RSS

tavasz kategória bejegyzései

Évnyitó – Az ötödik

Ahhoz képest, hogy eredetileg csak egy évre terveztem a blogot, holnaptól kezdek bele az ötödikbe, és valószínűleg csinálom is addig, amíg van, aki olvassa. Ilyenek vagyunk mink, hiú állatkák, a közönségért bármit. (További állatkákért a bejegyzés aljára tessék pörgetni.)

Az eddigi évkezdetek terveire és célkitűzéseire nézve itt találni bőségesebb tájékoztató anyagot, ha érdekel valakit. Az ideit (ami a tradícióknak megfelelően szeptembertől szeptemberig tart – hja, akinek az oktatás határozza meg az életét, annak a januárelseje csak egy nap a téli vakáció közepén) mérsékelt mennyiségű önszabotálással tervezem, lesz dolgom-bajom éppen elég. Alig kétféle megszorítást célozok be:

a) ha veszek/turkálok valami ruhafélét vagy cipőfélét, továbbra is az “egy darab be, egy darab ki” szellemében teszem, vagyis minden új beszerzéssel repül egy hasonló kategóriájú régebbi darab. (Szoknya helyett szoknya, kardigán helyett kardigán satöbbi. Tetszik érteni az elvet.)

b) az év során legalább ötvenkét (vagyis nagyjából heti egy) olyan posztot írok, aminek valamiféle kézimunka-témája és -jellege van. Ez lehet egy új holmi varrása, egy régi átalakítása (bármilyen aprócska átalakítás is legyen az), esetleg bármi más kreatívnak nevezhető meló. Ha minden kötél szakad, és semmit nem tudok felmutatni az adott hétre, azt fotózom be, mit főztem éppen, de ebben az évben annyit kell majd használnom az agyamat, hogy a józan eszem és realitásérzékem megőrzéséhez tutira szükségem lesz valami kézzelfogható kapaszkodóra. Ha ezt színes anyagficlikben és thai currykben találom meg, akkor ott, de szükségem lesz rá.

Más változást ezúttal se tessék várni. Középkorú nő vagyok két macskával meg több szekrényre rúgó tarkabarka ronggyal, és nem azért öltözöm, hogy unatkozzak.

És hogy valami látnivalót is nyújtsak a duma mellé, tessék.

Reklámok
 
14 hozzászólás

Szerző: be 2017/08/31 hüvelyk blabla, eská, nyár, tavasz, tél, ősz

 

4/279 – Going ho-ho-ho-home

Cipőkanállal ugyan, de mindent begyömöszöltünk a csomagjainkba, nemsokára felvándorlunk vele az emeleti fürdőbe, és lemérjük, hogy nem léptük-e túl velük a 23 kilós hibahatárt. Remélhetőleg nem.

Az éjjel egyébként azt álmodtam, hogy a TEK leejtett a Móricz Zsigmond Körtérre egy olyan helikoptert, amilyen a vietnamiháborús filmekben szokott dzsungelek fölött pöfögni. A Körtéren pattant egyet, aztán felugrott egy házra, majd onnan lezúgott a hatosvillamosra, amiben én éppen ültem. Hú, hogy iszkoltam elfele. (Ezt csak azért mesélem el, hogy ha esetleg az Air Canada pattan egyet, aztán felugrik egy házra, ezoterikusabb olvasóimnak is legyen egy kis “hűha”-élménye. Én ezt az álmot mindenekelőtt arra a gépezetre vezetem vissza, ami egész éjjel zúgott a szomszéd kamrában. Gondolom, ő a hűtésfűtés és más komfortizék forrása, de minden éjjel zúg meg duhog. Meh.)

Torontóban amúgy igen kellemes húsz fok van celziuszban szemerkével, kivéve a lakásban bent, ahol hetvennyolc fahrenheitban, és most is zúg meg duhog valami hűtőfűtő ketyere.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/06/06 hüvelyk nyár, tavasz

 

4/278 – Moose

Istenuccse, ha választani lehetne, ki legyek, unokaöcsi lennék nálunk vagy unokahúg. Nemcsak kanadai mintás luficsomagokat kapnak tőlünk ajándékba, de rénszarvas-plüssöt és ún. fidget spinnert is, ami annyira dernier cri a gyermekjátékok területén, hogy még nincs magyar neve, és mire lenne, már ki is megy a divatból. (Remélhetőleg addig viszont kihúzza, mire holnapután hazatámolygunk.)

