RSS

január 2016 havi bejegyzések

3/január

Lövésem sincs, miért és hogyan, de a statisztika szerint ez volt a blog eddigi legnézettebb hónapja. Köszi mindenkinek, aki ehhez hozzájárult – többek között, gyanítom, Celofán és Porcelán művésznőknek. Galéria!

3.123  3.124  3.125  3.126  3.127  3.128  3.129  3.130  3.131  3.132  3.133  3.134  3.135  3.136  3.137  3.138a  3.138b  3.139  3.140  3.141  3.142  3.143  3.144  3.145  3.146  3.147  3.148  3.149  3.150  3.152  3.153

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/01/31 hüvelyk blabla, tél

 

3/153 – Következmények

Ma garantáltan nem megyek élményszámba, és ez valójában nem is zavar, mások a prioritásaim. A pénteki, sárban és belekben való tapicskolás, miközben bús szitáló eső áztatott bőrig, meghozta az elvárható mellékeredményt: egészen elragadóan taknyolok és dunnyogok, de nyugi, semmi világvége, feltehetőleg holnapra már el is múlik. A világvége hiányára elég jó bizonyíték, hogy ugyan ez az az állapot, amikor este nyolckor úgy érzem, enyhe elesettségemre igen jól esne valami lélekmelengető sós rágicsálnivaló, de mivel a házban (meglepetésemre) nem találok semmit, ami megfelelne az elvárásaimnak, gyorsan összeütök magamnak egy tálca sajtos muffint.

Ma is azt eszegetem a molyolgatás mellé. Sőt, ha nem akarom, hogy akkora legyen a fenekem, mint egy ól vagy víztartály, holnap is.

3.153

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/01/31 hüvelyk eská, tél

 

3/152 – Tej, kifli, kefir

Újabb rétegzőparti dilinyósoknak és középhaladóknak, valamint kis kirándulás az ennivaló nyomában.

3.152

Mellesleg tegnap ez várt engem itthon, ni.

3.152aJavítsatok ki, ha tévednék, de úgy látom, egészen pontosan megállapítható, mi a véleményük arról, ha én nem töltöm itthon az éjszakát.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2016/01/30 hüvelyk macs, tél

 

3/151 – “Kint voltak májok és belek”

Azt hiszem, mindannyiunknak jobb lesz, ha mára ennyit kaptok belőlem. Most pedig megfürdöm, hajat mosok, és bevágom az összes cuccomat a mosógépbe.

3.151

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/01/29 hüvelyk tél

 

3/150 – Félúton

Azt nem állítanám, hogy a hetem meredeken tart lefelé, de csak azért nem, mert holnap feltehetőleg elérjük a mélypontot. Nagy családi disznóvágás. Falun. Ma délután már indulunk is, hogy az estét egy kondér hagyma pucolásával töltsük, aztán holnap pitymallatkor megöljük szegény állatot, és estig turkáljunk a beleiben.

Ha nem venném tudomásul, hogy húsevőnek lenni azt jelenti, olyasmit eszik az ember, ami tegnap még szuszogott, hipokritának érezném magam, ha viszont nem is érdekelne a dolog, akkor érzéketlennek. Így viszont itt állok félúton, és feltehetőleg egy hétig zöldségeken fogok élni.

3.150

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2016/01/28 hüvelyk eská, tél

 

3/149 – Rágódós

Meg vagyok én áldva ezekkel a dögökkel, nem vitás – Anasztázia nagyhercegnő ma reggel ránézett a tálkájába frissen kiadagolt paradicsomos lazacra, aztán arisztokratikusan elokádta magát, és még arisztokratikusabban távozott, hogy elheverjen az emeleten az egyik radiátoron. Hát most komolyan, mikor szedte fel ezeket a princessz-tempókat? Nyilván nem kivertmacska-korában Csobánkán, úgyhogy feltehetőleg mi vagyunk a ludasak. A rossz nevelés, bakker. És még én próbálok pedagógusokat tanítani, fuj.

