RSS

március 2016 havi bejegyzések

3/március

A nagy szekrénypurgálási kísérlet ellenére is rengeteg, de rengeteg holmim van még, és végre ki is tavaszodhattam egy kicsit, úgyhogy eléggé vegyes felvágottra sikeredett ez a hónap, de hát ehhez már hozzászokhattatok, ugye.

A nagy szekrénypurgálási kísérlet viszont kissé elbizonytalanított önmagamban, mert nekem (mindenek ellenére) van egy olyan tévképzetem, hogy a szedett-vedett ruhatáramban igenis akadnak vicces meg jó minőségű darabok, ehhez képest viszont irgalmatlan sok cucc maradt itt rájuk jelentkező gazdi nélkül. Nyilván méretbeli különbségek meg effélék is vannak a képben, de azért némiképp bús lettem, hogy vajon mi lesz így például a barackszínű Promod szoknyámmal, amit a húgom esküvőjén hordtam, meg az összes többi vacakkal is, aminek még mindig túl nagy az érzelmi jelentősége, de a jelek szerint mások tényleg csak vacakot látnak benne.

Na mindegy, ha ez van, hát ez van. Mint mindig: galéria.

3.184  3.185  3.186  3.187  3.188  3.189  1.190  3.191  3.192  3.193  3.194  3.195  3.196  3.196b  3.198  1.199  3.200  3.201  3.202  3.203  3.204  3.204b  3.205  3.206  3.207  3.208  3.209  3.210  3.211  3.212  3.213

Reklámok
 
9 hozzászólás

Szerző: be 2016/03/31 hüvelyk blabla, tavasz

 

3/213 – Bóling

A macskák az éjjel úgy döntöttek, hogy  ha én gonosz módon nem adok nekik azokból a vicces játékokból, amelyeket az asztalon tartok, saját mancsukba veszik az ügyet. Ennélfogva hajnalban arra ébredtem, hogy ritka lelkesen bólingoznak azokkal a kínai fröccsöntött nájlontojáskákkal, amelyeket a húsvéti dekoráció részeként szedtem elő a dekorációs dobozaimból. (Igen, nekem olyanok is vannak.) A móka kedvéért persze a nehezebb utat választották, és nem a kis szizálkosarakból szedték ki a könnyen mozdítható tojásokat, hanem levitték a földre a gondosan összetekert papírszalvétákat (a képen csak egy van, de a vendégekre készülvén még felpakoltam vagy hármat), és kitartó munkával lehúzták azokról a dekortojásokat. Aztán persze uccuneki, hadd szóljon. Szólt. Azt hiszem, macskáéknál alapszabály, hogy hányni a szőnyegre kell, kopogós tárggyal játszani kizárólag padlócsempén, nyávogni meg a pincében az akusztika mián. Most már csak a férgeket kéne kitojniuk, mert erre még nemigen mutattak hajlandóságot.

Mindeközben itt vad gyorsasággal és húsz fokkal megérkezett a tavasz, mivel pedig én meglehetős mértékben a kilencvenes évekből maradtam itt emlékbe, ez a tüllruhák cum vastag harisnyák cum bakancsok/csizmák ideje számomra. Megyek is, veszek egy kis tejet meg péksütit, mert piszkosul elfogyott mindkettő.

3.213

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/03/31 hüvelyk tavasz

 

3/212 – És lőn világosság

A tegnapi nap jelentős hányadát krimifilmek vizionálásával és jegyzetelésével töltöttem, fele munka, fele szórakozás, így jó ez. Hajnalban is ugyanezzel folytattam ébredés után, mert már régen érdekelt, vajon pontosan miért nem tetszett Agatha Christie-nek a Paddington 16:50 1961-es feldolgozása, és ha már úgyis felébredtem, miért ne. Persze amikor enyhe érdeklődéssel végignéztem, Margaret Rutherford hogyan cseréli ki a biztosítékot, lövésem sem volt, hogy fél órával később pontosan ugyanazt fogom tenni én is.  Ah, ezek az egybeesések. Csak bekapcsoltam a kis sólámpát, hogy legyen nekem valamiféle hangulatvilágítás, erre meg, zumm, kiment a fél házban a villany, és én hálóingesen, telefonnal a kezemben (abban volt a világítás) vonultam ki a kakasszavas hajnalba a ház elé, hogy a biztosítékszekrénnyel szórakázzam, miközben a fejem fölött az előtetőt ostorként verte a zuháré. A szinglilét örömei falun. Örüljek, hogy gumicsizmát nem kellett húznom, no.

