulag ágyékon lőtte a radiátorból kifolyó víz – nem nagy erővel, épp csak annyira, mintha a szobatisztaságról feledkezett volna meg így negyven fölött.) Megállapították, hogy a tömítőpikula halott, kell helyette egy másik, ez a radiátor kivonva a forgalomból, pár napig kibírjuk, minden oké. Egészen addig nem is volt baj, amíg a konyhában meg nem engedtük a meleg vizet. A Lacik szerencsére még fent kolbászoltak a fürdőszobában, mert ekkor a szelep leszerelése után a falon árválkodó csőből, ami egy leeresztőcső (tehát nem az, ahol bejön a víz a radiátorba, hanem az, ahol távozik belőle) folyni kezdett a víz. Mivel mindenkinek lenni tapasztalat, kipróbáltuk, milyen az, ha megengedjük bárhol a lakásban a meleg vizet. Az eredmény előrelátható volt: muszáj volt lezárnunk a kazánt, nincs fűtés és nincs meleg víz. (Ma a szomszédba vonultam át tisztálkodni törölközővel, tusfürdővel és tiszta bugyival a kezemben, ach, régi sátortáborok nosztalgiája.)

A Lacik tippjei szerint fordítva kötötték be építéskor a csöveket, a leeresztőcső valójában visszanyomja a fűtővizet. Mostanra vásott el az a külső csavar, ami eddig megóvott az árvíztől, mert a tömítőpikula már rég bemondta az unalmast a rozsda mennyiségéből ítélve. Mindez tizenakárhány évig nem is jelentett gondot, amíg a fűtés és a meleg víz külön érkezett a hálózatba (kazán+bojler), de mivel tavalyelőtt ledöglött a bojlerünk, és a kazán is tizenöt éves volt, vettünk egy multifunkci kazánt, ami a bojler feladatait is ellátja. Egy új tömítőpikulával megoldható a dolog, de ehhez be kell szerezni azt az új tömítőpikulát. Ha ez megvan, ismét megjelennek mind a ketten, felszerelik a tömítőpikulát meg a csavart, és újratöltik a keringetőrendszert, nekem meg újra lesz fűtésem és meleg vizem, áldott civilizáció.

Erre feltehetőleg még ma sor kerül, másként az Isten hidege fog megvenni minket, ti pedig megismerkedhettek összes olyan holmimmal, amik egy esetleges szibériai száműzetéskor is a blogra kerülhetnének. A Repülő Kutató persze ma elrepült Varsóba (gondolom amúgy ott se lesz trópusi meleg), a macskáknak meg beépített fűtése és elegáns bundácskája van, de én amúgy is egyre fázékonyabb vagyok mostanában, szóval szép jövő elé nézek.

Vakáció, mi? Végül is, sejthettem volna.

3.56

Hogy a blog profilját se vegyük semmibe: mielőtt a bejárati ajtó is bemondaná az unalmast, még gyorsan elslisszolok péksütiért, ehhez pedig más dekoratív darabok mellé a vaterás beszerzések harmadik csizmáját rántottam magamra. Nem egy trendi példány, de én bűnös módon szeretem a színes hasítottbőr csizmákat, ez pedig az összes kedvezménnyel meg miegymással együtt nem kóstált többe ezerötszáz forintoknál.

Ha nagyon nekikeseredem, és a péksütik mellé veszek vagy három szelet belga csokitortát is, többet költök el a sarki pékségben, mint a csizmára.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/26 hüvelyk ősz

 

3/55 – Ködbement terv

Mi naiv lelkek azt tervezgettük, hogy ma beöltözünk valami könnyű túracihába, aztán a kellemetes őszi napfényben mendegélünk egy kicsit a szép természetben. A szép természet a mi terveinkre válaszul ránk fújta az orrát, és ugyan megvan a maga siralmas bája annak is, amikor az ember ködben botorkál egyik fától a másikig, az ilyen programokat mégis inkább novemberre tartogatnám, amikor a fentnevezett fák kopaszok és feketén levedzenek, fölöttük meg hollók kárognak és varjak köröznek, mint egy óangol csatajelenetben. Szakajtsuk le minden hónap gyimilcsét.

Némi halvány esély még van ugyan arra, hogy felszakadozik a kinti trutyi, de ha esetleg mégse, itthon is van mit csinálnom, hajaj, de mennyi.

3.55

Aztán persze mégiscsak elmentünk. Látjátok a hősi elszántságot az arcomon?