A tegnapi napot amúgy valószínűleg sokáig nem fogom elfelejteni: először találkoztam alkalmassági vizsgán egy olyan hallgatójelölttel, akinek minden bizonnyal valamilyen pszichés zavara van. Természetesen a “nem felelt meg” rubrikába húztuk bele az ikszet, de azóta is rágódom azon, vajon mit lehetett volna még tenni. Az, hogy megjelent nálunk, valószínűleg azt jelenti, ő nincs tudatában annak, hogy baj van vele, mi meg nem kérdezhettük meg tőle, hogy “elnézést, nem áll esetleg pszichiátriai kezelés alatt?” Egyikünk sem rendelkezett a megfelelő szakképzettséggel ahhoz, hogy akár megsaccolhassa, mi baja (bár tippjeink persze vannak), viszont az biztos volt, ezt a lányt nem engedhetjük pedagógusi pályára.

Prioritások, mondogatom magamnak, nekünk most a gyerekekre kellett gondolnunk elsősorban, nem pedig szegény zavarodott hallgatójelöltre, meg egyébként is, mit tehettünk volna mást. De attól még rágódni fogok ezen egy ideig. És vajmi kevéssé vigasztal, hogy ezek a rágódások tehetnek (esetleg, tényleg csak esetleg) jobb tanárrá.

Egyébként, hogy némi pozitívummal zárjam a bejegyzést, miután kicseréltem valami büdös macskapástétomra az ínycsiklandóan illatozó paradicsomos lazacot, Celofán zokszó nélkül becsámcsogta az egészet.

3.149

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/01/27 hüvelyk eská, tél

 

3/148 – Kerek csokoládé

Ma reggel tényleg csak egy maszat vagyok, de elszántan nézek teendőim elé, melyek lesznek majd intézményi nyílt nap, pótvizsgáztatás meg a jegyek lezárása, az intézményi nyílt napon belül pedig úgynevezett előalkalmassági vizsga is. A nyári alkalmassági vizsgán volt az, amikor a rácpácegresi Nagyszederfával kínoztuk a jelentkezőket – nos, ma valószínűleg Gombóc Artúr lesz soron.

Viszek magammal szendvicskéket is, mert amíg végighallgatom, hogy huszonöten felolvassák Gombóc Artúr menüjét, garantáltan megéhezem.

3.148

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2016/01/26 hüvelyk eská, tél

 

3/147 – Aranylelőben

Királyian nyuhhadt időpontban indulok máma, a kinti hónak köszönhető csupán, hogy valamivel több látszik belőlem egy maszatnál, de azért a szép nekem-új mályvaszínű blézer jobb fényviszonyokat érdemelt volna. Az egészen félelmetesen testhezálló barna plüssbársony ruha is, amit Nelli barátnőmtől kaptam egy szekrényritkításkor, és valamikor régen már megígértem, hogy egyszer tutira megmutatom blézer nélkül, mert abban a változatban úgy festek benne, mint egy kivénhedt pin-up girl.

Nyugtassatok meg, hogy – a magam keretei között – elegáns vagyok és államvizsgához illő. (A blézert természetesen igen szolidan begombolva fogom viselni.)

3.147

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2016/01/25 hüvelyk eská, tél

 

3/146 – Pimpilla

Muszáj volt pimpillázkodó-napot tartanom, na jó, valójában pimpillázkodó-reggelt, de akkor is. A fejemen a helyzet már tarthatatlan volt, úgyhogy sok morgás és nyafogás közepette bevonultam a fürdőszobába a rossz szagú pacsmagokkal, hogy renováljam a fejemen a pipirost. Holnap államvizsgáztatni megyek, nem nézhetek ki úgy, mint aki két macskával és három varrógéppel él egyedül, még ha valójában ez is a nagy büdös helyzet. A varrógépek nem szóltak semmit a nagy akcióhoz, Celó éppen a pillanatnyilag-legkedvencebb pokrócán héderezett, és rám se bagózott, Poci viszont a kanapé támlájáról megszagolta a fejemet, majd határozott léptekkel elvonult, és mindaddig elő se jött, amíg le nem mostam a festéket. Abszolúte megértem, én se tettem volna másként.