Mára amúgy, mint ez a mellékelt ábrából is látható, tevékeny, ámde eseménytelen napot terveztem, semmi égszakadás meg földindulás, csak operatív szöszmöték. Úgy legyen.

3.212

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/03/30 hüvelyk tavasz

 

3/211 – Come into my world

A Batthyány téren a hamburgeres a visszajáró aprót összesen háromféle devizában szórta a tenyerembe, amelyek közül kettőről még eddig sose hallottam, de a harmadik horvát kuna volt. A Repülő Kutató azt mondta, hogy ez skandalum, de én kedvesen megnyugtattam, hogy tökmindegy, ezt úgyis csak álmodom, az előbb például egy 1200 forintos bankjegyet találtam a bukszámban. Igazam is volt.

A mai áutfitet amúgy különleges gondossággal válogattam össze, hogy majd az állatkórházban kellő applombbal mesélhessék el, megint itt járt a bolond nő, aki állandóan idehurcolja Porcelánt vagy Celofánt, de ezúttal nem macskákat hozott, hanem egy kiürült arckrémes tégelyben három orsóférget, és kicsapta őket a pultra bizonyíték gyanánt. A féreghajtó tablettákat már én gyömöszöltem bele itthon a dögicékbe, akik közül Celofán úgy meglepődött, mint a viccbéli fekete tehén, ő már vagy féléve megúszta a különböző atrocitásokat, de most nem, muhaha. Szadista cicamama-e vagyok.

Mostantól kezdve persze különleges gondossággal kell monitoroznom a macskavécéket, mocorog-e bennük a szarka. Alig várom.

3.211

Mindenesetre a tabletták bent, a macskák beletörődtek végzetükbe, és hoztam nekik két kiló extra kipöszörőzöttmacska-papit is, amikor meg a főtéren vágtattam át, éppen megszólalt az mp3-lejátszón Kylie Minogue és egyidejűleg kisütött a nap.

Mit mondhatnék, isten hozott mindenkit az én világomban.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/03/29 hüvelyk macs, tavasz

 

3/210 – Loccs

Ha abban a balszerencsében van részetek, hogy a kezdetektől követitek kalandjaimat, már tudhatjátok, hogy ezt a napot sose szerettem, és most már valószínűleg nem is fogom megkedvelni. Szerencsére én a lájtos verzióját kapom, sőt, idén még a szokásosnál is lájtosabbat: négy állandó locsolóm helyett max. háromra számíthatok, merthogy a RK ugyebár az Óperenciás tengeren túl van. Ez valószínűleg csak a kezdet, a tízéves unokaöcsi is előbb-utóbb túl snassznak fogja tartani a nagynénik locsolgatását (tőlem pl. nem kap pénzt, szóval kár belém a parfüm), és kiesik a képből, szóval előttem a jövő. Ezzel együtt is: mi a bokámért nekünk ebben a háztartásban termékenységi rítus, én negyven vagyok, és már nincs szándékomban szaporodni, a macskák meg ki vannak pöszörőzve, Poci speciel kétszer is.

Mindenesetre ma nem mostam hajat, pedig rámférne, ehelyett több mosógépnyi holmit fogok vízbevetni és más hasznos tevékenységekkel múlatom a szárnyas időt. Celofán amúgy a jelek szerint megirigyelte a rivaldafényt, és ma reggel ő kezdett el pingpongozni, én meg fogpiszkálóval turkáltam át a matériát, vannak-e benne albérlők. Nem voltak, hála az egeknek, de egyre jobban kísért a gondolat, hogy a blogleírást átjavítsam “Ruhák és macskahányás”-ra.

3.210

Ja, amúgy hogy ne csak a rinyálás legyen: így nézett ki nálam a húsvéti asztal. Attól, hogy egyedül vagyok, még tehetek erőfeszítéseket, ugyebár.

húsvét

 

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2016/03/28 hüvelyk tavasz

 

3/209 – Matrjoska

Az egész azzal kezdődött, hogy úgy gondoltam, legyen itt valami húsvétszerű nagytakarítás-féle is, például kimosni a rongyszőnyegeket, felporszívózni minden zugot meg effélék. Aztán úgy gondoltam, legyen valami húsvétszerű dekoráció is, úgyhogy vettem a piacon két cserép nárciszt az ablakba.