3.55b

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/25 hüvelyk ősz

 

Intermezzó – Az melltartókról és egyéb peripeteiákról

(Szódiarém van ma, no.)

Ma délelőtt többek között azért vonultunk be a fogyasztás egyik templomába, mert a fehérneműparkom egészen vészesen lerobbant. Valószínűleg nehéz elhinni, de konkrétan kettő darab használható melltartóm maradt, a többi mind kinyúlt, elkopott, elgörbült, kimászott belőle a merevítő – horribile dictu, még olyan is volt, ami lyukas, nem is egy.

Hogy lehet ilyen siralmas állapotba jutni, kérdhetnétek. Nos, huszonévnyi melltartóviselés után már tisztában vagyok azzal, hogy a melltartókkal szembeni elvárásaim irreálisak, más magyarázat ugyanis nem kínálkozik arra, mi a lócsicsért nem találok magamnak olyat, ami jó, legfeljebb csak sátoros ünnepeken. A mérettel pontosan tisztában vagyok, nem az a baj. Az a baj, hogy énnekem olyan melltartó kell, ami a nevének megfelelően viselkedik, vagyis tart, nem pedig csak incifinci csipkedísz; rendes mozgást és lélegzést tesz lehetővé; van neki merevítője, de nem vág be; pamutból vagy ehhez hasonlatosan bőrömbarát anyagból van; ha van rajta csipke, azt nem szögesdrótból gyártották. Ezenfelül ne kerüljön többe, mint a teljes ruhatáram, és ne legyen benne semmi push up meg szivacs meg előformázott akármi, magyarán ne nézzen ki úgy, mint amiben már benne van valaki másnak a melle.

Valószínűleg mondtam már, hogy ha én valamit elkezdek rendszeresen használni, rögtön kivonják a forgalomból, legyen az előjegyzési naptár, arckrém vagy fehérnemű. Két dolog volt, ami szép hosszan tartotta magát: a Clinique Twilight fantázianevű rúzsa (még a tinivámpír-bolondéria előttről) meg a Triumph Rock n Roll W pamut melltartó. A Twilight úgy négy éve tűnt el a forgalomból, úgyhogy egyetlen biztos pont volt már nekem a fogyasztói világban, a Rock n Roll W.

Gondolom, a folytatást könnyű kitalálni. Midőn délelőtt nagy elszántsággal becsámpáztam a Triumphba, ott sajnálkozva közölték, hogy bocsi, már az sincs. (Nos, most hogy belegondolok, tulajdonképpen nem lep meg, utoljára még az őtözködős blog előtti időkben vettem magamnak vagy három új példányt – mindezek után pedig az sem lep meg, hogy mostanra már jól tönkrement az összes.) Hát jó – mondok – keressünk valamit, ami megfelel az én irreális elvárásaimnak.

Túl sokat akarok a sorstól, nem vitás. Miután ugyanis végigkurkásztam az egész boltot, egyetlen olyan fazont találtam, ami mindenféle szempontból jó volt. És mi a slusszpoén? Természetesen ez is egy kifutó modell.

Most komolyan, ti hogy vagytok ezzel? Tényleg ennyire irreális elvárásaim vannak, vagy másnak is ennyi kálváriával jár egy nyavalyás melltartó megvétele?

 
16 hozzászólás

Szerző: be 2015/10/24 hüvelyk blabla

 

Szaporulat a szekrényben 2. – Amikor elszaladt Cifra Pannival a ló

(Ilyen posztokkor mindig szégyellem magam egy egészen kicsit, világi hívságok meg tobzódás, fujj.)

Turkálásban gazdag hét volt ez, ugyanis nem csak a Hádát támadtam le hétfőn, de szerdán Esztergomban a bank felé menet (a buszon nem tudok kártyával fizetni, és a készpénzállományom erős korrekcióra szorult) hirtelen agnoszkáltam egy Angexet, ami talán korábban is ott volt, de én eddig nem vettem észre, vakegér aki vagyok. (Disclaimer: még mindig nem fizet nekem egyetlen turkáló se a reklámért, amit egyébként roppantul sajnálok.)