Ma amúgy elmentünk amerikai palaxintát enni juharsziruppal meg juharszirupos grillezett kolbászkákkal (úgy tűnik, ez itt gyakoribb a baconos-juharszirupos palaxintáknál is), szóval nem nézek túl derűlátóan afelé, hogy mérlegre álljak majd valamikor szerdán. Holnap már utazunk, de addig még sok nemes és harci feladat vár ránk, én például befejezek egy határidős recenziót, és valamikor bele kell gyömöszölni a poggyászba mindent, amit hoztunk, plusz még három plüss rénszarvast, két doboz poutine-gravyt és egy félliteres palack juharszirupot.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/06/05 hüvelyk eská, nyár, tavasz

 

4/május

Most is volt minden, mint a búcsúban. Galéria!

                                                            

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/06/04 hüvelyk blabla, nyár, tavasz

 

4/274-275 – Meeekkora víz

Na szóval elmentünk busszal a Niagara Fallshoz, és azt mindenképpen le kell írnom, hogy előtte való nap, miután kitámolyogtunk a textilmúzeumból meg a cipőmúzeumból (én voltam boldog), beestünk mintegy véletlenül egy plázába (pisilni mentünk, no, hadd valljam be). Ott pedig valami monstre leárazáson a Repülő Kutató vett nekem egy olyan kabátot, ami ilyentájt torontói népviseletnek számít. Ez itt nü.

(Ne aggódjatok nagyon a Repülő Kutató miatt, ő speciel egy öltönyt vett magának. Bazi nagy leárazás volt, na.)

És akkor tegnap tényleg elmentünk busszal a Niagarához. A Niagara vízesés nagyon nagy és nagyon húúú, ott álltam egy hajón piros nejlonzsákban kapucnival, a fél Niagara bele a pofámba, és szerintem amióta itt vagyunk, ez volt a legjobb érzés, csuhaj. Arról mondjuk szólhatott volna nekem valaki, hogy ne hasítottbőr cipőben menjek, minden józan gondolkodású turitnyán flipflop volt.

A vízesés mellett van egy város, amit úgy híjnak, hogy Niagara Falls, és a főutcája direkt az odalátogatók szórakoztatására lett kipofozva, ha esetleg nem lenne elég az, hogy meeeekkora víz. Kaszinók meg szórakozóhelyek meg óriáskerék meg drakulakastély meg minden, ami köll, Kicsit olyan, mint a Disneyland, csak a Disneyland ízlésesebb, szóval képzelhetitek. Én, mint az abszurd nagy kedvelője, minden bizonnyal fényesen mulattam volna, ha nem tör rám egy olyan méretű fáradtság, amivel csak előretotyogni lettem képes, és végül a buszon visszafelé Torontóba nem a képemet tátottam a világra, hanem aludtam.

Ma punnyadással és házifeladatok írogatásával telt a nap, persze házifeladatból még van egy csomó, de holnap is van nap meg holnapután is, sőt. Egyébként máma a rokonság homárt enni vitt el meg a lokális románboltba. A lokális magyarboltban a múlt hétvégén voltunk, és egyik érdekesebb, mint a másik, gyermekkorunk régi szemétdombjai Vegetával meg Eugénia nevű keksszel. A lokális románbolt és magyarbolt amúgy igen érdekes munkamegosztással működnek, a magyarboltban ki van írva, hogy “Avem mici”, a románboltban meg kürtőskalácsot kapni.

Voltunk emellé turkálóban is, csak a vicc kedvéért, s természetesen szintén csak a vicc kedvéért én nem vettem semmit, a Repülő Kutató viszont igen egy inget meg egy nyakkendőt. Kígyót melengettem a keblemen, nem vitás, neki pedig erősen érik egy saját őtözködős blog, ha ez így folytatódik.

Holnap nem tudom, mi lesz, talán további házifeladatok, de nektek már az a holnap van, hm. Majd meséljétek el, mi történt velem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/06/03 hüvelyk újracucc, eská, nyár, tavasz

 

4/272-273 – Ess, eső, ess

A torontói tavasz arról ismerszik meg, hogy mindennap leesik kábé öt darab eső, hirtelen záportól a hajtépős zivatarig, a fennmaradó időben meg hol úgy süt a nap, mint a fene, hol pedig azt nézzük, mikor és melyik irányból érkezik a következő eső.

Én ezzel szemben arról ismerszem meg, hogy én vagyok az a nő, aki mindösszesen egy szoknyát hozott magával Kanadába, úgyhogy tegnap azzal mentem fel a CN Towerbe

ma pedig ugyanabban megyek el a textilmúzeumba.

A jelzett szoknya egyébként ebben a pillanatban éppen csomóba kötve ül az ölemben, mert az egyik szokásos eső most zuhant le, és ezáltal a Ryerson Egyetem előtt a kongresszusra tervezett Social Square nevű placc egyetlen nagy pocsétává változott. Mielőtt még elmennénk a textilmúzeumba, itt kötöttünk ki, mert szinte tradicionális módon mindennap itt kötünk ki, élvezni az időjárás változatosságát, a Balzac Café híg kávéját meg a kongrsszusi ingyenwifit.

