RSS

turkálgat kategória bejegyzései

Szaporulat a szekrényben 5/3 – Az ősz színe a mustársárga

Szombaton a piacon nem csak tököt, tojást és diót (valamint rukolát, koriandert, estébé, estébé) vettem, hanem bebóklásztam a ruhaárusok közé is, akik lényegében azt árulják, amit a Bogdányi út butikjaiban is kapni, csak fél- vagy háromnegyed-áron. Jobb híján fogjuk a takonyra, de egyszer csak megvettem magamnak ezt:

Cserébe pedig az alábbi tunikát hajintom ki, mert szép kék meg batikolt meg minden, de elegem van abból, hogy folyton csak vasalgassam. Vasalás nélkül ugyanis pontosan így fest, ni.

Reklámok
 
4 hozzászólás

Szerző: be 2017/10/16 hüvelyk turkálgat, ősz

 

Szaporulat a szekrényben 5/2 – Cafrangos

Épp csak tegnap nyiforogtam arról, hogy ígymegúgy, idén még nem is turkáltam semmit, mire persze mára radikálisan megváltozott a helyzet, A cicapapi beszerzési helyétől száz méterre sincs a város legjobb (és legdrágább) turkálója, ahová én nemigen járok, de ezúttal olyannyira le voltam robbanva, hogy elvánszorogtam odáig.

Ott pedig szerény mosollyal várt rám egy sarokban az állványon ez:

Egészen nyilvánvaló volt, hogy rám vár, az ilyen holmikhoz súlyosan meg kell lenni húzatva, meg egyébként is, tényleg úgy fest, mintha én magam varrtam volna részegen sok szabadidővel, aztán elkapott volna benne egy csapat ideges kóbor kutya. Egyetlen esélye lett volna arra, hogy otthagyjam: ha feltűnően nem az én méretem. Nos, úgy jött fel rám, mint banánra a héja.

Cserébe az alábbi darabtól fogok megszabadulni:

Ezt még valamikor én alakítottam át józanul és kevés szabadidővel (be is blogoltam, csak most nincs energiám előkeresni a posztot), és nincs neki baja semmi, csak nem hordom annyit, amennyit megérdemelne.

Az új szoknyát amúgy feltehetőleg fel is veszem holnap, mert az élet rövid és én szarul vagyok. Ez is van olyan jó indok, mint bármi.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2017/10/09 hüvelyk újracucc, eská, turkálgat, ősz

 

Szaporulat a szekrényben 5/1. – Bokacsimmák!

Mivel ebben az évben annyi holmit vehetek, amennyit csak akarok (feltéve, hogy egy bejövő darab egy kimenő darabbal találkozik), pusztán csak a móka kedvéért október elejéig kellett várni arra, hogy végre vegyek is valamit. Szép.

Az egész mögött amúgy a kellő fordulatok találhatók, amik ilyenkor elvárhatók. Én ugyebár nagy lendülettel megrendeltem a lila virágos bokacsimmát, a biztonság kedvéért 39-es méretben, mert ugye sose lehessen tudni. Nos, kiderült, hogy ezúttal igenis lehessen tudni, akkora volt a lábamon, mint egy csónak. Ennélfogva ki kellett cserélni 38-asra, és igazán nem akarok plusz reklámot csinálni a Sarenzának, de náluk tényleg vissza lehet cserélni a cipőket teljesen ingyé, kiküldik érte az UPS-t is meg minden. Szóval csimma megjött, visszaküldtem, aztán tegnap megint megjött, ezúttal már a megfelelő méretben.

Na most ugye nekem afféle szürke pépet fújtak be fejembe, ami azt mondja, hogy lila virágos bokacsizmát az ember tavasszal hodjon inkább, mint ősszel, valószínűleg februártól kezdve fogjátok többet látni a lábamon, de tessék, voálá, itt van.

Egyúttal viszont, én préda nőszemély, meglátván, hogy az “utolsó pár, 60% engedménnyel dobjuk utánad” kategóriában éppen akciók vannak, vettem egy fekete bokacsimmát is ugyanonnan. Ezt, gyanítom, már most októberben hordani fogom. Amúgy is kedvem szottyant arra, hogy időnként feketét vegyek fel és láncokat csörgessek magamon, mint a Pokol Angyalai, szóval tessék kapaszkodni, lesz még itt olyan goth jelmez is, ha nem fogom vissza magam, hogy a fal adja a másikat. (Szegény diákjaim. És szegény kollégáim. Már annyira hozzászoktak ahhoz, hogy én mindig tarka vagyok, mint a pávián segge, hogy mikor egyszer szürke-fekete ruhákban mentem be, a tanszékvez óvatos tapintattal megkérdezte, nem gyászolok-é. Megnyugtatásul gyorsan megmutattam neki piros kabátomat és narancssárga harisnyámat, hogy nem.)

Na és persze ha bejött két bokacsimma, kimegy két bokacsimma, úgyhogy tessék, ezek a megfáradt darabok távoznak a szekrényből. Tutatiszra, szerintem már van vagy három éve, hogy bármelyik is a lábamon járt. Kicsit fáj is értük a szívem, ezeket én nagyon szerettem, de hát ha nem hordom, nem hordom, így jártunk.

Egyébként nem tudom, hogy ez most egy eddig nem agnoszkált trend része-e az öltözködésemben, de meglehetősen érdekesnek találom, hogy mindkét új bokacsimmának sarka van. Nem hordhatatlanul magas, az tény, de akkor is, sarok.

Tudja a fene, tán mégiscsak elkezdtem nőiesedni cipőileg.

 
10 hozzászólás

Szerző: be 2017/10/08 hüvelyk blabla, turkálgat, ősz

 

Szaporulat a szekrényben +1 – Programon és eszemen kívül

Nekem ugyan szeptemberig már nem kéne vennem semmit, de tegnapelőtt elmentünk bóklászni, és a bóklászási útvonalon végtelen sok turkáló volt, úgyhogy visszafogottan ugyan, de tovább bővítettem már most is irreális méretű ruhacipőkendő parkomat. (Mint tegnap roppant nagyképűen elmagyaráztam a Repülő Kutatónak, őtözködős bloggerként kötelezettségeim vannak a nagyérdemű felé, a Repülő Kutató pedig rámhagyta, jaja, kicsim. Asszem, ez a hosszú házasság egyik titka, hagyjuk rá a másikra, ami úgysem életbevágóan fontos.)

Ezúttal semmi színösszhangra meg effélére ne számítsatok, teljesen random darabok estek rám, de hát az én ruhatárammal most már tényleg ott tartunk, hogy nem tudna nekem senki olyan színű holmit adni, amivel nem tudok összehozni minimum öt matchy-matchy kombinációt. Úgyhogy először is turkáltam magamnak egy remek, funkciótlan izét:

Most nagyjából nem fest sehogy, de majd úgyis meglátjátok felvéve, nyamm. Az ilyeneket én nagyon szeretem, nagydarab és könnyű nyári dobjuk-rá-valami-ujjatlanra lebernyegekre mindig vevő vagyok. Az egyetlen, amit hiányolok róla, a zseb, de ha nagyon olyanom lesz, gyárthatok bele annyi zsebet, amennyit csak akarok.

Következő állomásunk vala egy kendő meg egy sál:

A sálat nyilván a fejemen is viszont fogjátok látni, ezeken a tájakon ilyesmikre mindig lehet számítani. Természetesen a kendőt is. (Annak igazi selyem az anyaga, juppijájé.)

Ha már lúd, legyen döglött: itt ez a cipő is, ami ugyan nem turkálós, de kirúgtam a hámból, és megvettem.

A girl can’t have too many red shoes, amirite.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/07/21 hüvelyk blabla, nyár, turkálgat

 

Szekrénypurgálás, egy-két-hááá – 2. felvonás

Az elmúlt hetekben több-kevesebb kitartással játszottam a kidobjam-nedobjam játékot a szanálásgyanús holmikkal, de én most ezeket itt szépen kihajintom, ki én. (Igen, a félelmetes zöld virágos ruhát is – mondjuk ha az senkinek se kell, akkor inkább átszabom szoknyának, de így már nem akarom többé felvenni.) Ha bárkinek kell bármi, a következő hétben szóljon, mert mihelyst lesz annyi ráérő időm, elkutyagolok ezekkel a legközelebbi ruhakonténerig, uff.

Az igazán őszi-téli holmikat most nem pakoltam ide, azt majd az őszi szekrénypurgáláskor.

Ha bármi érdekel, megpróbálom előkotorni, hogyan és mikor hordtam az adott cuccot, mert így összehajtogatva meg fellógatva nem mutatják a legjobb képüket. Mindezzel együtt tárlatvezetés, balról jobbra és felülről lefelé:

  • fent: ruha
  • 1. tartó – négy póló, két tunika
  • 2. tartó – két pulóver, öt kardigán, egy mellény
  • 3. tartó – három nadrág (két farmer, egy kord)
  • fellógatva: két ruha, két kötényruha, két kardigán, három szoknya, egy kötényruha.

Ugyancsak a szezonális használhatóság vezérelt a kihajítandó cipőknél, tessék:

Ősszel majd ebből is jön újabb felvonás, természetesen.

Vegyétek, vigyétek.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2017/04/30 hüvelyk újracucc, eská, tavasz, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 6. – Imelda, te kacér nő

Sok beszédnek sok az alja, lássuk inkább a cipőket.

Plusz még a kis virágos bakancs. A parodontológus után tett körben feltűnt sárga kínai cipővel együtt hat, tehát hat pár cipőt fogok kitaszajtani cipeim végtelen gyűjteményéből. Ha minden jól megy, ez még holnap vagy holnapután megtörténend. Ha nem megy minden jól, legkésőbb vasárnap. Uff.

 

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/04/25 hüvelyk tavasz, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 5. – Fájdalomcsillapító

Indoklás, bűntudat és részletes tárlatvezetés nélkül.

A kifelé irányuló forgalomról később intézkedünk.

 
5 hozzászólás

Szerző: be 2017/03/30 hüvelyk blabla, tavasz, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 4. – Gatya!!! meg másegyéb

Miután ma harminc perc alatt gyönyörűen hajat vágtak nekem beszárítással et al., úgy éreztem, jó napom van, így bekúsztam a hajvágda melletti mindentárulunk boltba, ahol plüss csürkéket akartam venni (húsvéti fogyóeszköz), de merő véletlenből odacsámpáztam a nadrágos fogashoz is, ahol megnéztem, találok-e esetleg olyan jeggingset, ami nekem jó. Esetleg volt is egyetlen darab, egy 40-es, amit megnéztem, aztán aszondám, kecskebéka legyek, ha ez nem jó az én ménkű nagy fenekemre. Éés, paramm, nem lettem kecskebéka.

Egy jeggings persze pontosan ugyanúgy fest, mint egy másik jeggings, úgyhogy nem fotózom le nektek, de a nap addigi sikerein felbátorodva bementem egy turkálóba is, ahol találtam magamnak egy akármit a tunikás fogason, egy másik akármit meg a ruhák között. Mint a leírásból is látható, egyiknek sem lehet pontosan megállapítani a műfaját, bár a rózsaszín virágos volt a ruhák, a narancs virágos meg a tunikák között, de a fene se érti most már ezeket a dolgokat, majd hordom úgy, ahogy kedvem szottyan. Például az új jeggingsszel.

A soron következő dolgot nem én vettem ugyan, de mindenképpen szeretnék megemlékezni róla, mert a Repülő Kutató hozta nekem Tamperéből, és ez a pasas úgy ismer engem, mint a rossz pénzt. Egy gyémánt nyakékkel nem okozott volna nekem olyan sikkantgatós boldogságot, mint ezzel a pár zoknival. (Igen, én ilyen olcsó nő vagyok.)

Emellett a Repülő Kutató (hadd dicsekedjek el ezzel is) bement ugyanabba a turkálóba, ahol öt évvel ezelőtt gombokat vett nekem, és ezúttal is vett nekem gombokat. Codálatosz.