Mit mondhatnék, nem fogtam vissza magam egyik helyen sem, ez még valószínűleg az elmúlt két év utóhatása lehet. Mindenekelőtt beszereztem négy szoknyát a megfelelően dilinyós színekben meg mintákban, melyek közül az egyiket már láthattátok itt, a többi még ezután vár bevetésre. Három kord meg egy égetett bársony, voálá:

oktturk6

A kordszoknyák közül a két mintás úgy passzol rám, mint banánra a héja, a zsebes egy kicsit kicsi, de amúgy is keskenyebbé akarom szabni a derékpántját, a csodálatosan csiricsáré színű-mintájú égetett bársony viszont 20-as méret, és én még mindig 12-14-est hordok. Egyelőre újraszabom a derekát, de ha esetleg az nem segít, további ötleteim is vannak, mit csináljak vele.

A turkálók ugyan átálltak az őszi-téli holmikra, de azért még akadtak nemszezonális cuccok is, például szellőske selyem(szerű) meg tüllblúzok, én pedig hazahoztam ebből is hármat:

oktturk5

Amikor a hosszú ujjú sötétszürkét kihalásztam, akkor jöttem rá, hogy egyetlen állatmintás holmim sincs, milyen divatblogger vagyok én, heh. Na most már az is van.

Szembejött egy olyan selyemruha is, aminek a mintáját Matisse meg Rousseau Le Douanier tehetségtelen szerelemgyereke tojhatta ki egy trópusi iccakán, ez meg elég volt ahhoz, hogy ne hagyjam ott:

oktturk4

Ez is 20-as méret, amin könnyű segíteni, bár a nyakkivágásával még lesznek gondjaim.

Mostanában fázékonyabb vagyok a kelleténél, úgyhogy szépen rávetettem magam a pulcsikra meg mellényekre meg kardigánokra is, és vettem belőlük egy irgalmatlan nagy csomót, kellemesen ordító színekben, mert ez a minimum. A képen jobbra pakoltam azokat, amelyek valószínűleg késő tavaszig várhatnak bevetésre az ujjuk hossza miatt, de én mostanában még késő tavasszal is fázom, szóval belefér:

oktturk8

Nadrágot ezúttal nem találtam és az évszaknak megfelelő blézereket sem, de ha már a késő tavaszról esett szó, szembejött az egyik állványon egy olyan háromnegyedes ujjú farmerblézer, ami nemcsak bélelt, de még rugalmas anyagú is, méretre pedig tökéletes:

oktturk7

Végül pedig pusztán csak a hülyeség meg a marhaság vehetett rá, hogy ezt is leakasszam a maga flittereivel, de hát ilyen topom még úgyse volt, és ez is éppen jó:

oktturk3

Legfeljebb majd ingek fölött hordom afféle mellény/fűző/akármi gyanánt.

Szóval, mint látható, megint rám köszöntött a bőség zavara, plusz még két átalakítani valót is beszereztem magamnak, de mivel a következő hetem szabad, végre beüzemelem a varrógépet. Tessék várni türelemmel.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2015/10/24 hüvelyk turkálgat, ősz

 

3/54 – Egy kis csíkos tanulság

A múltkori turkálózsákmányok közül ma vettem fel magamra az utolsót, ezt a csíkosat itt ni, és ha másnak nem, tanulságnak ez is jó lesz. Úgyhogy, sokadjára: Vizsgálj meg alaposan mindent, mielőtt megveszed. Ha több időm lett volna erre, valószínűleg otthagyom. Azt hazahozatalkor próba híján még nem tudhattam, hogy nem fog különösebben tetszeni magamon, de a többi problémácskát észrevehettem volna, amennyiben szánok rá egy percet, hogy alaposabban megnézzem. A megtévesztő gomboláspánt ellenére ez nem kardigán, hanem pulóver (kevesebb felhasználási lehetőség), középen az összevarrás közben félrecsúszott a csíkok illesztése, az egyik mandzsettán pedig van egy aprócska foszlás. Még gondolkodom rajta, hogy próbáljak-e segíteni rajta, vagy vonjam meg a vállam, és tegyem bele egy ruhagyűjtő konténerbe, de bármi is történjék vele, nem fog fájni érte a szívem. Pár fitying volt csak szerencsére, ha mennie kell, akkor megy.

Én is menőben vagyok máma, előbb piac, utána pedig bevágjuk magunkat az autóba, és elkocsikázunk az Aréna Plazáig. Falusi menni nagyváros. Bozse moj, valamikor tavasszal voltam utoljára a fogyasztás bármelyik nagy székesegyházában, bár várjunk csak, július végén egyszer beugrottam a WestEndben egy írószerboltba.