Holnap a Niagara vízesést fogjuk meglátogatni, mert ha az ember Kanadába jön, akkor ezt nem hagyhatja ki. Majd jelentkezem.

Ááááá, megint esik!

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2017/05/31 hüvelyk újracucc, eská, nyár, tavasz

 

4/268-271 – Beszív, kifúj

Tegnap túlestem az előadásomon, a visszajelzések szerint nem is sikerült rosszul, úgyhogy most végre kiengedett kicsit a görcs, és nekiláthatok újratervezni az életem, ami most egy hétig tinglitangli, utána egy hétig hisztérikus rohanás, aztán majd csak beáll valami egyensúly benne.

Mindenesetre most már fogalmam sincs arról, mikor milyen nap van merrefelé és hány óra: ami otthon délután négy, az itt reggel tíz, szóval kellően össze vagyok zagyválódva, és tényleg elveszett a nyavalyás telefonom. Na de sok beszédnek sok az alja, lássuk a medvét.

Az első itt töltött napon, ami valószínűleg egy péntek volt, akkora jetlagem volt, mint egy ház, úgy is nézek ki. (Ja, és a Repülő Kutató fotózott, ami mindig elgondolkoztat, hogy ha ilyen csámpás-tokásnak lát, ebből mire lehet következtetni. Nyilván az édes bülbül szavaim jelentik a vonzerőmet, de jetlaggel ebből is csak annyi maradt, hogy grr, oááá.)

A mellékelt kép a garázs előtt készült, mielőtt elmentünk kínai eledelt enni all you can eat, és tényleg nem fogtuk vissza magunkat. Aztán visszajöttünk, én kicsit lefeküdtem szundikálni délután négykor, és másnap reggel hatkor ébredtem fel.

És akkor elmentünk várost nézni, majd délután a konferenciamegnyitóra meg -vacsorára.

Ezt a képet még mindig a Repülő Kutató lőtte, de másnap kezembe vettem a dolgokat, és lőn:

Mint látható, szépen járom a házat körbefele (jelzem, legelső este a ház sarka mellől kibújt két mosómedve, és szépen átmentek az úton, úgyhogy akkor már végképp tudtam, nem Európában vagyunk). És akkor megint elmentünk koferenciára, és én tovább fostam az előadásom miatt.

És akkor tegnap végre megtartottam az előadásom.

Ha tudtam volna, ki a védőszentje a kétségbeesett vöröshajú kvázikutatóknak, akkor hozzá imádkozhattam volna, de a képen épp csak egy úgynevezett kardinálispintyet láttam meg, aki cserregve és pirosan húzott elfele. Az előadás után meg elmentünk egy ezúttal közel-keleti al you can eat-be, ahol este nyolctól egy órán át egy hastáncosnő keringte körbe az éttermet a falafeles és hummuszos tálkák között, szóval megvolt a napi abszurd, ahogy köll.

Ma asszem egy kedd van, és én kezdek kiengedni, mindjárt elmegyünk világot látni a Repülő Kutatóval gyalog, és ennek roppant sajátságos következményei leszenk, de van nálam mentolos lábkrém, úgyhogy mindenre fel vagyok készülve. Fotót majd holnap.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/05/30 hüvelyk újracucc, blabla, eská, nyár, tavasz

 

Intermezzó – Csomag, Torontó

A konferencia-előadásom még mindig valahol a láthatáron túl van (hétfőn adok elő), délelőtt indulunk, nekem meg általában ilyenkor egyetlen valamire sikerül koncentrálnom, a mitvigyekmagammalra. Hát akkor erisszük.

Ha lehet hinni az időjósoknak, Torontóban mindvégig 18 és 21 fok között lesz a hőmérsék, ami nekem meglehetősen oké, soha jobbat. Ehhez viszont legalább két alkalom van, amikor hozzávetőleg decensen kell kinéznem: az előadás meg a nyitóünnepségi utáni díszvacsora, ahová a Repülő Kutatót is magammal viszem. (A poén kedvéért természetesen több embert fog ismerni az asztalnál, mint én. Ja, így jár az, aki sokat repül meg kutat.) Az ott töltött idő további programja nagyrészt Torontóban fel-alá fintergés lesz (textilmúzeum!!! cipőmúzeum!!!), amely alatt nem hozhatok szégyent a magyar őtözködős bloggerekre, nemdebár. Ja, és emellé persze a család körbehurcol minket fél Ontarión, mint a véres kardot, a Repülő Kutatót ismerve pedig legalább két alkalommal addig fogunk gyalogolni valami hegyre fel vagy hegyről le, amíg bokáig kopik a lábunk. (Azzal ne foglalkozzatok, hogy Torontó környékén lényegében nincsenek hegyek. Ő megoldja.)

Szóval ezekkel az előfeltételekkel kell elkezdenem a pakolászást. Ó, és ne legyen semmi se túl gyűrődős, mindent tudjak kombinálni mindennel, és ne vigyek magammal sok holmit se, mert a gép ugyan elviszi meg visszahozza, de azért jó lenne a bőröndöcskében némi szabad kapacitás, ha esetleg valaki akciósan rámsózza a Niagara vízesést. (Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy Kanadában lényegében minden sarkon kaphatók Burt’s Bees kozmetikumok. Kezdje már el valaki forgalmazni ezeket Magyarországon is, köszke. Nem járunk olyan gyakran Észak-Amerikában. Én pláne nem, 2008-ban voltam utoljára.)

Ruhaneműim széles tárából kiindulópontként a fekete-szürke-fehér cuccokat kotortam elő, mert ezúttal erre szottyant kedvem. Bevallom, iszonyú nagy volt a kísértés, hogy varrjak magamnak egy komplett új útiruhatárat, de hálistennek időm nem volt rá.

Na tehát ez volt a kiindulópont: három ruha, egy póló, egy nadrág, egy blézer, a jólismert kameez, az igen praktikus nagydarab fekete táskám (not pictured), egy pár kulturált cipő, meg egy sál arra az esetre, ha valahol (pl. a repülőn) dögletesen megy a légkondi.

Ölég bánatos, mi? Nyilván ebből is fel tudnék öltözködni egy hétig, de valami színes mégiscsak kéne, nemdebár. A kezdeti opciók úgy festettek, hogy vagy kékkel, vagy narancssárgával dobom fel a készletet, de aztán a Liberty of London kendő eldöntötte nekem a kérdést. Úgyhogy a készletbe bekerült még a kendő, a vele mintegy véletlenül harmonizáló kistáska (not pictured), két kardigán (ezekre valószínűleg szükség lesz), két szaladgálós cipő, valamint egy ujjatlan meg egy hosszúujjú póló. A plusz cipőket a lábam valószínűleg megköszöni nekem, miután a Repülő Kutatóval leszek, és nála a könnyű kis séta hét kilométernél kezdődik. Hegyre fel, természetesen.

Persze tájainkon a kiegészítőkre is kellő csínnel ügyelünk, úgyhogy abból is összeraktam egy kis kupaccal, például nyakláncból “csak” ennyit. Katicák menni Kanada.

Mivel viszont még csak reggel hét van, és én az utazás előtti jajmicsináljak tragikus állapotában, tízig még történhet itt minden, sőt annak az ellenkezője is. Jáj.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2017/05/25 hüvelyk blabla, eská, nyár, tavasz

 

4/262 – Tizenhét

Ma is maradunk a tarkabarka rétegeknél, átabotában, ahogy esik, úgy puffan. Plusz piac. Plusz házassági évforduló.

És igen erős kísértésem van, hogy mára szabadnapot vegyek ki a tanári-kutatói-megatöbbi létből, ott egye meg a fene az egészet.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/05/20 hüvelyk eská, nyár, tavasz

 

4/261 – Időszak

Ma kivételesen nem zöldhajnalban indulok, hanem a délutánt töltöm sokórányi folyamatos pofázással a levelezős hallgatókat boldogítván, akik nyilván mindenre vágynak erre a szép pénteki napon, csak arra nem, hogy a nemzetiségi óvodai nevelés szabályrendszeréről dumáljanak nekik a fülükbe.

Ezzel a mai nappal a szorgalmi időszaknak tényleg vége. A nyár viszont tagadhatatlanul megkezdődött, ami itt ezen a blogon két kellemetlen következménnyel is jár. Egyrészt nyígni fogok a meleg miatt. Sokat. Másrészt pedig a dögmelegtől kifőtt agyam olyan összeállítások felvételére késztet, mint a mostani.

Bár a diákokat egy ideig valószínűleg ébren fogja tartani máma, az vitathatatlan.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/05/19 hüvelyk eská, nyár, tavasz

 

4/260 – Professzorfeleség

Nem mondanám, hogy túl nagy változatossággal öltözöm mostanság – jó, nyilván a színek meg a darabok cserélődnek, de az összhatás meg az általános felépítés ugyanaz. Bőruha, kardigán, szaladgálócipő, vászontáska, robbantott haj. Táskából viszont ma csak egy, tegnap heroikus módon hazahurcoltam a szakdolgozatokat, és a maradék bírálandóval már itthon fogok megküzdeni. Ugyan csak három hét múlva van a leadási határidő, de szeretnék minél hamarabb túllenni rajta, mert különben is – suspense! – a jövő héten elutazom. Konferenciára. Kanadába. Tíz napra. Ne utáljatok nagyon.