Mindenesetre ha már úgyis ott voltam pirosra kenve, rááldoztam egy félórát arra, hogy további pacsmagokat kenjek magamra. Valahol kilencnél abbahagytam a számolást, de elhihetitek, került rám minden izlandi termomaszktól ránctalanító szérumig és talpfinomító kencétől nyakfeszesítő pütypürüttyig. Minimum a fele egészen nyilvánvalóan hatástalan, persze. Pillanatnyi komfortomhoz viszont roppant mértékben hozzájárultak, minekutána mindjárt neki is esem a fürdőszoba kipucolásának, egy hajfestés mindig disznóóllal jár. És ennek örömére ma manikűrözni is fogok, mert muszáj lesz, dixit.

Ma egyébként akkor sem hagyom el a házat, ha kisbalták potyognak az égből (sőt, akkor pláne nem). Ha vénasszonyok potyognak, akkor persze muszáj lesz kivételt tennem, hogy forró teával kínálgassam és macskaszőrös pokróckákba takargassam őket, de, valljuk be, ennek minimális az esélye. Kábé annyi, mint annak, hogy a ránctalanító szérumtól újra hamvas húszévesnek fogok kinézni.

Őszintén, ha visszagondolok húszéves koromra, a “hamvas” az utolsó jelzők egyike, ami eszembe jut. És akkoriban még ilyen csodálatos katicás nyakláncom és szívecskés-kockás zoknim se volt, bebebe.

Arról nem is beszélve, hogy ha lett volna is, túl gyáva lettem volna ahhoz, hogy felvegyem.

3.146

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2016/01/24 hüvelyk eská, tél

 

Újracucc(-féle) – Sapkák, sapkák, sapkák

Technikailag ez, valljuk be, nem is igazi újracucc-poszt, hacsak nem nézzük azt az oldalát, hogy a szabásmintát is reciklálom, meg az anyagok is nagyrészt a maradékos kosárból származnak. Mindemellett, ki tudja – hátha érdekel valakit, hogyan születik a változatosság még akkor is, ha egy előre meghatározott recept alapján dolgozom.

A múltkoriban nyikorogtam arról, hogy három év alatt csak egy sapkát varrtam magamnak, a helyzet tarthatatlan. Ugyan annyi sapkám van, mint a nyű, de egy részét már roppantul unom, gyártsunk újakat. (Felhívom a figyelmet arra, hogy az persze eszembe se jut, venni is lehetne sapkát.)

Mint már említettem, én a sapkáimat legnagyobbrészt gondolom-forma módszerrel szabom ki: az egyik módszer a felülre kör, alulra lyukas kör, mint egy fordított linzerkarika; a másik a felülre egy kör, alulra egy bumeráng, lássuk, mi lesz belőle. Visszanézve az eddig dokumentált időkre, valószínűleg a barna sapkám volt az, amit a bumerángos verzióból a leggyakrabban a fejembe csaptam, ezt ni. Nem volt ugyan türelmem végignyálazni a teljes médiatárat, ez valószínűleg csak töredéke annak, ahányszor feltettem, de már a blog eleje óta szerepel itt, úgyhogy úgy ismerhetitek szegénykémet, mint a rossz pénzt.

0326  317a  284  286b  0711  3.55b  3.52

Szabásminta persze nem volt hozzá, miért is lett volna. Így hát megfordítottam a folyamatot, és a kész sapkából vezettem le, milyen méretű darabok kellenek hozzá. Szétbontani eszem ágában sem volt, de nem is kellett, elég volt kihúzni az aljából a gumit, aztán már ment is minden, mint a karikacsapás, lemérve, körülrajzolva, héjjahó.

sap1

A kör a teteje, a fura háromszög meg az alja-bumeráng fele, és kell még alulra a gumiháznak egy kb. 5 cm széles csík. Egyszerű, mint a pofon.