A tegnapi nap legjellemzőbb látványa ez volt, ni:

nárcisz

a legjellemzőbb szövege meg “Poci, zanyád, ne edd meg a nárciszt”.

Estére már úgy tűnt, hogy elmúlt az újdonság varázsa, így hát békésen nyugovóra hajtottam a fejem anélkül, hogy karanténba zártam volna a nárciszokat. Reggel viszont arra ébredtem, hogy a lakásban valahol hány egy macska (nagyon sajátos huppogó hangja van az ilyesminek, ha esetleg nem lenne macskátok – olyan, mintha pingponglabdákat ütögetnének valami tompa felületen). Eddig semmi extra, szoktam én ilyesmikre ébredni. A gond csak az volt, hogy leginkább kézenfekvő gyanúsítottam, Celofán (aka Anasztázia nagyhercegnő) ott üldögélt velem szemben az éjjeliszekrényen.

Na most Poci eddigi ittléte, majdnem egy év alatt még nem hányt egyszer sem, így keresésére indultam, haddlám, mi van. Poci éppen akkor végzett az előszobai (frissen mosott)  rongyszőnyeggel, ízlésesen elhelyezvén rajta egy boát, nárciszlevéllel dekorálva. Mire azt felpucoltam, az emeleti fürdőszobából hallottam az ismerős pingponglabda-huppogást, így hát felmentem megnézni, mi a stájsz. A fürdőszobai (frissen mosott) rongyszőnyegen egy újabb hányást agnoszkáltam újabb nárciszlevéllel, valamint három olyan izével, amilyet még nem láttam eddig, és nem is akarok látni többet, mert amikor elkezdtek mozogni, majdnem én is letettem a boámat.

Ha valaki fel tudna világosítani arról, hogy egy egy éve bentlakó, szárazpapin és zacskós kaján élő, naponta pucolt budival rendelkező macska honnan az édes anyja pöcséből tudott felszedni fonálférgeket, roppant hálás lennék neki. Most mindenesetre csak azért nem hisztériázom a földhöz verdesvén magam, mert nincs hozzá közönség, mind a két macska felvonult az emeletre, nekem meg meg kell sütnöm a sáfrányos kalácsot, mielőtt kikel a tepsiből.

Hogy az édes jó kurva életbe. Más terveim voltak nekem keddre, mint Pocit dobozba gyömöszölni, aztán elfuvarozni az orvoshoz. És más terveim voltak nekem mára is, mint boákat pucolni meg az állatkórházi ügyeletet hívogatni harmatos reggelen, amikor ráadásul húsvétvasárnap van meg óraátállítás. Próbálom azzal vigasztalni magam, hogy ez most olyan, mint egy matrjoska, az ürömön belül öröm, azon belül üröm, és így tovább, mert ha nem veszek nárciszt, és nem zabál bele Poci, sose tudom meg, hogy albérlői vannak, és ugyan ma húsvétvasárnap van, de keddig ráér az ügyelet szerint a dolog, de azért mégis, teccikérteni. Pláne hogy arra továbbra sincs semmi magyarázat, miért a tiszta rongyszőnyegeket kellett lehányni. Kettőt is, ráadásul.

Mit mondhatnék, áldott húsvétot nektek is. Megyek, bevágom a sütőbe a cseresznyés kólában főtt sonkámat mézzel meg mustárral meg szegfűszeggel, mert tudnék én élni, ha hagynák.

3.209 A sáfrányos kalács mellesleg olyan lett, mint az álom.

 
11 hozzászólás

Szerző: be 2016/03/27 hüvelyk macs, tavasz

 

3/208 – Az locsolkodásrúl

Ha fejlettebb szociális életem lenne egy pandamackóénál, nyilván kevesebb esély lett volna arra, hogy szóba elegyedjek Idegen Férfiakkal* a kisbótban (meg persze nem pazérolnék el a piacra meg a kisbótra ilyen csudálatos áutfiteket se, mint a mai), de megtettem, és így kiderült, hogy egyes férfiak még mindig vízzel szeretnének locsolkodni. Sok vízzel. Majdnem meg is hívtam őket, hogy csak tessék, csak tessék, itt lakom a parkon túl, van egy roppant pofás szódásüvegem, a padlón mindenhol hidegburkolat, és utálom a pacsulit.

