RSS

4/304 – Pompadour

01 Júl

A bátorság mindig elnyeri jutalmát. Mármint a mesékben. A valóság kissé másként fest. Én például tegnap, miután kábé öt perc alatt végeztem a jegyvásárlással,* bevágódtam fejjel előre egy BioHairbe** hajat vágatni. Kíváncsiak és türelmetlenek már most lepörgethetnek az oldal aljára, hogy megnézzék a végeredményt.

Igen, tudom, ez sokatok számára maga a rettenet lehet, tökidegen akárkik rontanak neki csattogó ollókkal az ember hajának, sehol az a bizalmi viszony, ami egy állandó fodrásszal fennáll, és technikailag nem várhatod el azt sem, hogy minden apró dilidet tudomásul vegyék. Mindent összevéve viszont ez engem nem zavar. Lássuk be: tökmindegy, ki a fodrászod, utólag senki sem ragaszthatja vissza az átabotában lenyírt hajat – de hát nyugi, az úgyis kinő tök magától. Summa summárum, ha nincs időm-türelmem-satöbbim megkeresni a szemközti nagy piros házban Líviát, akinek a lánya érdeklődik a kísérletek iránt, és a múltkor befőttesüvegekben kristályokat nevelgettek, akkor marad a BioHair. (Líviát nem csak úgy hasraütésből mondtam, létező személy, ő az én mondhatni állandó fodrászom, már ha alkalmazható ez a jelző olyasvalakire, akihez évi egyszer, max. kétszer berontok hajat vágatni. Az viszont mindig strapa. Először is, telefonálni kell. A telefon az én kriptonitom, ha eddig nem mondtam volna. Másrészt meg sose tudni, mikor ér rá ő, mikor érek rá én, összeegyeztethető-e ez a kettő, satöbbi. Amikor én hajat akarok vágatni, azt mindig azonnal akarom, nem két hét múlva.)

Az ismert körülmények nyomására ezúttal is inkább bevágtattam egy BioHairbe, van-e éppen szabad fodrászuk, mire ők, hogy naná, mit szeretnék? Mondok, mosás, igazítás, szárítás, ez a haj így nekem elég jó, csak a törött végeket kéne kicsit megcsipkedni, meg valami rendszert teremteni benne, mert ez most már úgy fest, mint PomPom és egy puli szerelemgyermeke. Ebben a pillanatban elém perdült jövendő fodrászom, egy medveméretű szakállas fiatalember vállig tetovált karokkal és olyan frizurával, amit pompadournak hívnak, mire bennem hirtelen röfögni kezdett egy bátor vaddisznó, és amikor megkérdezte, konkrétan mit szeretnék, aszontam, eh, ma van a vizsgaidőszak utolsó napja, innentől két hónapig úgyis olyan hajat hordok, amire csak kedvem szottyan, tudod mit, csinálj vele, amit akarsz.

Van Az üvegburában egy jelenet, amikor Esther Greenwood úgy dönt, juszt is elveszti a szüzességét, mindegy kivel, és levelezésbe kezd az egyik potenciális jelölttel, aki olyanokat írogat neki, hogy kedveli a humorát, meg a húgára emlékezteti, és akkor Esther napnál világosabban realizálja, hogy nem lesz ebből semmi. Na, nekem az volt tegnap az Esther Greenwood-pillanatom, amikor a tetovált medve csak úgy hirtelen kijelentette, hogy tökre tetszik neki a hajam formája meg színe meg ahogy hozzám passzol, és én napnál világosabban realizáltam, hogy ajaj, nagyjából ugyanazzal a fejjel megyek majd ki az ajtón, amivel bejöttem, épp csak meg lesz igazítva meg beszárítva. És így is lett.

Asszem én most már így maradok in aeternum. Pedig ezúttal tényleg meglett volna a lehetőség, hogy nekem is rárittyentsenek a fejemre valami extrát, például egy pompadourt.

Mivel szombat van, nyilvánvalóan a piac felé igyekszünk az esőben. (Siralmas banda vagyunk, az e heti hajszában elfogyott a házból minden zöldség és tej, de még a macskák szárazpapija is, tegnap este és ma reggel is kis büdös cicapástétomot voltak kénytelenek enni. Meg is ették mind. Szárazeledelben tanúsított kényes ízlésüket a legolcsóbb büdös pástétomocskák iránti vonzalmuk kompenzálja, hogy szépen mondjam.) Ennélfogva most nézzétek meg a hajam yol, mert a légköri nedvesség így is, úgy is bedauerol, úgyhogy holnapra megint PomPom és egy puli szerelemgyermeke várható, épp csak megtrimmelve egy kicit.

* Jelzem, a menetjegyirodán meglepődve hallgatták, hogy az Elvira használhatatlan, és én hiába próbáltam bármiféle komfortfokozatú és árú jegyet venni rajta, mindenre azt mondta, hogy elfogyott. (Hát ezért voltam én tegnap piszok ideges, mert ugyan irreálisnak látszott a dolog, de mi van, ha mégse Elvirával van gond, hanem tényleg elfogyott minden. Nem lehet semmit se kizárni ebben az élet nevű disznóólban.) Nos, legalább megnyugodhattunk, hogy a MÁV átlátható és kristálytiszta utasellátási rendszerében a belső kommunikáció zökkenőmentesen hiányzik.

** Disclaimer, miként ez az őtözködős blogokon szokás: nem fizetnek nekem a reklámért.

Reklámok
 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/07/01 hüvelyk eská, nyár

 

Mondd csak!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

 
%d blogger ezt kedveli: