RSS

blabla kategória bejegyzései

Szaporulat a szekrényben +1 – Programon és eszemen kívül

Nekem ugyan szeptemberig már nem kéne vennem semmit, de tegnapelőtt elmentünk bóklászni, és a bóklászási útvonalon végtelen sok turkáló volt, úgyhogy visszafogottan ugyan, de tovább bővítettem már most is irreális méretű ruhacipőkendő parkomat. (Mint tegnap roppant nagyképűen elmagyaráztam a Repülő Kutatónak, őtözködős bloggerként kötelezettségeim vannak a nagyérdemű felé, a Repülő Kutató pedig rámhagyta, jaja, kicsim. Asszem, ez a hosszú házasság egyik titka, hagyjuk rá a másikra, ami úgysem életbevágóan fontos.)

Ezúttal semmi színösszhangra meg effélére ne számítsatok, teljesen random darabok estek rám, de hát az én ruhatárammal most már tényleg ott tartunk, hogy nem tudna nekem senki olyan színű holmit adni, amivel nem tudok összehozni minimum öt matchy-matchy kombinációt. Úgyhogy először is turkáltam magamnak egy remek, funkciótlan izét:

Most nagyjából nem fest sehogy, de majd úgyis meglátjátok felvéve, nyamm. Az ilyeneket én nagyon szeretem, nagydarab és könnyű nyári dobjuk-rá-valami-ujjatlanra lebernyegekre mindig vevő vagyok. Az egyetlen, amit hiányolok róla, a zseb, de ha nagyon olyanom lesz, gyárthatok bele annyi zsebet, amennyit csak akarok.

Következő állomásunk vala egy kendő meg egy sál:

A sálat nyilván a fejemen is viszont fogjátok látni, ezeken a tájakon ilyesmikre mindig lehet számítani. Természetesen a kendőt is. (Annak igazi selyem az anyaga, juppijájé.)

Ha már lúd, legyen döglött: itt ez a cipő is, ami ugyan nem turkálós, de kirúgtam a hámból, és megvettem.

A girl can’t have too many red shoes, amirite.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/07/21 hüvelyk blabla, nyár, turkálgat

 

Intermezzó – Csomag, Erdőbénye

Előreláthatólag vasárnapig nélkülöznötök kell édes bülbül szavaimat és papapgájszín ruháimat, de tessék, kábé ebbő fogok építkezni a következő napokban.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/07/06 hüvelyk blabla, eská, nyár

 

4/június

Micsoda egy hónap volt ez is, te jó ég. Galéria!

                                                        

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/06/30 hüvelyk blabla, nyár

 

Szaporulat a szekrényben 7. – Ezévi utsó

Nyilván jobb és bőségesebb zsákmánnyal is befuthattam volna a finisbe, végül is elvileg szptemberig ez az utolsó alkalom, hogy bármi ruha- vagy cipőfélét vásárolok magamnak. Eh, úgyis van itthon átalakítanivaló annyi, mint a nyű.

Na szóval, tegnap turkáltam magamnak a ma felvett ruhán kívül két szoknyát

meg egy felsőt.

Ezekért cserébe pedig kihajintom az alábbi cuccokat:

Ha bárkinek kell bármi, mielőtt ezek elhagynák a lakást, kiabáljon.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/06/17 hüvelyk blabla, nyár

 

Intermezzó – Vixárika avagy huichol nierikák

Mivel ugyebár voltam a torontói textil- meg cipőmúzeumban, és ennek valami nyoma is kéne legyen itt, ha már öltözködős meg bütykölőblogot vezetek, hadd mutatom be nektek, mi mindent lehet tűvel meg színes cérnával elkövetni, ha az ember a vixárika, másnéven huichol törzs tagja, és a rejtelmek beavatott ismerője. (A képek kattintásra megnőnek, ha arra van igény.)

A vixárikák a nyugati Sierra Madre fennsíkján élnek Mexikóban, és hihetetlenül komplex hímzésekben örökítik meg a szintén hihetetlenül komplex hitvilágukat. (Ha többet akartok erről tudni, itt van egy bevezető hozzá.) A hitvilág meg a földrajzi keretek meg a színek együttesen adnak támpontot egy-egy nierika, vagyis hímzés jelentésének értelmezéséhez. A nierikák nem csak hímzések, hanem történetek, üzenetek és fohászok is: az istenekhez szólnak, azok életét és tetteit mesélik el, a közösség számára szolgálnak afféle hímzett mítoszgyűjteményként, de egyúttal meghatározott kéréseket is tartalmaznak. Mindenből ötöt használnak: öt kardinális pont határolja a világukat, és mindegyikhez más-más szín van hozzárendelve (például a Tetei Amarát, vagyis a Csendes-óceánt, ahol az emberevő kígyó lakik, a fekete szín képviseli). Itt viszont nem állnak meg, hanem minden színhez és területhez hozzárendelődnek még konkrét istenek, érzelmek, növények és állatok is. Például a kék, ami a víz meg az eső színe, a Rapawayime vagy Chapala folyóé, ami délről határolja a wixárikák lakta területet, de egyúttal az öt esőisten színe is. A szín meg a minták együttesen adják ki az üzenetet: a szent helyek, a konkrét istenek és pontos kérések/fohászok fejthetőek meg belőlük. És mindezt ilyen technikai aprólékossággal, ni:

Nierikát bárki készíthet, férfi, nő, gyermek, de akinek ez a fő feladata, az a mara’akame: lényegében ők a vixárikák sámánjai. (Igen, hallucinogének is vannak a pakliban, a mara’ akamék peyote-ot fogyasztanak, hogy pontosabban tudjanak üzeneteket közvetíteni. Gondolom, azon nem lepődtök meg, hogy a peyote-nak is öt színe van a nierikákon.)