(Mint látható, most már jobb. Holnap meg pláne hiperszuper lesz minden, Pocinak is beadom majd reggel az utolsó gyogyit. Amúgy belegondoltam abba, hogy talán el is mehetnék éjféli misére, remélhetőleg nem szakadna rám a mennyezet, de aztán belegondoltam abba is, hogy ilyenkor sajnos prédikáció is van, és attól én szinte garantáltan lábrázást kapnék.)

3.208

* Az egyik egy idős úr volt, aki azzal pakolta a futószalagra a pénztárnál a Kőbányaikat, hogy “Ez a reggelim, ez az ebédem, ez az uzsonnám, ez a vacsorám, ezt meg a kisunokámnak viszem ajándékba”, a másik meg a pénztárosfiú, aki napszakfüggetlen optimizmussal köszön mindig jóreggelt, és ez engem valamiért mindig fel is vidít. Szóval mindenki igazi humorzsák volt, engem is beleértve.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2016/03/26 hüvelyk eská, tavasz

 

3/207 – Most is csak az örökös kapirgálás

Éppen a Keletibe robogok ki, hogy odaadjak anyámnak egy vonatjegyet, Poci meg már akkor elbújt, amikor felvettem a cipőmet. Amióta a gyógyszert passzírozom bele, megsimogatni sem lehet, mert rögtön elrohan, pedig valószínűleg most volna szükségem leginkább egy puha macskára, aki rámtehénkedik, ha leülök. Nem mintha sokat ülnék, még mindig a kuplerájjal meg a szekrényeimmel küzdök, már persze amikor éppen nem a Keletibe robogok.

Amúgy még mindig piszkosul nyomott vagyok, és az sem segít különösebben, hogy a húgom éppen kórházban van, mert nagyon terhes és nagyon beteg, én meg lópikulát se tudok tenni, legfeljebb vonatjegyet veszek anyámnak és banános-csokis muffint sütök bárkinek, aki meg tudja enni.

3.207

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2016/03/25 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

3/206 – És mind aludtak

Az egész évben ez a három-négy nap az, amikor leginkább kereszténynek érzem magam, de ezt is valamelyik régen kiirtott eretnek szekta, talán az ariánusok módjára, mert a húsvét nekem sose arról szól elsősorban, hogy Krisztus feltámadik, halleluja, hanem arról, hogy kurvaélet, a feltámadáshoz előbb meg kell halnia; a húsvét arról a keserves éjszakáról szól, amikor ott bolyong valaki a sötétben, várja az elkerülhetetlent, és körötte mindenki aluszik. Senki nem lehetett magányosabb az egész nyavalyás világon, mint Krisztus azon a nyavalyás éjjelen, nem csoda, hogy ilyenkor mindig a székelykocsárdi állomás jut eszembe, nem pedig az, hogy mikor kéne bepácolni a sonkát.

Attól persze majd én is be fogom pácolni a sonkát meg megfőzöm a tojást, meg örülni fogok annak, hogy feltámadott, halleluja, de addig még hátra van az a nagyon emberi éjszaka a Gecsemáné kertjében, és komolyan mondom, mintha évről évre nehezebb lenne elviselni.

3.206

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/03/24 hüvelyk újracucc, eská, tavasz

 

3/205 – Negyvenkettő

Kissé lassú vagyok és kontemplatív, szöszölős-molyolós napom van, a világ úgyis a romlásba rohan, én meg tehetetlenül bámulom kiszállási lehetőség nélkül, hát akkor meg miért is szaggatnám meg ruháimat és szórnék fejemre chomut, főzzünk inkább egy kanna teát meg együnk meg egy képviselőfánkot. A múltkor gondoltam bele, hogy azzal csak a baj lenne, ha közlik, egy év múlva világvége – mit tenni nem tudok, megúszni nem fogom, nekem mondják meg csak tíz perccel előtte, akkor megetetem a macskákat meg kibontok egy tábla csokit.

Mindez irgalmatlanul pesszimistán hangzik, de valójában nyugodt vagyok meg békés, sőt még operatív is, megbeszéltem az időpontot a parodontológussal, vettem anyámnak vonatjegyet, takarítgatok, főzögetek, nemsokára felmegyek varrogatni. Tegnap este óta tart ez, amikor jöttem hazafelé a busszal, fejem fölött majdnemtelihold, fülemben Pink Floyd (fél este az ment a kocsmában, amíg át nem cserélték Sex Pistolsra, ez is milyen szimbóleikus), a táskámban pedig minden, de minden, amire szükségem lehet. Mikor hazaértem, le is fotóztam,