Kiszabni is. Arra érdemes csak figyelni, hogy az alsó, gumiháznak szánt csík hosszában legyen rugalmas, tehát a poláranyag száliránya függőleges legyen rajta. (Hm, ezt most nem tudom, sikerült-e elég érthetően elmagyaráznom…)

sap2

Összevarrni is könnyű: a bumeráng aljára rá a hosszában kettéhajtott csíkot, amiből a gumiház lesz (kissé megnyújtva, hogy eleve kisebb legyen majd a bősége, mint a sapkaaljé), aztán a bumerángot a sapkatetőre, gondoskodva egy kis összevarrási ráhagyásról. Gumit bele,

sap3

aztán hátul összevarrni, és levágni a fölösleget.

sap4Ez utóbbi nem egy szépségdíjas megoldás, az igazán elegáns az lenne, ugye, ha előbb varrnám össze a sapka hátsó záródását, és csak utána varrnám rá a gumiházat, bele a gumit, hogy minden gyönyörűen el legyen tisztázva a visszájáról is. Én viszont szeretem az egyszerű megoldásokat, és ezzel tényleg nem kell sokat vacakolni, látszani meg piszkosul nem látszik, ha kívülről nézzük. Ugye?

sap6

Mindezek után felpróbáltam, és látám, hogy jó, aztán a tradíciónak megfelelően le is fotóztam Boldizsáron.

sap7

Ennek megörülvén gyártottam egyet gyorsan zöldben is:

sapzöldEz viccesmód jobban áll rajtam, mint Boldizsáron (nem egy megszokott dolog), merthogy ezt bizony elrontottam, és javításra szorult. Mikor ugyanis a tetejét és az alját összevarrtam egymással, akkor derült ki, hogy hoppá.

sapzöld2

Persze engem az ilyesmik sose szoktak különösebben zavarni – ezt a sapkát például egészen könnyen meg lehetett menteni. Kifordítottam, aztán bejelöltem rajta, hol kellene összevarrni úgy, hogy ne legyen hátul rajta folytonossági hiány,

sapzöld3
aztán össze is varrtam. Kifordítva így néz ki hátul, ni

sapzöld4Emiatt az apró szabásbeli különbség miatt viszont Boldizsár fülei nemigen találják benne a helyüket, ami viszont nem jelent problémát, mert a sapka végül is az enyém, és nekem teljesen más a fülem. Bizony.

Mivel már vérszemet kaptam az eddigi sikerektől, gyártottam gyorsan egy kéket is.

sapkék

Ennek speciel teljesen más állása van a fejemen (sőt még Boldizsárén is), mint a többinek, mivelhogy ennek nem az alján van a gumizása, hanem, nézzétek csak az alábbi képen a cikcakkvarrást, valamivel feljebb

sapkék2 viszont sokkal merevebb anyagból van, úgyhogy hátulra is be kellett építenem egy plusz gumit.

sapkék3

Abszolúte elragadó és értelmetlen darab lett belőle, majdnem-pilótasapka kis piros fenyőkkel, totál odavagyok. A többi tökéletesen hordható, ez viszont egy csodálatos vicc, alig várom, hogy felvegyem.

Hát, nem holnap lesz annak a napja, mert én addig ki nem akarok mászni a lakásból, amíg nem muszáj.

 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/01/23 hüvelyk újracucc, blabla, eská

 

3/145 – Kisebb, mint a jobb

Ma nem megyek élményszámba sem házon kívül, sem azon belül – eleve csak azért mentem ki, hogy szerezzek magamnak némi péksütit a hétvégére. Hétfőn olyan szégyenteljes kenyeret sütöttem, amilyet még sose, a kelesztésnél még nem volt vele semmi gond, de a sütőben nem volt hajlandó tovább kelni, állagra olyan lett, mint az összefagyott zsírszalonna, súlyra pedig, mint a beton. Nyilván nem gyávulhatok el egy életre a kenyérsütéstől, de most még nem érzem elég erősnek magam a további sütögetéshez.

Macskakaját is vettem a dögicéknek, mert ugyan van még a hétvégére tartalék, de egyelőre gőzöm sincs, belefér-e a jövő hetem első felébe a tasakosért rohangálás. Mikor visszajöttem, már mind a kettő ott állt vigyázzban a tálkák mellett, és hiába pengettem nekik érzelmes húrokat azzal kapcsolatban, hogy kint hideg van, itt meleg, szerintem hálásnak kellene lenniük azért, hogy befogadtuk őket, ezek csak álltak ott, mint Pippin meg Trufa, és aziránt érdeklődtek, mi van a második reggelivel. Toll a fületekbe, kiscicáim.