Na most amikkel én szembetalálkoztam a torontói textilmúzeumban, azokról első pillantásra azt hittem, hogy egy modern művész értelmezései a vixárika nierikákról. Ez részben így is van, de nemcsak: José Benitez Sánchez nemcsak kortárs művész, de egyúttal a zitacuák mara’akaméja. Szóval a továbbiakat tessék úgy nézni, hogy egy bekaktuszlevezett sámán munkái, és egytől egyig gyönyörűek és jelentőségteljesek, és az embernek tényleg viszketni kezd a keze, hogy legalább nyomokban hasonlót kövessen el, de hát erre persze esélye sincs.

Enjoy.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2017/06/13 hüvelyk blabla

 

4/május

Most is volt minden, mint a búcsúban. Galéria!

                                                            

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/06/04 hüvelyk blabla, nyár, tavasz

 

4/268-271 – Beszív, kifúj

Tegnap túlestem az előadásomon, a visszajelzések szerint nem is sikerült rosszul, úgyhogy most végre kiengedett kicsit a görcs, és nekiláthatok újratervezni az életem, ami most egy hétig tinglitangli, utána egy hétig hisztérikus rohanás, aztán majd csak beáll valami egyensúly benne.

Mindenesetre most már fogalmam sincs arról, mikor milyen nap van merrefelé és hány óra: ami otthon délután négy, az itt reggel tíz, szóval kellően össze vagyok zagyválódva, és tényleg elveszett a nyavalyás telefonom. Na de sok beszédnek sok az alja, lássuk a medvét.

Az első itt töltött napon, ami valószínűleg egy péntek volt, akkora jetlagem volt, mint egy ház, úgy is nézek ki. (Ja, és a Repülő Kutató fotózott, ami mindig elgondolkoztat, hogy ha ilyen csámpás-tokásnak lát, ebből mire lehet következtetni. Nyilván az édes bülbül szavaim jelentik a vonzerőmet, de jetlaggel ebből is csak annyi maradt, hogy grr, oááá.)

A mellékelt kép a garázs előtt készült, mielőtt elmentünk kínai eledelt enni all you can eat, és tényleg nem fogtuk vissza magunkat. Aztán visszajöttünk, én kicsit lefeküdtem szundikálni délután négykor, és másnap reggel hatkor ébredtem fel.

És akkor elmentünk várost nézni, majd délután a konferenciamegnyitóra meg -vacsorára.

Ezt a képet még mindig a Repülő Kutató lőtte, de másnap kezembe vettem a dolgokat, és lőn:

Mint látható, szépen járom a házat körbefele (jelzem, legelső este a ház sarka mellől kibújt két mosómedve, és szépen átmentek az úton, úgyhogy akkor már végképp tudtam, nem Európában vagyunk). És akkor megint elmentünk koferenciára, és én tovább fostam az előadásom miatt.

És akkor tegnap végre megtartottam az előadásom.

Ha tudtam volna, ki a védőszentje a kétségbeesett vöröshajú kvázikutatóknak, akkor hozzá imádkozhattam volna, de a képen épp csak egy úgynevezett kardinálispintyet láttam meg, aki cserregve és pirosan húzott elfele. Az előadás után meg elmentünk egy ezúttal közel-keleti al you can eat-be, ahol este nyolctól egy órán át egy hastáncosnő keringte körbe az éttermet a falafeles és hummuszos tálkák között, szóval megvolt a napi abszurd, ahogy köll.

Ma asszem egy kedd van, és én kezdek kiengedni, mindjárt elmegyünk világot látni a Repülő Kutatóval gyalog, és ennek roppant sajátságos következményei leszenk, de van nálam mentolos lábkrém, úgyhogy mindenre fel vagyok készülve. Fotót majd holnap.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/05/30 hüvelyk újracucc, blabla, eská, nyár, tavasz

 

Bocsi

Nyugalom, még megvagyok, de

  • be vagyok sózva a konferenciától
  • elvesztettem a telefonom
  • wifim hun van, hun nincs
  • asse tudom, a fejem hol van.

Szóval tessék várni türelemmel, egyszer csak felmerülök innen ebből az izéből, és akkor lesz blog is.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/05/27 hüvelyk blabla

 

Intermezzó – Csomag, Torontó

A konferencia-előadásom még mindig valahol a láthatáron túl van (hétfőn adok elő), délelőtt indulunk, nekem meg általában ilyenkor egyetlen valamire sikerül koncentrálnom, a mitvigyekmagammalra. Hát akkor erisszük.