czuccz

rég volt ilyen tökéletesen összeválogatott tartalom ennyire kicsi táskában, lényegében mindenre fel voltam készülve lerobbant busztól zombiapokalipszisig: könyv, bicska, kesztyű, meleg zokni, zene füleimnek, szín a pofámnak, illatos-omlós csirke meg víz meg csokinyúl meg egy nagy tábla meggyes Orion, egy majdnem teli doboz cigaretta működő gyújtóval, a kapcsolattartáshoz telefon, a jövőnek meg a múltnak előjegyzési naptár, a pénztárcámban elegendő pénz taxira, és mindehhez egy csomag papírzsebkendő meg még egy varrótű is, ha éppen arra van szükség elhárítani a zombiapokalipszist. Ha a vogonok jönnek, úgyis kalap, de a nyakamban egy bazi nagy sálkendő is volt, törölköző helyett megjárja, ha muszáj.

Különben is tudjuk a választ, negyvenkettő.

3.205

 

 
10 hozzászólás

Szerző: be 2016/03/23 hüvelyk blabla, eská, tavasz

 

3/204 – Hullámvasút

Tegnap kábé háromnegyed tizenkettőkor, amikorra egy óra munkával ugyan, de lényegében minden fájdalom nélkül gatyába rázták mind a két felső metszőfogamat, és szebbek lettek, mint az elmúlt tíz évben bármikor, egészen pontosan tisztában voltam azzal, hogy ez a csúcspont, innen már csak lefelé fog menni minden. (Pláne hogy azzal kaptam meg a parodontológus telefonszámát: ne ijedjek meg majd attól, amit mond, de mindenképpen keressem meg.) Kicsit még próbáltam elodázni a lefelé tartó spirált azzal, hogy végigsétáltam a belvároson, élveztem a napfényt meg a turitnyák csivitelését, és ábrándosan vettem magamnak három hupiszínű pashmina sálkendőt, de hiába, a lejtőn rohadt nehéz megállni, kérdezzétek csak meg a fizikusokat, nekik erre még külön egyenleteik is vannak.

Mindenesetre úgy gondoltam, ha már beleálltam az orvoslátogatásba, vigyük el Pocit meg csúnyácska körmeit is a dokihoz. Ez, Claudius, hiba volt. Eleve szívszorító jelenet egy macskatartó számára, amikor egy ciculi rádöbben, hogy most már akármit is csinál, bele fogják dugni a dobozba, így hát szánalmasan lelapul, nagy és riadt szemekkel néz, meg kis cérnahangon elnyikorogja magát. Másrészt viszont az alatt a fél óra alatt, amíg arra vártunk, hogy felszabaduljon valamelyik doki meg valamelyik kezelőszoba, behoztak egy halott macskát és kivittek egy halott kutyát, hát ez egyikünknek sem hatott jól a hangulatára. Poci ráadásul mostantól egy hétig reggel-este gyógyszert is kap majd – mit ne mondjak, ez sem lesz csupa móka és kacagás. Ma reggel is megvívtuk harcainkat, volt itt minden testedzéstől kezdve szánalmas nyikorgásig. (Azután persze elbújt valahová, és ott csendben utál engem.)

Viszont most éppen masszázsra megyek, és tegnap este előkerült a masszőzöm egy hete eltűnt macskája is (a fél város ki volt plakátolva vele, hogy a cicc elment sétálni, aztán nem jött haza), estére pedig bependlizem a székesfőfaluba, hogy a barátnőimmel találkozzam. Szóval most megint felfelé lejt a lejtő, hogy aztán majd persze lefelé tegye ugyanezt, ah, te rongyos élet.

(Erről az izéről, ami rajtam van, még nem tudtam eldönteni, ruha-é vagy tunika, mindenesetre csak kétutcányira megyek benne. Aztán legfeljebb lecserélem, na bumm.)

3.204

Update.

Amikor a masszőz azt mondta, “tessék, itt a felsőd”, azt hiszem, átmenetileg eldőlt a vita. Estére úgyis át akartam öltözni, közben viszont élni kezdtem a gyanúperrel, hogy nem mind arany, ami fénylik, és nem mind ruha, amiről én elsőre azt hiszem, hogy az.

Hátizé. Erről sem vagyok biztos, hogy mifene.