Az egész kanadai utazás ittésmost olyan nekem, mint a hátamon egy plusz púp, előtte rohanás, utána rohanás, és nyilván a szokásosnál is inkább az, mert az itthoni teendőim alól siralmasan kiesik az az idő, amit egy másik kontinensen töltök. Amire megyek, afféle nemzetközi vándorkonferencia, hol itt üti fel a sátorfáját, hol ott, tavaly (asszem) Szegeden volt, most Torontóban, jövőre meg jöhet, tudomisén, Pittsburgh vagy Debrecen. Mit nem adnék most egy Szegedért vagy Debrecenért: odavonatozik, előad, hazajön, és továbbkínlódik az ezer intéznivalójával. Mivel viszont Torontóban van, ahol külön pikantériaként a Repülő Kutató rokonai laknak, eleve azzal indult a szervezés, hogy szó se róla, rögtön visszarohanni, meg kell nézned a Niagara vízesést is meg minden, majd elviszünk oda, és mennyi ideig tudsz majd maradni?… Ez persze rettentő szép és jó, lelkes családtagok hurcolnak majd körbe Kanada szépségein, és én még sose voltam Kanadában. Most és itt viszont csak ülök nyafogva, én hálátlan, hogy mindeközben mennyi dolgom lenne itthon abból a fajtából, amihez nem elég egy laptop meg a wifi. Ez a nyafogás persze, gondolom, addig tart, amíg nem ülök majd ott valahol egy torontói ház kertjében, már pálinka után, de még a grillezett atlanti lazac előtt. Csakhogy most még a pálinkát se töltötték ki, a csomagom és konferencia-előadásom is távolról integet, cserébe viszont itt vannak a bírálandó szakdolgozatok, a vizsgák és alkalmassági vizsgák meg a megnézendő zárótevékenységek, ma például pillangókat színeznek vegyescsoportban, differenciálás meg minden izé.

Úgyhogy irány Horány és még azon is túl, Esztergom határában meg éppen utat javítanak, szóval plusz tíz perc a menetidő. Mekkora szerencse, hogy amúgy is csak óránként megy busz, aminek a menetrendje eleve nem kompatibilis az én óráim kezdeteivel, úgyhogy mindig az eggyel korábbira csüccsenek fel. Futok is mingyá.

Ja, hogy itt a végén még lepottyantsak egy slusszpoént: ha már Torontó meg rokonok, viszem magammal a Repülő Kutatót is. Ezúttal ő lesz a professzorfeleség, vagy minekhíjuk.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2017/05/18 hüvelyk eská, nyár, tavasz

 

4/259 – Zöldségmátrix

Az egyik kollégám tegnap roppant sok szeretettel megjegyezte, hogy úgy festek, mint egy kedves kék halacska. Nyilván erre nem volt más adekvát reakció, mint tátogtatni a számmal és csapkodni kicsit az uszonyaimmal, mindezt természetesen tiszteletreméltó két négyzetméteres asztalom mögött, amin rémületes halmokban állnak a dolgozatok meg mindenféle más oktatási szemét.

Ma zárótevékenységre megyek, ahol a hallgató petrezselymet meg répát fog számoltatni és etetni a kicsikkel, valamint megkísérli bepakoltatni velük a petrezselymet meg répát (nyugi, mielőtt még megennék) egy “zöldségmátrixba”. Roppant érdeklődéssel várom, mi lesz belőle. Aztán utána persze megbeszélés, még azutána pedig szakdolgozatok olvasása és bírálgatása az ehhez szinte kötelezően járó enyhe apoplexiával egyetemben. Mindeközben tegnap este rájöttem, hogy mostanra már elvesztettem a fonalat, hányan, miből és miért akarnak nálam szakdolgozni a jövő évben, de folyton jelentkezik valaki. Most komolyan, enyhe elképedéssel gondolok azokra az időkre, vegyük öt évvel ezelőtt, amikor olyan rengeteg dolgom volt, hogy alig láttam ki belőle, és el se tudtam képzelni olyan helyzetet, amikor ennél is több van. Pedig akkoriban csak három-négy szakdolgozóm volt, nuku zárótevékenységek, csoportos gyakorlatok és két városba ingázás, de különösképpen nuku második doktori.

A legnagyobb bajom az egésszel persze az, hogy jelenleg éppen azok látják legnagyobb kárát a második doktorinak, akiknek az érdekében nekiláttam. Alig jutok el ovikba, nem tudom eléggé követni a hallgatók tevékenységét, és most a félév végére már olyan fáradt vagyok, hogy esem le a lábamról. Pedig még másfél hónapig nem lehet leereszteni, de nem ám.

Viszont ha már zöldségmátrix, ne fogjuk vissza magunkat.