Na jó. Megyek, lehámozom magamról a fölösleget, aztán áttekintem mai matatni- és szöszölnivalóimat, ehhez viszont muszáj lesz valami zenét is bedurrantanom, mert a ma reggeli dudolkául a Fürgerókalábak nevű szépemlékű szekszárdi punkzenekar A bal herém című opusza jutott, és már két órája megy végtelenítve a fejemben.

3.145

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2016/01/23 hüvelyk eská, macs, tél

 

3/144 – Káposzta

Ma is kellő röhejességgel rétegeztem fel magamat, sőt még a csüngüt is előkotortam a nyakamba.

3.144

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/01/22 hüvelyk eská, tél

 

3/143 – Porka havak esedeznek

A költészetemből (jaja, volt nekem olyan is, pontosabban hun van hun nincs, mostanság éppen nincs) jelenleg csak annyira fussa, hogy a reggeli dudolkáimnak csúnyán kifacsarodik a szövege. A porka hó után például a következő sor most úgy hangzik, hogy “kígyók, békák vekkedeznek”.

A barátságos-vízszintesen eső porka hónak köszönhetően máma olyan elegáns vagyok, hogy a fal adja a másikat, lábszárvédő meg minden. Nyilván ma is vizsgáztatni megyek, rutyutyu. Délutánra viszont kénytelen voltam újabb expedíciót szervezni, mert Eriket és Minervát kiengedik a gépek kórházából, nekem meg tényleg nincs semmi kedvem gyalog hazacűgölni mind a 15,5+8,7 kilójukat, pláne ebben az időjárásban nem.

3.143

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/01/21 hüvelyk újracucc, eská, tél

 

3/142 – Szputnyiksokk

Amikor 1957-ben a Szovjetunió fellőtte az első szputnyikot, az esemény közvetett következményeként az USA, de részben Nyugat-Európa közoktatása is más irányt vett: elsősorban a természettudományos tárgyakra és a curriculum-központú oktatásra került a hangsúly, a reformpedagógiai törekvések pedig átmenetileg háttérbe szorultak. Ez volt az, amit a pedagógiatörténet “szputnyiksokknak” nevez.

A tegnapi nap folyamán én is sokkot kaptam, több ízben is – hát kellett megkérdeznem a dolgozatban, mi a fene az a szputnyiksokk? Megtudtam, hogy “az oroszok fellötték (sic!) a putyikot (sic!)”, meg hogy ” a szputnyik ami addig merőben akadémiai vita volt, közüggyé változott”, meg hogy “Oroszország hamarabb juttatott a világűrbe interkontinentális rakétát” (he? HE?).

Szegénykéim nagyon kihúzták a gyufát a következő évfolyamnak, akik majd kimerítő magyarázatot kapnak a hidegháborúról és csatolt kellemetességeiről, ha már a középiskola mellőzte ezeknek az információknak az átadását (vagy ők mellőzték meghallgatni anno, ez sincs kizárva). Viszont legalább nem bukott meg senki, melyhez hasonló szépeket mára is kívánok mindannyiunknak. Imádkozzatok a lelkemért, ma a neveléselmélet van soron, már előre be vagyok rosálva. Mint a putyik.

3.142

(Egyébként tegnap a portáshölgy megdicsérte a szép borsózöld kabátomat, és egyetértettünk abban is, hogy a turkálókban kapni a legjobb holmikat, amik ráadásul nem jönnek szembe az utcán. A portán mindig értékelni szokták az áutfitjeimet.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/01/20 hüvelyk eská, tél

 

3/141 – Én elmentem a vásárba félpénzzel

Nyilván nem a vásárba indulok, hanem vizsgáztatni, de amióta felébredtem, ez a dalocska megy végtelenített szalagon a fejemben. Na sebaj, mindjárt kiporzok az ajtón, aztán bedugom a zenegép fülhallgatós végit, hogy eltöröljem a fülbemuzsikát, melyet egyébként a Fekete gyémántokban Jókai “dudolkának” nevezett, szokása szerint összeütvén hirtelen egy magyarítást, ezúttal a “Singedl”-ről.