3.204b

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2016/03/22 hüvelyk eská, macs, tavasz

 

3/203 – Kéz a biliben

Az éjjel azt álmodtam, hogy valami tanúvédelmi program keretében be kellett költöznöm egy hálivúdi színészhez, aki nemcsak jóképű volt, mint egy szupermen, hanem szálas, mint egy jegenye, és szerény, mint egy ibolya, ráadásul valami Sötét Titka is volt nekije, mert ez a minimum. (Valójában szerencse, hogy ilyesmik nem történnek velem a való életben, mert az ilyen pasiktól valószínűleg visítva futnék a másik irányba.) Természetesen egymásba szerettünk, de mivel a faszi szerény volt, mint az ibolya, mindezt többé-kevésbé platonice (na jó, azért volt némi smár), én tanácsokat adtam neki az éppen aktuális filmszerepéhez, ő meg utánam jött a szupermarketbe, hogy hazafuvarozzon a croissant-jaimmal egyetemben. Akkor ébredtem fel, amikor elkezdett mosogatni, mert ez már túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen.

Mivel semmi sem múlhat el büntetlenül, akár álomban, akár a való életben, most éppen fogorvoshoz megyek. Ehhez viszont muszáj volt nyári ruhát vennem, nem érdekel az évszak, ez a ruha túl szép ahhoz, hogy májusig spájzoljam a szekrényben.

Ha még mosogatni is tudna!

3.203

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/03/21 hüvelyk eská, tavasz

 

Intermezzó – Tatárdúlás és zsibvásár (frissülőposzt)

Én tényleg keményen belefeküdtem a nagy szekrénypurgálási projektbe, első körben ezeket sikerült kiselejtezni (másoknak a komplett ruhatára ennyi, tényleg egy rémes hörcsögöcske vagyok), és a program még nem ért véget. Bárkinek bármire kedve szottyan, legyen olyan kedves, és jelezze, mert hanem vagy ruhagyűjtőbe kerülnek az áldozatok, vagy visszaszivárognak a szekrényembe, ami utóbbit piszkosul nem szeretném. Mint tudjuk, ez itt most nem a “kijött a legújabb Gucci resort kollekció, úgyhogy meg kell szabadulnom a tavalyi daraboktól, másként sérülni fog a kapszula-ruhatáram integritása” buli, szóval majdnem minden, amit itt láttok, turkált vagy általam varrt darab. A holmik mérete jellemzően 40-42-es.

Mivel most nincs türelmem külön is lefotózgatni mindent, nyugodtan csipogjatok, ha érdekel valaminek a csücske, és én beadok róla egy komplett fotót. Az igényeket a beérkezés sorrendjében bírálom el (tudok én ilyet is mondani, muhaha), de mivel az olvasóim nagyobbik része a facebookon szokott hozzászólni, előbb nézzétek meg ott, nem jelentette-e be már valaki, hogy nem képes élni az adott cucc nélkül. (Link az oldalsávban.)

Mint mondtam, ez még csak a kezdet (aujnye), úgyhogy további holmik is várhatók, például cipők. Segítsetek rajtam, mielőtt utolér a felhalmozók végzete, és beszorulok a gardróbba, ahol dicstelen halálomat lelem két tizenöt éves M&S szoknya között.

tatárdúlás

 

(Frissítés 1.)

A közzététel óta sikerült rájönni, hogy a) a szokásosnál is kuszábban és átláthatatlanabbul pakoltam fel a készletet b) az aspiránsok leginkább privátim jelzik, hogy mi kéne nekik, én meg nem akarok szigorú tanárnénit játszani, hogy “tessék publikusan, irgumburgum!”. Bár ennek itt még nincs nyoma, máris elkelt néhány darab, de sebaj, van mááásik.

Tehát akkor maradjunk abban, hogy ezen a héten vasárnapig mindennap aktualizálom a bejegyzést a frissített készlettel. Addig csak-csak a végére jutok mindösszes szekrényeimnek és egyebeknek.

Most éppen így néz ki az állvány:

muhi2

 

Frissítés 2.

Az állvány jelenlegi állapota:

muhi3

Néhány szoknyának került új tulaj (persze ez csak a próba után derül ki istenigazából, nem kerülnek-e vissza a vállfára), és teljes döbbenetemre bejelentkezett Palo Altóból a Repülő Kutató is pár darabbal kapcsolatban, hogy “de hát én azokat annyira szerettem”. (Nem felvenni, hony soit qui mal y pense, hanem rajtam.) Gondolom, nem kell magyaráznom, a férjeknek ilyenkor vétójoga van.

Frissítés 3.

Ma jutottam el oda, hogy ugyan, miért nem hordok ki mindent az udvarra, és gyújtom fel az egész rohadt kupacot? A jelek szerint amúgy is leginkább olyan holmikat hörcsögöltem össze magamnak, ami a kutyának se kell, akkor meg minek próbálok egyáltalán ezzel marháskodni itt. Vágjuk ki a felét a fenébe, a többi úgyis éppen elég lesz öreg koromig.

Utána persze megint győzött a makacsság, hogy ha már elkezdtem a marháskodást, végigcsinálom, végig én.

Most éppen ezek vannak fent, balról jobbra haladva. (A képekre kattintva teljes pompánkban megcsodálhatók vagyunk én meg a cuccok.)

Szoknyák:

105  195  200  0927  234  0801d   83  77

Kötényruhák:

169  300

Ruhák:

245    226  127

Blézerek:

124  116

Kosztüm (vigyázat, ez körülbelül harmincnyolcas méret lehet, már két éve is nehezen gyömöszkéltem bele magam):

207

A felsőkről meg itt egy barátságos csoportkép, ni:

muhi4

Egy pedig a cipőkről (mindegyik harmincnyolcas a csipkés kivételével, az 39-es. A rózsaszín és a tépőzáras rozsdás narancs inkább 37,5.):

muhi5

 
21 hozzászólás

Szerző: be 2016/03/20 hüvelyk blabla, eská, nyár, tavasz, tél, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 7. – Február, hol a nyár?

Igen, tudom, március van, nem kell emlékeztetni – mint ahogy arra sem, hogy a nyarat, ha majd eljön, amúgy is nyafogva és árnyékban fogom tölteni. Mindehhez képest viszont ahányszor ebben a hónapban bevitt az utam egy turkálóba, automatikusan a lenge későtavaszi/nyári semmiségek közé ténferedtem be.

Az ilyen cselekedetek persze nem múlnak el büntetlenül, de tényleg. Mivel úgyis mindent fogtok majd látni a jövőben (hacsak nem esik a fejemre egy féltégla), épp csak ízelítőül mutatom be: ennyi mindent sikerült összeturkálnom. Három részletben, összesen 3700 pénzért.

márcturk

Most már csak az az időjárás hiányzik, amikor mindezt fel is vehetem.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2016/03/20 hüvelyk blabla, tavasz, turkálgat

 

3/202 – Virágom, virágom

Vannak azok a teljesen értelmezhetetlen alkalmak, amikor az ember csak áll a szekrény előtt, bámul bele nincsegyrongyomse tekintettel, pedig, ugye, nem is kell magyaráznom a helyzetet. A mai nap is így kezdődött. Végül ugyanazt a kötényruhát húztam elő, amit már untig hordtam februárban, eh. (Tematikus szempontból persze logikus lett volna, hogy virágvasárnap, virágos holmik, de végül is, miért éppen ez menne nálunk logikusan. Az étkezőasztal közepén például csinos kis majolikavázában egy csokor bébimángoldot tartok, tegnap vettem a piacon.)

A mai napra afféle háztartási pörgettyűzést terveztem, a macskaszőr mennyisége megint kriminális a szőnyegen, lehet, hogy a porszívózás nem is lesz elég hozzá. Emellett az elmúlt időszakban ügyesen összegyűjtögettem két mosógépnyi holmit (az egyik lakástextil), és, mint kiderült, roppantul szükség van egy alapos tatárdúlásra is a szekrényekben, mert a nincsegyrongyomse bámulás általában azt jelenti, hogy nincsenek eléggé szem előtt a megfelelő rongyok. Ideje a szezonális átrendezésnek, a múltkori rendezkedésnél csak a végképp elöregedett cuccoknak mondtam búcsút. Persze ezúttal is pontosan tudom, mit kéne csinálni: téli holmik hátra, tavaszi-nyáriak előre, és kegyetlenül kiszuperálni mindazt, amibe már nem fér bele a nagy fenekem, vagy már nem dobogtatja meg a kicsi hideg szívemet. Elég nagy baj viszont, hogy az időjárás aluszik, a macskák is alusznak, és én sem érzem magam túl ébernek. Reméljük, nem csak szundikálás lesz a nagy tervezgetés vége.

3.202

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2016/03/20 hüvelyk eská, tavasz

 

3/201 – Csak a szokásos

A jó öreg szombat reggeli program, kora tavasztól késő őszig. Most már talán rukola is lesz, nyamnyam.