Ha lehet hinni az időjósoknak, Torontóban mindvégig 18 és 21 fok között lesz a hőmérsék, ami nekem meglehetősen oké, soha jobbat. Ehhez viszont legalább két alkalom van, amikor hozzávetőleg decensen kell kinéznem: az előadás meg a nyitóünnepségi utáni díszvacsora, ahová a Repülő Kutatót is magammal viszem. (A poén kedvéért természetesen több embert fog ismerni az asztalnál, mint én. Ja, így jár az, aki sokat repül meg kutat.) Az ott töltött idő további programja nagyrészt Torontóban fel-alá fintergés lesz (textilmúzeum!!! cipőmúzeum!!!), amely alatt nem hozhatok szégyent a magyar őtözködős bloggerekre, nemdebár. Ja, és emellé persze a család körbehurcol minket fél Ontarión, mint a véres kardot, a Repülő Kutatót ismerve pedig legalább két alkalommal addig fogunk gyalogolni valami hegyre fel vagy hegyről le, amíg bokáig kopik a lábunk. (Azzal ne foglalkozzatok, hogy Torontó környékén lényegében nincsenek hegyek. Ő megoldja.)

Szóval ezekkel az előfeltételekkel kell elkezdenem a pakolászást. Ó, és ne legyen semmi se túl gyűrődős, mindent tudjak kombinálni mindennel, és ne vigyek magammal sok holmit se, mert a gép ugyan elviszi meg visszahozza, de azért jó lenne a bőröndöcskében némi szabad kapacitás, ha esetleg valaki akciósan rámsózza a Niagara vízesést. (Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Kanadában lényegében minden sarkon kaphatók Burt’s Bees kozmetikumok. Kezdje már el valaki forgalmazni ezeket Magyarországon is, köszke. Nem járunk olyan gyakran Észak-Amerikában. Én pláne nem, 2008-ban voltam utoljára.)

Ruhaneműim széles tárából kiindulópontként a fekete-szürke-fehér cuccokat kotortam elő, mert ezúttal erre szottyant kedvem. Bevallom, iszonyú nagy volt a kísértés, hogy varrjak magamnak egy komplett új útiruhatárat, de hálistennek időm nem volt rá.

Na tehát ez volt a kiindulópont: három ruha, egy póló, egy nadrág, egy blézer, a jólismert kameez, az igen praktikus nagydarab fekete táskám (not pictured), egy pár kulturált cipő, meg egy sál arra az esetre, ha valahol (pl. a repülőn) dögletesen megy a légkondi.

Ölég bánatos, mi? Nyilván ebből is fel tudnék öltözködni egy hétig, de valami színes mégiscsak kéne, nemdebár. A kezdeti opciók úgy festettek, hogy vagy kékkel, vagy narancssárgával dobom fel a készletet, de aztán a Liberty of London kendő eldöntötte nekem a kérdést. Úgyhogy a készletbe bekerült még a kendő, a vele mintegy véletlenül harmonizáló kistáska (not pictured), két kardigán (ezekre valószínűleg szükség lesz), két szaladgálós cipő, valamint egy ujjatlan meg egy hosszúujjú póló. A plusz cipőket a lábam valószínűleg megköszöni nekem, miután a Repülő Kutatóval leszek, és nála a könnyű kis séta hét kilométernél kezdődik. Hegyre fel, természetesen.

Persze tájainkon a kiegészítőkre is kellő csínnel ügyelünk, úgyhogy abból is összeraktam egy kis kupaccal, például nyakláncból “csak” ennyit. Katicák menni Kanada.

Mivel viszont még csak reggel hét van, és én az utazás előtti jajmicsináljak tragikus állapotában, tízig még történhet itt minden, sőt annak az ellenkezője is. Jáj.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2017/05/25 hüvelyk blabla, eská, nyár, tavasz

 

4/április

Na, tudjuk le egy füst alatt a havi visszatekintőt is. Galéria!

                                                          

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/04/30 hüvelyk blabla, tavasz

 

Szekrénypurgálás, egy-két-hááá – 1. felvonás

A márciusi beszerzések mián ki kell akolbólítanom a szekrényből egy ruhát, egy tunikát, egy gatyát, egy mellénykét, egy ujjatlan pólót, két hosszú ujjú pólót meg két kardigánt, valamint egy sálat meg egy pár cipőt. (A körömlakkokat meg a harisnyákat nem tekintem ruhadarabnak, azok fogyóeszközök.) Na most, az a gyanúm, több is lesz ebből. Gyün a tavasz, a meleg holmik elmennek nyári álmot aludni (velük majd ősszel foglalkozunk), a többi pedig azt kérdezi, hát mi meg most mit csináljunk. Van, akinek azt tudom válaszolni, hogy nyuginyugi, te maradsz, van, akinek azt, hogy sajnálom, drágám, de elválnak útjaink, viszont van jópár olyan is, amire csak a fejem vakarom, mert szép holmi, jó holmi, de nincs szorosan hozzánőve a szűvemhez. Amikor kinyitom a szekrényt, átnézek rajta, aztán következőkor is meg következőkor is, és úgy múlik el a szezon, hogy maximum kétszer veszem fel, akkor is ímmel-ámmal meg jobb híján, esetleg direkt azért, hogy ne porosodjon ott bent magányosan, nem pedig azért, mert igazi kedvem van hozzá.