Ó, atyám, mi fölösleges információt tárolok én a fejemben. Oké, dugjunk mellé egy kis zenét is, talán Rammsteint. Az mindig hatásosan kifújja a helyükről a dudolkákat. Kárikittyom.

3.141

Természetesen kabátot is veszek. Zöldet.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/01/19 hüvelyk eská, tél

 

3/140 – Kőmívesék

Alapvetően nem hiszek abban, hogy a Sors ott üldögél minden sarokban, és ahányszor tervekről hall, kajánul vihogva próbálja megakadályozni azokat, de valószínűleg nem fogok többet olyat mondani, hogy “elszánt és termékeny varrónapot tartok”. Az elszántsággal nem volt semmi gond, de egy adott ponton az a kísérteties érzésem támadt, hogy egyidejűleg vagyok Kőmíves Kelemen és Kelemenné: befalaztam magam a lakásba, és amit építek, az szinte azonnal ledűl. (Tudtátok, hogy egy tíz másodpercig berregtetett cikcakkvarrást nyolc perc kibontani? Primera annyira szoros öltéseket produkál, hogy még a jól bejáratott fércbontóval is kínszenvedés visszafejteni.)

A varrás, főként az újracucc-varrás olyan program, amihez nagyon nem jó frusztráltnak lenni, de én ezt mindig elfelejtem, és fogcsikorgatva próbálkozom akkor is, amikor már minden normális ember feladná. Eh.

Mindehhez az állatkák is meghülyültek, testületileg. Szerintem mostanra esett le nekik, hogy ez nem csak átmeneti állapot, itt valóban egyrabszolgás háztartás lesz egy ideig, úgyhogy mind a kettő folyton köröttem gomolyog, amikor nem alszik (hálistennek sokat alszanak), és Celofán tüntetőleg az én fürdőszobámba vonult be hányni, pedig az ilyesmit rendszerint a földszinten szokta produkálni. (Vannak nemhányós macskák és vannak hányómacskák – Celofán, aka Anasztázia Nagyhercegnő jellemzően az utóbbi fajtába tartozik az én nagy örömemre. Megyek, bevágom a rongyszőnyeget a mosógépbe. Vajon miért van az, hogy minden, padlócsempével burkolt helyiségben elsősorban a szőnyeget célozzák meg a boázó macskák? Rejtély.)

Egyébként nem történik semmi, dolgozatokat gyártok, és a holnapi időjárás-előrejelzést nézegetem Esztergom város meteorológiai állapottyára való különös tekintettel, reggel fagyos, délben fagyos, este fagyos, -8 és -2 fok közötti hőmérséklet-ingadozással. Hurrá.

3.140

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/01/18 hüvelyk eská, tél

 

3/139 – Pöttyömpötty és a velociraptorok

(Ahhoz képest, hogy eredetileg csak a mindennapi áutfitjeimet szándékoztam bemutatni, a blog profilja rohamosan bővül. Ma már macskás fotó is lesz, aujnye. Egy webribanc vagyok, mindent a nézettségért.)

Vasárnap lévén, mikor még a fű se nő, én úgy döntöttem, hogy nagyon elszánt és termékeny varrónapot tartok, tehát addig hajózom az átalakítandó holmik és színes anyagficlik viharos tengerén, míg végül a szemem is jojózni fog a sok tarkabarkától. Ezért vagyok ma ilyen slampos és monokróm, ha kellene rá bármi magyarázat. Holnap úgyis újraindítom a szellemi verklit, legalább addig hadd kapcsoljam ki az agyamnak a szövegekkel foglalkozó részét. (Ha jól emlékszem, a Wernicke-központ és Broca-mozgató lesz az, esetleg fordítva, vagy még úgy sem. Utoljára elsőévesként tanultam pszicholingvisztikát, no.)

Azt leszámítva, hogy kipucolom a macskavécéket és behajintok egy mosást, a házimunkát is hanyagolni fogom mára, mert úgyse jár erre a kutya sem. Főzni már tegnap főztem magamnak egy kiskondér megáll-benne-a-kanál levest árpagyönggyel és sok zöldséggel, és ugyan megpróbáltam a lehető legkisebb adagra szorítkozni, de valószínűleg még holnap is azt eszem.