A magammal hurcolandó holmik tömege úgy kilőtt a sztratoszférába, hogy kénytelen vagyok vászontáskákkal meg -szatyrokkal mászklni, és abból sem elég egy darab.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2017/05/17 hüvelyk eská, nyár, tavasz

 

4/258 – Alter

A mai nap eddigi legnagyobb teljesítménye, hogy hajat mostam (és robbantottam), de hát még csak háromnegyed hét van, héjjahó. Jó, arra is büszke vagyok kicsikét, micsoda öltözéket raktam össze magamnak. Asszem, ezt a szoknyát eddig minden alternatív pedagógia-zéhára felvettem, teljesen tervezetlen módon, és ma is azt íratok a poén kedvéért. (Ezt a diákjaim feltehetőleg nem találják olyan poénosnak, hm.)

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/05/16 hüvelyk eská, nyár, tavasz

 

4/257 – Indula

Indul a, indul a, szorgalmi időszak utolsó hete, sálálálálá. Én is indul a utolsó órámra a Tárogató utcában. Dugók minden mennyiségben, mint mindig, a diákok pedig, ha ez lehetséges, még nálam is jobban ki vannak purcanva, úgyhogy teljesen indokolt a korallrózsaszín alkalmazása, mindezt természetesen egy olyan áutfitben, ahol háromféle minta is tiszteletét teszi.

Legalább ez el fogja terelni a figyelmet arról, hogy arcomból kinövő gonosz ikertestvérem még mindig nem érte el a nagykorúság állapotát, amikor is kitessékelhetném jelenlegi lakhelyéről. Blöe.

Ezt a pólót amióta kiturkáltam, megszabadítottam kábé ötven rávarrott micsodácskától, és rávarrtam helyette öt másféle micsodácskát. Ez valahol le is van fotózva, de persze sose adódott rá idő, hogy beposztoljam.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/05/15 hüvelyk eská, tavasz

 

4/256 – A hidat akkor gyújtjuk fel, ha odaérünk

Tényleg csak röhögni tudok: minden egyéb mellé tegnap kinőtt az arcomból egy gonosz ikertestvérem, a hátamból meg egy másik. Öreg vagyok én már ehhez, hogy Murtaugh őrmestert idézzem. Pattanások, bmeg, hát mi vagyok én, tini? (A kamaszkoromat speciel sose szoktam visszasírni, igazából a fiatalkoromat sem. Összes nyígásom és nyafogásom ellenére is jobb lelki bőrben vagyok most, mint vegyük tizennyolc évesen, szóval képzelhetitek, milyen lehettem akkoriban, brr.)

A világ minden kimerültség ellenére is kezd valamiféle egyensúlyi állapot felé billegni, miszerint jójó, a következő másfél hónap még nehéz, de tekintsünk mindig csak három napra előre, és akkor tulképpen nem rettenetesen sok meló van előttünk, hanem éppen annyi, amennyivel még meg lehet birkózni. Most pl. csak szerdáig vagyok hajlandó előrelátni, ami négyszer negyvenöt perc tanítás, két félévzáró zárthelyi legyártása, megíratása és kijavítása, két vizsgajegyzet frissítése és elküldése, egy zárótevékenység megtekintése és osztályzása, két szakdolgozati bírálat megírása, továbbképzési kínálatokon merengés meg az a megbeszélés, amit pénteken már lemondtak egyszer, úgyhogy remélhetőleg szerdára nem mondják le. Na ugye, ez így már tökre kezelhető mennyiségű izé. (Mondom, KEZELHETŐ! Mondom, TÖKRE!… Mondom, mondom. Jááj.)

Ha ez az egyensúlyi állapot jele, hát legyen – ma ismét istentelen korán ébredtem fel, aminek viszont legalább megvolt az a hozadáka, hogy már ötkor elmentem futni, majd miután visszalihegtem onnan, szundikáltam egy kört a kanapén. Erőnlétem még mindig harmatos pipefos, de elszántsággal pótolom, ami izomból hiányzik. Valamivel formában kell tartanom ezt a szájbacsűrt létezést, neszpá.

Apropó forma: én ma ugyan előreláthatólag nem megyek sehová, de azért nem tenghetek mindig nyafogóruhában. Pláne így, az összes gonosz ikertestvéremmel együtt. Úgyhogy aggyunk neki.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/05/14 hüvelyk tavasz

 

4/255 – Furtonfurt

Ez most már a “röhejes” kategóriája, mennyire ki vagyok purcanva. Csak hogy rámutassak, mennyire: kilenc órákat alszom egyhuzamban (erre asszem egyetemista korom óta nem volt példa), mégis furtonfurt álmos vagyok. (Egyáltalán jó ide ez a szó? Na ennyire vagyok kipurcanva, QED.) Jó, mondjuk az “egyhuzamban” sem teljesen áll, mert időnként felriadok arra, biztos elkéstem valamiről, de aztán megállapítom, hogy nem, még nem, és bumm, visszaalszom valami idegesítő álomba, ami ugyan nem egészen rémálom, de nem is pihentet egy cseppet sem.