Amit itt az alábbi képen láttok ruházatot meg cipőzetet, az mind olyan holmi, ami méretre meg minőségre teljesen rendben van (=hordható), de többnyire kimaradnak a körforgásból, vagyis minden darabot láttatok már, de esetenként a három és fél év alatt is csak egyszer vagy kétszer, ami marhára nem sok. Van közte olyan is, amit meguntam. Olyan is, amit régebb sokat hordtam, most meg már alig. Olyan is, ami nem teljesen kompatibilis a testalkatommal, például túl bő a nyaka vagy túl szűk mellben, ami nyilván nem jelenti azt, hogy más számára is ugyanezek a problémák léteznének vele kapcsolatban. Összefoglalóan: ezek nem “mindenáron-ki-akarom-vágni” ruhák, de igencsak “veletek-meg-mit-kezdjek” ruhák.

A blog negyedik évében csak mérsékelten szabotálom magam, úgyhogy ideje egy ilyen felvonásnak is. Ennélfogva a következő két hétben minden reggel itt kezdem az öltözködést ennél az állványnál. Olyanformán tessék elképzelni, hogy ácsorgok egy kicsit ezek előtt a holmik előtt, aztán ugyan lehet, hogy megfordulok, és odagyaloglok a szekrényemhez más cuccokért, de előtte kapnak némi esélyt arra, hogy felhívják magukra a figyelmet. Amelyikről majd úgy érzem, hogy még nem aknáztam ki eléggé, meg mégiscsak sajnálnám kihajintani, az marad, a többi viszont repül a “mindenáron-ki-akarom-vágni” ruhákkal egyetemben (azokat egyelőre nem rakom ide, hogy ne zavarjanak össze).

A következő két hét pont jó lesz erre a célra, fele munka, fele vakáció, lesz itt mindenféle hőmérséklet tíz foktól huszonötig, szóval ha innen valamelyik cucc még így sem kerül sorra, akkor biztos, hogy máskor se. Úgyszintén, ha valamelyik cucc még ilyen kiemelt helyzetben sem tud meggyőzni arról, hogy nekem erre szükségem van, dettó repül.

És, mint mindig, a repülő ruha most is szabad préda. Tessék jelentkezni nyugodtan, ha menet közben valamelyikre kedvetek szottyan.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2017/04/01 hüvelyk ajándék, újracucc, blabla, eská, tavasz

 

4/március

Ha ezt a hónapot sikerült túlélnem, már bármit sikerül, de azért ne kiabáljuk el, még csak harmincegyedike van és reggeli fél kilenc. Galéria!

4-184  4-185  4-186  4-187a  4-187b  4-188                                                      

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/03/31 hüvelyk blabla, tavasz

 

Szaporulat a szekrényben 5. – Fájdalomcsillapító

Indoklás, bűntudat és részletes tárlatvezetés nélkül.

A kifelé irányuló forgalomról később intézkedünk.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2017/03/30 hüvelyk blabla, tavasz, turkálgat

 

Intermezzó – A legkíméletlenebb évszak

(Aki ruhákért jár ide, attól ezúton bocs. Szómenést kaptam, és éppen nincs hová máshová.)

Már tegnap látszott, hogy gondok lesznek: becsámborogtam egy könyvesboltba, az egyik polcon pedig megláttam úgy bokamagasságban két példányt a regényemből – pontosabban nem egészen az enyémből, mert ugyan én írtam, de a polgári nevem csak a belső borítón van kisbetűkkel a kopirájt mellett; na mindegy, maradjunk abban, hogy a regényből, amit én írtam, de egy fiktív szerző neve alatt jelent meg, aki mellesleg úgyszintén én vagyok, slussz. Az a regény éppen március elején játszódik, négy-öt napnyi hisztérikus márciuseleji rohanás, itt-ott hullák potyognak, és a számonkérés meg szembenézés ideje van. Kicsit elméláztam azon, hogy hm, éppen most futok ebbe bele, és hazafelé már kezdtem-forma sejteni, hogy ebből itt epifannik lesznek, de az epifanni ma ződhajnalban zuhant rám teljes súlyával, miközben a munkahelyem felé vitt a 880-as járat, a fülemben ideges és túlérzékeny vörös nők énekeltek, a busz ablakán túl meg ugrásra készen vicsorgott a természet.