A főzés amúgy errefelé nem teljesen problémamentes feladat, mert elegendő elővennem a vágódeszkát, máris megjelennek a velociraptorok, és nesztelenül megközelítenek kétoldalról. Az ember csak áll a konyhapultnál gyanútlanul és dudolászva, aztán megfordul, és ezt látja, ni.

velociraptorok

Mivel én a Jurassic Park meg World meg anyámkínja összes részét láttam*, tisztában vagyok azzal, hogy ilyenkor futni kell, mint a villám, de mivel nincs hová, inkább megpróbálok észérvekkel hatni a lángoló tekintetű fenevadakra. (Pl. “A cicák nem szeretik a póréhagymát.”) Meg is szoktam szagoltatni velük mindent, répától a brokkoliig, hogy lássák, nem beszélek hülyeséget. Na persze van úgy, hogy ez nem működik, azt még egyik se hitte el nekem, hogy “A cicák nem szeretik a hátszínt”.

Sok beszédnek sok az alja, nesztek a medve, aztán megyek varrni, hogy ínségesebb időkre betárazhassak egypár újracucc-posztot. Az olvasókért bármit.

3.139

* Az utolsó film tavaly egészen nyavalyás módon unalmas volt és érdektelen – a közepe táján jöttem rá, hogy valójában az se érdekel, ha mindenkit megpapiz a nagydarab színváltós izé. Hiányoztak belőle a szerethető figurák, és meglehetősen egyetértek ezzel az angol nyelvű cikkel is.

 

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2016/01/17 hüvelyk eská, macs, tél

 

3/138 – It’s a feeeeeeling

Kezeket fel, akinek a lábszárvédőkről nem valamelyik nyolcvanas évekbeli táncikálós film jut eszébe! Én sajnos nem vagyok ilyen szerencsés, így csak örülhettek annak, hogy nemigen hordtam eddig lábszárvédőt, és nem volt emiatt arra sem ellenállhatatlan késztetésem, hogy mindenféle cukorkarózsaszín holmikat pakoljak magamra hozzá.

3.138a

Hogy a macskákról is beszámoljak az érdeklődők számára, ma reggel sikeresen demobilizáltak a kanapén, az egyik egyik oldalról dőlt nekem, a másik a másikról, és mindkettő úgy nézett rám, hogy na akkor most mi lesz azzal a simogatással. Megpróbáltam eleget tenni a feladatnak, már csak önvédelemből is, mert ha nem kötöm le őket, előbb-utóbb csépelni kezdik egymást, én meg nem éreztem késztetést arra, hogy rajtam legyen a csatatér.

Celofán amúgy tegnap reggel megegzaminálta a kérdést, és gyógyultnak nyilvánította Pocit, ami főként abban áll, hogy ismét elkezdett morogni meg pofozkodni. Amíg a másik siralmas képpel és varrott hassal ődöngött, addig béke volt és nyugalom, de most megint elkezdték a kergetőzést a lakásban. Mondjuk amíg ez úgy folyik, hogy kirohannak a nappali ajtaján, elöl A jelzet, hátul B jelzet, aztán viszarohannak fordított sorrendben, és egyiken sincs külsérelmi nyom, addig nekem belefér.

Amúgy ha azt gondolnátok, höhh, otthon bárki olyan hülyén nézhet ki, ahogy csak akar – én ebben az ancúgban mindjárt ki is megyek a házból. Épp csak még magamra hányok hozzá néhány plusz réteget.

3.138b

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2016/01/16 hüvelyk eská, tél

 

Újracucc – Mikrofonpróba, egy, kettő

(Mégse hagyhatom itt az olvasókat mára csak egy gatyával.)