Nyilván ma is tanítani megyek, és egyelőre fogalmam sincs, nem ájulok-e ki valamikor az 5×45 perc folyamán. A Repülő Kutató viszont, áldassék a neve, megígérte, hogy elfuvaroz dolgozóba, így legalább az odafelé cirka másfél órás buszútat megúszom feleannyiból, és nem állunk meg minden tyúkólnál. Amúgy, mint ez alulírott öltözködési stratégiáiból kihüvelyezhető, ma mindenképpen muszáj volt valami tarkabarkát felvenni, már csak a hallgatók (és az alany) ébrentartása érdekében is.

Persze amíg elindulunk, még van hátra kettő óra, és most kezdett rá istenigazából a zuhé (éppen azt nézem nem túl nagy lelkesedéssel a tetőablakon át), úgyhogy az is lehet, a végén gumicsizma lesz belőle meg talpigfarmer.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/05/13 hüvelyk tavasz

 

4/254 – Négy szék között, pad alá

Hadd mesélek nektek kicsit az “embertervez-másembervégez” projektekről, különös tekintettel a mai napra, mely vagyon május 12. Az alábbiakban azt láthatjátok fő mozzanatokra lebontva, hogyan festett ennek a napnak a rendje úgy nagyjából a félév elejétől kezdődően. (Hozzávetőleges dátumokkal operálok, az már sok lenne a jóból, ha azt is meg tudnám mondani pontosan minden esetben, hogy melyik nap éppen milyen sorscsapás következett.)

febr. 10.: az órarend szerint május 12-én, pénteken du. 14:15 és 18:15 között órám lesz a másodéves levelezősökkel Esztergomban.

febr 15.: megtudom a doktoriskola órarendjét, melyben május 13-án 9-től egész napos oktatás szerepel Pécsett. Mivel gyalogbékaként lehetetlen megoldanom a torlódást (este már későn, hajnalban még korán van az Esztergomból Pécsre jutáshoz), eldöntöm, hogy a) megpróbálom meggyőzni a RK-t, vigyen le; b) megpróbálom meggyőzni valamelyik kollégámat, cseréljünk órát. Mire viszont a tratatívák végére jutnék,

február 20.: a május 13-i órát átpakolják március 26-ra. Hurrá. Hátradőlünk, lazítunk, nem gondolunk a márciusra, melyben majd négyszer kell leutazni Pécsre. (Ezt utólag persze megszívjuk.)

március 10.: megtudjuk a konferenciaprogramot (egen, azt, amin a héten voltam). Május 10-12. között lesz. Újabb kétségbeesett keresgélés az órarendben, kivel tudnék cserélni. Nédda, a diákoknak van május 13-án délután dolguk semmi, beszéljük meg velük, hátha cserélnek.

március 17.: Megbeszéljük. Diákok tulajdonképpen örülnek. Óra szombaton, május 13-án 13:15 és 17:15 között. Mindenki hepi.

április 28.: bejelentkezem három éjszakára Pécsre a szállodába, május 9-12. Még mindig mindenki hepi.

május 3.: továbbképzésekről folytatott megbeszélés Esztergomban. Két kollégával, akik közül egyikük a projektet vezeti, át kell majd néznünk egy anyagot, javítások bele, frissítések, aktualizálás. Nem nagy meló, kábé két-három óra lesz. Ámde hármunkat kell ehhez összekergetni, ajvé.

május 5-9.: A projektvezető összekerget hármunkat. Ez többnapos folyamat, mert mindenkinek máskor vannak órái, ráérő ideje, programja, ráadásul különböző helyeken lakunk.

május 9. kedd, du., fél órával azelőtt, hogy elindulnék Esztergomból Pécsre, jön a levél: legyen a találkozó pénteken délelőtt, nekik kettőjüknek csak akkor jó. Oké. Mély lélegzet. Eh, nincs veszve semmi, majd megtartom az előadásom szerdán, aztán a csütörtök lesz, ahogy lesz, péntekre vissza.

május 11., csütörtök: a pótlóbuszok ésatöbbi miatti elkeseredésemben visszaindulok még reggel, vigye fene a konferenciát. A szállodában sajnálják, de nem tudják sztornózni a csütörtök éjjelemet. Megnyugtatom őket, erre nem is számítottam.

május 11. csütörtök, 10:10.: már átciheltünk a pótlóbuszról a vonatra, a Tettye IC éppen elhagyja Dombóvárt, irány Budapest. Cseng a telefonom, a projektvezető az. A harmadik delikvens lemondta a pénteket. Azt gondolom magamban, hogy @#!!ß@@!!!!, élőben viszont csak egy úrinősen finom “A FRANCBA!” sikerül, amiért elnézést kérek. Újratervezés. Talán a jövő szerda jó lesz mindenkinek, bagatell, csak négy órát kell majd kuksiznom az irodában, nem mintha nem lenne mit csinálni ez alatt. Tárgyalok a vonaton, egyik kezemben telefon, másikban előjegyzési naptár tollal, laptopom a padlón (mer nem volt hová tenni, azér), és nyilván éppen ekkor jön a kalóz a jegyekért. Életem egyetlen jelenetben, mondok.