Úgyhogy a nagyobb móka kedvéért most beleugrottam a cowboycsizmámba is, adjuk meg a módját nekije.

3.54

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/24 hüvelyk ősz

 

3/53 – Áfonyás palacsinta

Az idei ősz tényleg arról szól, hogy a Repülő Kutató időnként hazaugrik tiszta gatyáért, aztán rohan tovább. Tegnap este zuhant be Nagybányáról, hétfőn már fut tovább Varsóba, de amíg itthon van, tartalék macskakaját meg macskaalmot szerez (mindkettő autós elfoglaltság), valamint már tegnap elmosogatta mindazt, amit távollétében rettenetes háztartásvezetésemmel simán csak belezuhantottam a mosogatóba.

Hálából ma reggel áfonyás palacsintát sütöttem neki. Igen, ilyen kevéssel is beéri. Nekem viszont piszkosul ideje lenne visszarendeződni háziasszonyi üzemmódba, néha már az is elképzelhetetlennek tűnik, hogy volt olyan idő, amikor hónapokig nem vettünk kenyeret, a mindennapi betevő zsemléinket én gyártottam le a két kicsi kezemmel. Úgyhogy tegnap szereztem végre élesztőt is. A remény hal meg utoljára. (Amit a múltkor vettem, zölden és szőrösen dobtam ki másfél hónap után.)

Ma viszont nincs szándékomban sütőnapot tartani. Ehelyett hajat mostam, különböző dolgokat kentem a képemre, és most megpróbálom rávenni magam, hogy nekiinduljak egy alapos káosztalanításnak, mielőtt a Bűnök Barlangjából kibuggyan az ablakon mindaz, amit az elmúlt hetekben odasuttyantottam a más helyiségekből.

3.53

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/23 hüvelyk ősz

 

3/52 – Szünet előtt

Azon tűnődtem, amikor ma reggel kinéztem az ablakon abba a ködös takonyba, ami a mai időjárás képviseletében rezeg odakint, hogy tényleg elmaradt idén az október? Valahogy az az érzésem, a szeptember után (pedig az se tartott önmaga végéig) egyből a november következett, a kedvenc hónapom meg csendben eltűnt a sunyiba.

Mindez különösen azért jó kérdés a mai napra, mert én tartom az őszi szünet előtti utolsó órát az ifjúságnak, akik közül a tanító szakosok fele azonnal ágynak esett takonykórral az egy heti gyakszi után (az iskola roppant veszélyes hely), az óvodapedagógusok pedig már kedden úgy néztek ki, mint akikre tutira ráférne az az őszi szünet. Én mindenesetre harcra készen állok, bár rohadtul fázom, miként ez a magamra pakolt hatszáz réteg ruhából is látható.

3.52

És erre még jön sál meg kabát is.

 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/22 hüvelyk ősz

 

3/51 – Csupa-csupa nekem-új

Oké, csak majdnem, a dzseki öregebb, mint az országút. A nagy rohanások közepette* azt sem volt lehetőségem beblogni, hogy hétfőn mindenféle programjaim végeztével belődörögtem egy turkálóba, és vettem magamnak egypár további fölös rongyot, nagyrészt vad színekben meg mintákban, még nagyobb részt nem a jelenlegi időjárásra alkalmas vastagságban. Az egyik kivétel ez a szoknya itt la, amit a korábbi friss beszerzésekkel párosítva szándékoztam felvenni, és ez meg is történt, miként a mellékelt ábra mutatja.

Mivel megint rohanásban vagyok százöt perc neveléselmélet felé, nem tartok újabb tárlatlátogatást “mit-turkáltam-már-ismét” címmel, de ha valaki kíváncsi rá, kajabáljon nyugodtan.

3.51

* Ma még Pocit is visszavittem kontrollra a gombájával meg a fekélyével, szépen javul, két hét múlva kap majd egy vakcinát, oszt csókpuszi, viszont természetesen ma volt az a nap, midőn egyetlen autó sem volt hozzáférhető egy autókkal terhelt családban, az egyik Nagybányán, a másik szervizben, tehát taxival vittem dokihoz a dögicét (öregszem, no), egy Mercedes hátsó ülésén utazott, quelle luxe. Szerencsére már csak két tablettát kell belepakolnom, az első mohó alkalom óta ugyanis sajnos rájött arra, hogy a pástétomdarabka meglepit rejt, így szépen lenyalogatja róla a matériát, a pirula meg ott marad a tálkában magányosan és barbipink színben. Nincs más megoldás, mint elkapni a macskát a nyakbőrénél, és miközben ő a kezemben lóg és felháborodottan nyervog, oldalról belelőni a szájájába a tablettát. Szerencsére az állatorvos adott egy tabletta-továbbító készséget is, olyan, mintha egy vállról indítható rakétakilövővel dolgoznék, karmolás és harapás kizárva. Cserébe viszont utál. Mármint Poci. Megértem, én se vagyok túl szimpatikus magamnak ilyenkor.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2015/10/21 hüvelyk ősz