Van a tavasznak egy olyan időszaka, mielőtt istenigazából megkezdődne, amikor minden egymásnak feszül és robbanni akar, a fák ezer kicsi görcsös ököllel verik az eget, valahol a talaj alatt meg iszonyatos balhé folyik a tápanyagokért. A koratavaszban nincs semmi szentimentális, düh van benne meg élniakarás, Thrushcross Grange asszonya rohan végig a lápon, valahol egy padláson meg ottfelejtett őrült nők vihognak. Valahogyan ezt én minden tavaszon megélem, de sose rögzítem, gondoltam magamban, aztán bumm, jött az epifanni megint, és tudtam, hogy egy fenét nem, jóformán minden primér irodalom, amit elkövetek, meg dalaimnak az a része, mely túlnyomónak mondható, valamiképp mindig visszakanyarodik a tavaszi meg az őszi napéjegyenlőséghez, és bumm, már azt is tudtam, miért engedem ki ezeket annyira nehezen a kezemből, meg miért haladok velük annyira lassan. Mindig fontosabb volt nekem az út a célnál, de a cél nélkül nincsen út sem, és a tudománnyal azért könnyű, mert látszik a cél, ami segít bejárni az utat: meg kell érteni, el kell magyarázni, meg kell értetni, egzakt fogalmak vannak benne meg logika – annak viszont, amikor az ember magából szaggat ki darabokat, sosincs vége, mert mindig minden újratermelődik, a tavasz is meg az ősz is meg a kiszaggatott darabok is, én meg fogcsikorgatva gyártok hozzájuk komplex magánmitológiákat (igen, többet is), mire ez viszont eljut az olvasókhoz, itt-ott potyogó hullák lesznek belőle meg mívesen összerakott versek, és sose elég az, amit elmondok, mert ha túl sokat mondok el, elvész az olvasó ráismerésének öröme, ha meg túl keveset, laposnak látszik és kimódoltnak. Hát ezért ülök én már évek óta egy majdnem teljesen kész versesköteten, amiből itt-ott megjelentek ugyan versek, de az egész még sehol, mert túl sok meg túl kevés egyszerre, arról nem is beszélve, hogy olyan minuciózusan és konceptuálisan túl van szerkesztve, mint, vegyük, az American Doll Posse, amit én ugyan nagyon, de képzeljük el azt, amikor egy Tori Amost nem különösebben kedvelő valakinek kéne elfogyasztania együltő helyében, a lemezborítóval meg a booklettel egyetemben.

Igen, ezen a ponton kellett volna leszállni, a következő megálló Leányfalu, Tavasz utca, aztán megírni mindazt, amit meg akarok írni, de persze nem szálltam le, kötelességek vannak meg feladatok, John Dewey, szociális kompetenciák, az interkulturális nevelés feltételrendszere. Úgyhogy szépen végigporoszkáltam a 880-as járattal a Dunakanyaron, göcsörtös fák álltak robbanásra készen mindenütt, hattyak röpültek a vízre, én meg mentem tanítani.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2017/03/07 hüvelyk blabla, tavasz

 

4/február

Rajtam már megint nincs mit nézegetni, úgyhogy tessék, itt a február.

4-154  4-155  4-156  4-158  4-160  4-161  4-162  4-163  4-164b  4-165  4-166  4-167  4-168  4-169  4-170  4-171  4-172  4-173  4-174a  4-174b  4-175  4-176  4-177  4-178  4-179  4-180

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/03/01 hüvelyk blabla, tél

 

Eská – Dzsekiből táska

(Mivel friss mesélnivalóm éppen nincs, és az életem se túl izgalmas, tessék egy kis archív felvétel 2012-ből, szinte verbatim átmásolva az akkori bütykölőblogomból. Jön majd napiposzt is, de az nem lesz ennyire érdekes, macskakajáért caplatok a sárban.)

Előrebocsátanám, ez volt az első (és egyelőre utolsó) dolog, amit bőrből varrtam, azt viszont előre is tudtam, hogy nehéz lesz. A bőrhöz speciális varrógéptűre van szükség – gondolom, az nem lesz nagy meglepetés, hogy volt ilyen a házban. A bőrt fércelni vagy gombostűzni sem lehet, mert meglátszik a nyoma. Ráadásul a keményebb bőrökkel nem tud megbirkózni egy háztartási varrógép, a vékonyabb, úgynevezett ruházati bőrök/műbőrök esetében meg a szakítószilárdság jelenthet gondot, szóval ezzel is meg kellett birkóznom. Na és persze még ott van az az apróság is, hogy ha bontott anyagból dolgozik az ember, a már létező varrásokkal is kalkulálnia kell – mint mondtam, a bőrön mindennek meglátszik a nyoma. Szabásmintám sem volt, fejből találtam ki, hogy mit, hogyan, mekkorát.

Azt a nagyon jó állapotú műbőr férfidzsekit, amit alapanyagként turkáltam,

bordzseki

először szét kellett boncolnom minél több darabra, hogy láthassam, pontosan mivel tudok gazdálkodni. A táskába végül a következő részek kerültek bele: a dzseki háta, az egész dzseki alján végigvonuló szegőpánt belső része, a jobb és bal elejébe belül beállított csík. Íme:

kt1

A táska oldalrészéhez az ujjakból vágtam ki darabokat, de persze elfelejtettem lefotózni, ehh. Az eleje szegőpántjaiból készült a fogantyú, az alsó szegőpántból azoknak a tartóit vágtam ki (mindjárt látni fogjátok, miről beszélek), a hát nagyobbik darabjából a táska eleje-hátulja, a kisebbikből az alja lett. A táska elejét és hátát úgy szabtam ki a dzsekidarabból, hogy az oldalsó varrásvonalakat megőrizzem – ebből lett a későbbiekben a táska felső pereme.