3.201

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/03/19 hüvelyk eská, tavasz

 

3/200 – Új bekezdés

A nagy rohanásban tegnap még arról is elfeledkeztem, hogy Szt. Patrik napja van, pedig azt én általában igencsak észben tartom. Na hát ehhez képest csak akkor döbbentem rá, mikor már ott ültem a kanapémon pizsiben. Feck.

Nem mintha bármi energiám meg kedvem lett volna ahhoz, hogy még elmenjek valahová zülleni egyet, különben is hová meg kivel, hahh. Időnként megkérdezik tőlem, hogyan bírom ezeket a hosszú egyedülléteket – nos, lényegében jól. Nem verem magam vinnyogva a földhöz minden nap, hogy jahajahajahaj szegény én. Épp csak hajlamos vagyok a szokásosnál is jobban begubózni, nemigen menni sehová (mert ugye kivel meg hova), sajtos pirítósokat rágcsálni vacsorára normális kaja helyett, napokig gyűjteni a mosatlan teáscsészéket a mosogatóban, és egészen ostoba sorozatokat nézni pizsiben, amikor végül hazazuhanok a munkából.

A következő két hétben különösképpen vigyáznom kell a pofámra, mert tavaszi vakáció lesz, tehát még a munkahely sem ad ritmust a napjaimnak, viszont marhára nem szeretném azzal zárni a márciust, hogy nem volt itt más a tanításon kívül, csak tengilengi. A kedves jó macskacicók persze keményen dolgoznak azon, hogy mindig legyen valami tennivaló, Anasztázia nagyhercegnő tegnap éppen a fotelt hányta le, mielőtt elrohantam volna a dolgozóba. (Amúgy kedves tőle, hogy legalább addig tette ezt, amíg itthon voltam.) A mai aggódnivalót viszont nem ő, hanem Nagyseggű Maruszja* adja, akinek két lábán is olyan dógok vannak, amik nem tetszenek nekem, feltehetőleg megint körömágy-gyulladás. Más tünetet nem mutat fel amúgy, boldogan zabál és fékevesztetten rohangál, úgyhogy semmi kedvem végigcsinálni vele a komplett procedúrát dobozba tuszkolástól orvoshoz vonulásig. Poci eddig még nem harapott meg orvosnál (Celó már igen), úgyhogy talán ideje ezt is kipróbálni, de nem ma lesz annak a napja, hanem ha nem szépülnek azok a lábak, hétfőn.

Ma inkább pékség meg posta. Hajrá.

(A képen amúgy éppen annak örülök, hogy két év után előkerült a szekrény mélyéről ez a szoknya is.)

3.200

* Alias Porcelán, avagy Poci. Az egyedüllét arra is ráviszi az embert, hogy újabb hülye nevekkel illesse eleve hülye nevű macskáit, ami amúgy őket mindaddig nem zavarja, amíg van kaja. Az meg van.

 
10 hozzászólás

Szerző: be 2016/03/18 hüvelyk eská, tavasz

 

3/199 – És mondd, miért ekkora a száááád?

A látszat ezúttal is megtévesztő, itt állok mindenféle virágmintákba meg tavaszkába öltözve, de valójában egy nagyanyóruhába bújt farkas vagyok. Gyanúm szerint a hallgatóim is abban reménykednek időnként, hátha végre berobog a vadász, hogy ledurrantson, miközben jogszabályokat meg rendeleteket magyarázok nekik, és a szubszidiaritás elvének lényegébe vezetem be őket.

Hiába, valakinek ezt is meg kell tennie.

1.199

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/03/17 hüvelyk eská, tavasz

 

3/198 – Kis darabokban

Na nem én, hanem a félév. Szerintem még sose volt ennyire szétszabdalt tavaszi félévem, mint ez: most is csak két nap tanítás van soron, aztán vakáció.

Én nem sírok, királyné.

3.198

 
Hozzászólás

Szerző: be 2016/03/16 hüvelyk tavasz

 

3/197 – Idus

Hogy ilyenkor mindig esik az eső. Tudjátok mit, még a fotóhoz sincs kedvem.

Hogy azért mégse maradjatok kontent nélkül: tessék, itt az a kokárda, amit tegnap ütöttem össze, minekutána kiderült, hogy a ház összes kokárdáját megette a nyehőce. Pedig ezeknek normális körülmények között még egy egészen rendes, állandó helye is volt.

3.197

 
6 hozzászólás

Szerző: be 2016/03/15 hüvelyk tavasz, ősz