Hát így. És most, na most mit fogok csinálni ezzel a meggyalázott péntekkel, hogy vinné el a nyehőce ezt az univerzumot, ahol állandóan újratervezek, mint egy zárlatos GPS? Ja, eltaláltátok: pontosan semmit. És ezt a lehető legnagyobb élvezettel.

Ha az élet citrommal kínál, vágd bele a pofájába, aztán egyél egy habcsókot.

Minekutána, mint mondogatni szoktam, úgyse az én csámpás lábaimért jártok ide, most ábszolúte kimaxolom a kimaxolnivalókat. Nesztek, ebben járok én futni.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/05/12 hüvelyk eská, tavasz

 

4/253 – “Könyököt ki, kettesbe be”

Akkor én most szépen elindulok hazafelé a kanapémhoz meg a macskáimhoz.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/05/11 hüvelyk tavasz

 

4/252 – “Bogarak, prutty”

Nyavalyás, ámde a kívülállók számára feltehetőleg igen szórakoztató életem mostanság csupa hullámhegyből meg hullámvölgyből áll, tegnap délután például ismét megfogamzott bennem a gondolat, hogy én bizony megfordulok, és hagyom ezt a második doktorit a fenébe. Konkrétan abban a pilanatban támadt ez a késztetésem, amikor egy behízelgő női hang aszonta, hogy Dombóvártól Pécsig vonatpótló buszok szállítják a nagyérdeműt.

Ez már azután volt amúgy, hogy kiderült, nem tudom végigülni a konferenciát, mert péntek délelőtt továbbképzésekről tartunk megbeszélést a munkázóban, és vissza kell lóhalálnom ebben részt venni. Mindezek után tegnap este úgy döntöttem, ma előadok meg szocializálódom, a holnapi napot viszont, amikor úgyse lenne jelenésem, teljes mértékben ki is hagyom, és hazamegyek yol. Macskákhoz, kanapéra, teához meg nyafogóruhába neki bele.

Nagyívű terveim persze annak függvényében változnak, mennyibe köp bele éppen palacsintácskámba a zuniverzum, és hullámhegy várható-é avagy hullámhegy, szóval ha ma minden szép lesz és jó, vastaps fogadja az előadásom, és rószirmokat hintenek lábaim elé, akkor a holnapi konferencianap egy részén is jelen leszek. (Nem tűnik valószínűnek, jelzem. Olyan szekcióban vagyok, amihez semmi közöm, és nem tudok mondani semmi újat, szétfele szálldosó adatokkal meg cáfolható hipotézisekkel mutatok be egy háttérkutatást, ráadásul attól félek, minden, amit mondani akarok, csupáncsak evidencia.) Ha nem, akkor irány vissza. Pótlóbusszal.

A pótlóbusz egyébként poétikus baranyai dombokon vitt végig, ahol olyan nevű települések vannak, mint Jágónak meg Kisvaszar, ráadásul a közönség mulattatására a kalauz meg a sásdi bakter előadták azt a népszerű némafilmes szkeccset is, amelyben két ember egymást kerülgeti egy épület körül, különböző ajtókon mennek be és jönnek ki, de az istennek se sikerül találkozniuk.

Ez itt konzerv ugyan, de egészen pontosan ez van rajtam, és a mosolyt is próbálom reprodukálni.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/05/10 hüvelyk tavasz

 

4/251 – “Kutyákon át megy az út délre”

De előbb északra. Szentendre-Esztergom-Budapest-Pécs járat, nuku ggggggépkocsi. Hátamon a zsákom (not pictured), agyamban kopasz cenzor, fülemben zenegépecke. Tegnap az elküldendőket is elküldtem, a vonatjegyet is megvettem, a leveleimet is megválaszoltam, az óráimra is készültem, a konferenciára is (egy kicsit), plusz még legyártottam nektek a következő napok konzervjeit, mert a kötelességtudat, hajh, a kötelességtudat.

Mondanom sem kell, már most azt nyafogom, hgy “haza akarok menni”, pedig még el sem indultam.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/05/09 hüvelyk eská, tavasz