Egy új használt varrógép (ez ugyan oximoron, de azért értitek, miről beszélek) mindig lutri. Más heppjei vannak, más ritmusa, más anyagokat kedvel, mint az eddigi. A varrógépek (legalábbis nálam) különösen a kötött és kötszövött anyagokkal kapcsolatban hajlamosak eljátszani a sértett primadonnát, márpedig én igen sokat dolgozom effélékkel. Éppen ezért, mielőtt ráereszteném Primerát valami friss és ropogós projektre, esetleg egy régóta tologatott és tervezgetett átalakításra, előbb inkább olyasmin próbálom ki, amiért úgyse fáj különösebben a szívem, ha nem sikerül.

Itt van például ez a remek, lehordott szürke pulcsi. Szerintem van vagy két éve, hogy legutóbb felvettem, és már rég ki kellett volna dobnom, de eddig valahogy mindig megúszta. Mondhatni, ő az ideális jelölt arra, hogy leteszteljem Primerát, lesz-e itt a közeljövőben kötött anyagok varrogatása, vagy meg kell várnom, amíg Erik kijön a varrógépek kórházából. (Erik, az ég áldja meg mind a tizenöt és fél kilóját, úgy varr trikotázst, mint az álom. Remélem, ezt a jó szokását továbbra is megtartja.)

szp1

Egy öreg pulcsiból viszonylag sok minden készíthető, de én ezúttal eccerűre vettem a figurát, és egy minimellényt meg egy pár lábszárvédőt szándékoztam gyártani belőle. Ehhez mindenekelőtt szétvágtam a megfelelő darabokra.

szp2

A gépi kötött anyagok egy jelentős része (mint például az itt látható, meglehetősen vékony akril) szívfájdalom és a lefutott szemektől való félelem nélkül nyiszálható. Egyszer majd mutatok olyan átalakítást is, amiben óvatosabban kell eljárni. Mindenesetre én egy controlfreak vagyok, így hát a legtöbbször még ezeken is végig szoktam varrni a legnagyobb hosszra engedett legszélesebb cikcakkal, pár milliméterre a vágott széltől (ha a legszélén varrom, óhatatlanul kinyúlik az anyag, ezért kerül beljebbre a cikcakk). Az ördög nem alszik, a lefutó szemek pedig roppant sunyi népek.

szp3

A mellényke derékrészét duplán hajtottam vissza, egyenes öltéssel levarrtam, aztán merő kísérletező kedvből megnéztem, mit kezd Primera a hullámmintákkal.

szp4

(Jó cica.)

Az ujja kivágását csak egyszer hajtottam vissza, és széles cikcakkal varrtam le.

szp5

Ezzel a mellény kész is volt, már csak a lábszárvédők voltak hátra. A pulóver aljáról levágott passzét (lásd a posztból a második kép) a megfelelő hosszúságúra vágtam, összevarrtam kis csővé, eltisztáztam, aztán színt színre fordítva ráhúztam a pulcsiujjakra, így ni:

szp6

Kissé elcsúsztattam egymáson a két réteget, aztán keskeny cikcakkal végigvarrtam rajtuk.

szp7

Most már csak ki kellett fordítani, és kívülről eltisztázni, mely ponton rájöttem, hogy huhú, Primerának le lehet kapni a fele lábát, és így kiválóan ráhúzhattam a kis kötött csövet a géptalp alatti részre, ahol szépen el lehetett szegni egyenes öltéssel:

szp8

És ez lett a végeredmény.

szp9

Holnap fel is veszem.

A verdikt? Primera viszonylag duzzogás nélkül teljesítette a feladatot, nem hagyott ki öltéseket, kötött anyagot viszont valamivel tömörebben varr Eriknél (nehéz ezt pontosabban kifejezni – az öltések sűrűbbek és tömöttebbek, még a leghosszabb fokozaton is, és magának az öltéssornak is jobb a tartása). Ez sajnos általában azt jelenti, hogy a vékonyabb pólóanyagokon úgy fog átgyalogolni a gép, mintha nem megvarrni, hanem felszántani akarná, de emiatt majd akkor aggódom, ha olyat veszek elő…

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/01/15 hüvelyk újracucc, blabla, eská, tél

 

3/137 – A kísérletezés folytatódik

Ma akkor ezt próbáljuk ki. Gatya van, duma nincs.

3.137

 

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2016/01/15 hüvelyk eská, tél