 

3/50 – Egyre sötétebb

Említettem már, hogy nemsokára itt lesz azoknak a keddeknek az időszaka, amikor marhára mindegy, fotózom-e reggel magam vagy nem, úgyse fog látszani jóformán semmi.

Na, elérkezett.

3.50

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/20 hüvelyk ősz

 

3/49 – Már megint a detektívek

Nekem sorsom van, nem vitás, ma a Károlira megyek bosszút állni a reformációért előadást tartani a detektívfigurák változásairól. Mivel lövésem sem volt, mit vegyek fel, a végeredmény olyan lett, mintha egy Animus-kötet borítójának öltöztem volna, némi viktoriánus felhangokkal.

Nos, végül is az az előadás címe, hogy Holmes-tól Hole-ig, szóval nekem belefér.

3.49

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/19 hüvelyk ősz

 

3/48 – Süti-süti-süti

Azt hiszem, mostanra eléggé nyilvánvalóvá vált, hogy nem én vagyok az az őtözködős blogger, aki a divatlapokat bújja, a legújabb luiviton táskáért ácsingózik, és összetojja magát a márkás holmiktól, vagy egyáltalán a márkáktól. Nos, tessék, itt a (részleges) cáfolat, amikor nemhogy összetojom magam egy köténytől, de direkt hozzá öltözöm, direkt felteszem a blogomra, és csak hogy felvehessem, kétféle csokis-áfonyás sütit is legyártok máma.

Naná hogy, ez itt ugyanis egy Marimekko. A finn látogatók hozták ajándékba, és velem most madarat lehet fogatni, de minimum muffintepsit.

3.48

A “hogyan etessük meg a macskával a pirulát” nagy kalandja viszont elmaradt. Beledugtam a tablettát egy darabka pástétomba, ez a mohó Poci pedig úgy lenyelte, mint kacsa a nokedlit.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2015/10/18 hüvelyk ősz

 

3/47 – Gombák meg efféle

Gyors kis délelőtt volt ez, fél tizenegyre már túlvoltunk piacon, heti nagybevásárláson a hipermarketben, na meg az állatorvoson is – ezúttal Pocit vittük, aki a szája egyik oldalán egy csinos kis gombatelepet kezdett meghonosítaani, a szája másik oldalán pedig (mint ez az orvosnál kiderült) egy nem csinos kis fekélyt.

A dokik mindig azt szokták kérdezgetni, nem változott-e a macska kedélye, na hát a mi macskáink kedélye csak akkor változik, amikor már tényleg világvége van, egyébként ugyanúgy zabálnak kétpofára és pattognak fel-alá, mint általában. Poci mindenesetre most marhára sértett, amit megértek, de ez nem fog eltántorítani attól, hogy holnap gyógyszert nyomjak bele a gombái meg a fekélye ellen.

A jövendő mészárszékről – értsd amikor Poci megpróbálja majd lerágni csuklóból a kezem – természetesen részletesen tudósítok.

3.47

Ja, és hogy a ruházatomról is essék szó, ha már őtözködős blog ez vagy mifene: az öt új csizma közül ez itt a második.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2015/10/17 hüvelyk ősz

 

3/46 – Vendégjárás

Ma kedves finn barátaink tették tiszteletüket nálunk, úgyhogy végre megteremtettem a lakás vendégfogadó részében azt az illúziót, hogy itt nem csak vedlenek a népek – a macskák szőrt, az emberek meg papírokat. Juhé.

3.46

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/16 hüvelyk ősz

 

3/45 – Újabb dolgos munkanap

Utcán valószínűleg nehezen ismernétek fel a kép alapján, lesz még rajtam kismillió réteg, sapka, sál, kabát, babámfüle.

3.45

 
Hozzászólás

Szerző: be 2015/10/15 hüvelyk ősz