A táska nem bírt volna ki nagyobb megterhelést, ha nem varrok bele egy erősebb bélést, így hát miután kiszabtam a darabokat, mindegyikhez egy-egy ugyanakkora méretű bélésdarabot is kivágtam: az elejéhez-hátuljához egy jó tartású bútorkordból, az aljához és oldalához pedig a Repülő Kutató egyik kiszolgált farmerének szárából (igen, tényleg nem dobok ki semmit, grr). A bélésdarabokra még külön merevítő közbélést vasaltam rá, ha így sem bírja el a cuccaimat, hát az anyját neki, azt. Mivel viszont ezt a bélést csak erősítésnek szántam, piros csíkos jó tartású selyemből (aka sötétítőfüggöny) is kivágtam mindegyik darabot, azt egyelőre félretetttem. Végül a táskadarabokat és a bélésdarabokat cikcakkal összevarrtam a szélükön, így ni:

kt7

Az eleje-hátulja bélését, mint látható, úgy terveztem meg, hogy a már emlegetett felső peremet is belekalkuláltam – ide kerül majd ugyanis a cipzár. Addig viszont még igen sok volt hátra: például kitalálni és megvarrni a fogantyúkat.

A fogantyúk az eleje belső szegőpántból készültek: ezeknek leegyenesítettem a szélét, majd levágtam egy erősebb szalagból is egy-egy ugyanakkora hosszúságú darabot, mint a két fogantyú, a szalagot hosszában kettéhajtottam, és a csíkok közepére helyeztem. (Ilyen piros volt csak, ráadásul arany szegéllyel, na.)

kt2

Ahogyan a facsipesszel rögzítettem a ráhajtást, úgy kezdtem el rávarrni a szalagra a bőrcsíkot, széles cikcakkal. A kész, bélelt fogantyúk színoldalára egy keskeny fekete cérnacsipke-szalagot varrtam fel, hogy takarja a cikcakk esetleges szabálytalanságait. Ezen a ponton mondta be az unalmast az első géptű. (Csak szólok, hogy a bőrvarró géptűk nagyon szívósak: nem törnek el azonnal, hanem előbb meghajlanak. Ha akad, kopog, és csak ráncigálásra akar előrehaladni, akkor már lőttek neki, csak még nem tudja.)

Tűcsere, tovább. A fogantyúk alsó tartórészéhez ebből okulva már nem a vastag piros szalagot, hanem egy erős vászoncsíkot használtam bélésnek. A kiapadhatatlan készleteimben volt négy úgynevezett félkarika, valaha egy esőkabát ujján szerepeltek dekoráció gyanánt, ezekkel terveztem a fogantyúkat a táskához rögzíteni. A dzseki alsó szegélypántját ennek megfelelő szélességben vágtam szét, majd a vászoncsíkra kétoldalt ráhajtottam a bőrcsíkot, kihasználva a szegély eredeti alsó varrását is, így ni:

kt3

Kétoldalt ráhajtva rávarrtam a vászoncsíkra a bőrcsíkot, aztán négy egyforma darabra vágtam, és rávarrtam a végükre a félkarikákat.

kt4

A félkarikák üres felére a kész fogantyúszalagot varrtam fel, fogantyútartó, félkarika, fogantyú, újabb félkarika, újabb fogantyútartó sorrendben, majd még egyszer ugyanígy. A végére két egyforma hosszú bőr-fém izé volt a kezemben.

kt5

A fogantyútartós résznél átlósan levágtam a visszahajtott rész sarkait, majd a fogantyúrész varrásához, ami nem sikerült túl szépen, levágtam a bőrhulladékból négy kis csíkot, és azokat kézzel rávarrtam a fogantyúkra. Ilyenformán tessék elképzelni ezt az egészet:

kt6

Ezután következett a fogantyúk meg tartók rögzítése a táskára – remélem, most már összeáll, mit hadováltam itt fogantyúkról meg tartókról.

kt8

Mint a képen is látható, celluxszal rögzítettem a táska elejéhez-hátuljához a fogantyúk tartóit, és arra is vigyáztam, hogy tükörszimmetrikusak legyenek (a fogantyúkon lévő csipke szerint). A fogantyútartókat mindegyik csík mindkét oldalán rávarrtam a táskalapokra, menet közben húzva le a celluxot a varrás elől. Végül még egyszer végigvarrtam az eredeti varrásvonaltól három milliméterre, ha így is leszakad, hát nemtommicsinálok. (Megjegyzés 2017-ből: nem szakadt le. Igaz, ritkán használom a táskát, és nem pakolok bele féldisznót.)

A táska elejének közepére, épp csak a vicc kedvéért, egy szélesebb csipkeszalagot varrtam fel, kétoldalt rögzítettem keskeny cikcakkal:

kt10

A csipkeszalag közepére egy keskeny, hosszú bőrcsíkot varrtam fel díszítésül, ami nem ért fel a peremig, ezért az ötletért különösen megveregettem a vállam, igazán csinos lett. (Képhez tessék legörgetni a végére, a készterméken látható jól.)

Ezután végre nekiláthattam összeállítani a táskát. Először összevarrtam az elejét-alját-hátulját.

kt11

(E ponton már kezdett kontrollálhatatlanná válni a hulladékok és ficnik káosza, a jobb alsó sarokban például a végső bélés darabjai láthatók.)

A rögzítés kedvéért még egyszer végigvarrtam a színén is az eleje-alja-oldala eredeti varrásvonalától három milliméterre, aztán a visszájára beállítottam az oldalrészeket, hogy két centivel túllógjanak az alján, és rávarrtam azokat az elejére meg a hátára.

kt12

A majdnemkész táskát csak a fotó kedvéért fordítottam a színére, az oldalát és alját is a visszájáról varrtam össze. Ekkor halálozott el a második géptű, szólok.

Tűcsere. A cipzár bevarrásától tartottam a leginkább, éppen ezért a készletből egy mindkét oldalán nyitható cipzárat választottam, ami tíz centivel volt hosszabb magánál a táskánál. Rácelluxoztam a peremre, aztán szétnyitottam. A táska felső részénél mindkét oldalon kihajtottam a már meglévő varrást, a cipzár két részét fejjel lefelé (hogyan lehetne ezt vajon értelmesen megfogalmazni?) cikcakkal rávarrtam annak a szélére.

kt13

Ezek után a hajtást visszahajtottam, így a cipzár éppen a megfelelő helyre került, fejjel felfelé. A hajtást levarrtam három milliméterre a szélétől, hogy rendesen rögzítsem a cipzárt.

A táska bélésébe zsebeket varrtam, aztán a darabokból összeállítottam a bélést táskaformájúra:

kt14

A felső szélét elszegtem, a bélést így, ahogyan a képen látható, belehúztam a táskába, elegyengettem benne, aztán kézzel bevarrtam a cipzár széléhez a táska elején és hátulján. A cipzár két végét bedugtam a selyembélés mögé az oldalán, aztán azt is levarrtam.

A következő munkafázisról nincs fotó, de addig jó nekem, amíg nincs. Az oldal és az első-hátsó rész találkozását, különösen a cipzár elrejtését kézzel kellett megvarrnom, ez nem lett egy nívódíjas munka, arról nem is beszélve, hogy szerintem vagy öt éve először használtam gyűszűt varráshoz, és még így is megszenvedtem vele.

Mindenesetre a végeredmény ez lett, én meglehetősen büszke vagyok rá – végül is bekerülési költségen körülbelül 1500 forintba fájt, ha nem számolom a már meglévő alapanyagokat és eszközöket, valamint a ráfordított időt, márpedig nem számolom, még csak az kéne. Ráadásul még megmaradt a kabát majdhogynem fele, abból is lesz valami, csak győzzétek kivárni.

kezitaska

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2017/02/23 hüvelyk újracucc, blabla, eská

 

Szaporulat a szekrényben 3. – Gyerünk, tavasz

Elmentem turkálni – több helyre is, bevallom, de vegyük egyetlen beszerzésnek, mert Meghatározott Céllal mentem. Jeggingsnek hívott izét szerettem volna szerezni a ménkű nagy seggemre, mert amit tavaly turkáltam, a legkedvencebb gatyámmá vált, és előbb-utóbb le fog foszlani rólam. Ez természetesen nem jött össze, ember tervez, turkáló(k) végez(nek), mindegyik felpróbált darab túl nagy volt vagy túl kicsi. A vadászat során viszont szembejött ez,

kardigan

és én őtet azonnal, próba és gondolkodás nélkül. Ha esetleg sejlene, van nekem már egy ugyanilyen narancsban, és roppantul kedvelem, úgyhogy a rózsaszínesbordót is ide nekem rögtön, jövel csupa meleg tavaszi napok, amikor az ember feldob magára egy kiske kardigánt, és abban parádézik kabát meg sál meg minden más anyámkínja nélkül.

A hasítottbőr holmikkal régi és meghitt szerelemben vagyok, úgyhogy nyilván ezt sem tudtam otthagyni.

melleny

Külön felhívnám a figyelmet a még-bolti-címkére, amelyen az szerepel, hogy eredeti ára 40 brit font. Az ilyen vételek mindig megmelengetik a kicsi hideg szívemet.

A helyzet ezek után kezdett eldurvulni, mert hirtelen azt vettem észre, hogy ezt a két pólót is akarom.

polok1

Kábé ezek a pillanatok azok, amikor az ember rájön, hogy hm, this seems like a pattern, my dear Watson, én most tulajdonképpen egy tavaszi ruhatárat rakok összefele, ami rózsaszín meg zöld meg szürke. Jó, akkor maradjunk ebben a mederben, és dobjunk hozzá még egy kis sárgát is.

polok2

Ó, ha már sárga meg zöld meg rózsaszín, akkor gyere te is szépen a mamához, ha már eljöttél idáig az Ingyákról az összes flittereddel.

ruha

Tégedet viszont valószínűleg nem kell áprimájusig spájzolnom, kicsike kötényruha műbőr betétekkel meg zsebfedőkkel.

kotenyruha

Oké, ennyi már elég lesz, mások évekig nem vesznek ennyi holmit (igaz, másoknak őtözködős blogja sincs, és a fejük se fáj). Természetesen pontosan ebben a pillanatban köszönt rám a vállfájáról egy fekete kabát, hogy hellóóóó. Én ugyan megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy ő fekete, és rondák a gombjai, és csak néhány hétig lehetne kihasználni tavasszal, azt is akkor, amikorra már van nekem sok kabátom meg blézerem meg tervem arra, hogy szürke meg zöld meg sárga meg rózsaszín, de hát nem volt kihez beszélni. A kabát ezen a ponton, ha macska lett volna, már ott ül az ölemben dorombolva, és széthagyja rajtam összes szőreit.

Nyilván felpróbáltam, és innen már tényleg nem volt mit alkudozni magammal meg a kabáttal.

kabat

Így, a szekrényen fityegve, teljesen érthető, ha nem látjátok benne a doromboló szőrös ragadozót, akit se levakarni, se otthagyni nem lehet, de ha majd felveszem, megértitek.

És mivel az volt az ígéret, hogy egy darab be, egy darab ki, tessék: egy kötényruha, négy póló, egy ruha, egy kardigán és egy kabát viszlát, plusz egy mellény, ami nincs a képen, de ez lesz az. (Kicsit csalok, mert ezt én varrtam, és szándékomban áll varrni majd helyette egy másikat, de ez most repül, mert túl szöszös.) A mellékelt cuccokat meguntam, kinőttem, nemhordomeleget, szóval melyik miért, de repülnek. Ha bárkinek érdeklődése szottyan bármelyikre, kajabáljon. (A kötényruhát különösen ajánlom figyelmetekbe, aszimmetrikus szabású Promod, igazi bótban vettem, nem is hordtam sokat, ezen a blogon például még nem, és nem is várható, hogy fogom, mert mellben igen szűk lett az elmúlt hét évben. Fenékben is, bár ott nem annyira.)

ki3

Az idei évből (tudjátok, abból, ami szeptembertől szeptemberig tart) még hátra van öt és fél hónap, szekrényszaporulatos posztból pedig négy, szóval igazán nem nagy megszorítás az az idei feltétel, hogy összesen hét kupacban vásárolhatok magamnak mindenfélét. A következő felvonás amúgy valószínűleg cipőkről fog szólni, mert vettem a húgomnak ajándékba egy kis virágos bakancsot, és ez is itt ül dorombolva, szertehagyván mindenhol a szőreit, én pedig hiába mondogatom magamnak, hogy negyvenegy éves vagyok, az a kis virágos bakancsokat nem érdekli, sőt, tulajdonképpen engem se.

 
14 hozzászólás

Szerző: be 2017/02/15 hüvelyk blabla, tavasz, turkálgat

 

4/156 – Májusi délután

(Pinokkió-hadművelet, harmadik nap.)

Amikor már meleg van, de még nem rekkenő, időnként picike esők permeteznek, és az egész világ bodzától illatozik. Ezt is nagyon szeretem.

4-156

(Oké, ez volt az utolsó. Holnaptól megint február lesz.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/02/03 hüvelyk blabla

 

4/155 – Áprilisi délelőtt

(Pinokkió hadművelet, második nap.)

Ezt az időjárást is nagyon szeretem, reggel még hűvöske van, de már ötkor üvölteni kezdenek a kertben a madarak, és hatkor kisüt a nap, a fák meg bolondul virágoznak.

4-155

(A valóság az, hogy nemsokára némi káromkodás kíséretében felveszem a gumicsizmámat, és átmegyek a boltba macskaeledelért. Az az egyetlen olyan lábtyűm, ami nem csúszik, nem ázik át, és nem sajnálom összelatyakozni.)

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/02/02 hüvelyk blabla

 

4/154 – Szeptemberi reggel

(Pinokkió hadművelet, első nap.)

Nagyon szeretem ezeket a langymeleg koraőszi napokat, a piacon tízféle paradicsom, a levegőben érésillat, vége felé közeleg a vakáció, és még nem kell harisnyát venni, de már át lehet állni az ötvenes faktorszámú napvédőről a húszasra.

4-154

(A blogon túli valóságban öklömnyi vizes gombócokban esik a hó, a mai nap eddigelé legizgalmasabb pillanata pedig az volt, amikor a fürdőszobai tetőablakról hirtelen ledörömbölt fél mázsa összetapadt vizes izé, én meg a hajfestékes flakonnal a kezemben majd összetojtam magam ijedtemben.)

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2017/02/01 hüvelyk blabla