U.i.: Én gugumadár elfelejtettem befotózni, melyik két ruha meg egy gatya repül az új beszerzések miatt, most meg már hajítófát sem ér a megvilágítés. Na majd pótolom.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2017/03/20 hüvelyk ajándék, tavasz, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 3. – Gyerünk, tavasz

Elmentem turkálni – több helyre is, bevallom, de vegyük egyetlen beszerzésnek, mert Meghatározott Céllal mentem. Jeggingsnek hívott izét szerettem volna szerezni a ménkű nagy seggemre, mert amit tavaly turkáltam, a legkedvencebb gatyámmá vált, és előbb-utóbb le fog foszlani rólam. Ez természetesen nem jött össze, ember tervez, turkáló(k) végez(nek), mindegyik felpróbált darab túl nagy volt vagy túl kicsi. A vadászat során viszont szembejött ez,

kardigan

és én őtet azonnal, próba és gondolkodás nélkül. Ha esetleg sejlene, van nekem már egy ugyanilyen narancsban, és roppantul kedvelem, úgyhogy a rózsaszínesbordót is ide nekem rögtön, jövel csupa meleg tavaszi napok, amikor az ember feldob magára egy kiske kardigánt, és abban parádézik kabát meg sál meg minden más anyámkínja nélkül.

A hasítottbőr holmikkal régi és meghitt szerelemben vagyok, úgyhogy nyilván ezt sem tudtam otthagyni.

melleny

Külön felhívnám a figyelmet a még-bolti-címkére, amelyen az szerepel, hogy eredeti ára 40 brit font. Az ilyen vételek mindig megmelengetik a kicsi hideg szívemet.

A helyzet ezek után kezdett eldurvulni, mert hirtelen azt vettem észre, hogy ezt a két pólót is akarom.

polok1

Kábé ezek a pillanatok azok, amikor az ember rájön, hogy hm, this seems like a pattern, my dear Watson, én most tulajdonképpen egy tavaszi ruhatárat rakok összefele, ami rózsaszín meg zöld meg szürke. Jó, akkor maradjunk ebben a mederben, és dobjunk hozzá még egy kis sárgát is.

polok2

Ó, ha már sárga meg zöld meg rózsaszín, akkor gyere te is szépen a mamához, ha már eljöttél idáig az Ingyákról az összes flittereddel.

ruha

Tégedet viszont valószínűleg nem kell áprimájusig spájzolnom, kicsike kötényruha műbőr betétekkel meg zsebfedőkkel.

kotenyruha

Oké, ennyi már elég lesz, mások évekig nem vesznek ennyi holmit (igaz, másoknak őtözködős blogja sincs, és a fejük se fáj). Természetesen pontosan ebben a pillanatban köszönt rám a vállfájáról egy fekete kabát, hogy hellóóóó. Én ugyan megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy ő fekete, és rondák a gombjai, és csak néhány hétig lehetne kihasználni tavasszal, azt is akkor, amikorra már van nekem sok kabátom meg blézerem meg tervem arra, hogy szürke meg zöld meg sárga meg rózsaszín, de hát nem volt kihez beszélni. A kabát ezen a ponton, ha macska lett volna, már ott ül az ölemben dorombolva, és széthagyja rajtam összes szőreit.

Nyilván felpróbáltam, és innen már tényleg nem volt mit alkudozni magammal meg a kabáttal.

kabat

Így, a szekrényen fityegve, teljesen érthető, ha nem látjátok benne a doromboló szőrös ragadozót, akit se levakarni, se otthagyni nem lehet, de ha majd felveszem, megértitek.

És mivel az volt az ígéret, hogy egy darab be, egy darab ki, tessék: egy kötényruha, négy póló, egy ruha, egy kardigán és egy kabát viszlát, plusz egy mellény, ami nincs a képen, de ez lesz az. (Kicsit csalok, mert ezt én varrtam, és szándékomban áll varrni majd helyette egy másikat, de ez most repül, mert túl szöszös.) A mellékelt cuccokat meguntam, kinőttem, nemhordomeleget, szóval melyik miért, de repülnek. Ha bárkinek érdeklődése szottyan bármelyikre, kajabáljon. (A kötényruhát különösen ajánlom figyelmetekbe, aszimmetrikus szabású Promod, igazi bótban vettem, nem is hordtam sokat, ezen a blogon például még nem, és nem is várható, hogy fogom, mert mellben igen szűk lett az elmúlt hét évben. Fenékben is, bár ott nem annyira.)

ki3

Az idei évből (tudjátok, abból, ami szeptembertől szeptemberig tart) még hátra van öt és fél hónap, szekrényszaporulatos posztból pedig négy, szóval igazán nem nagy megszorítás az az idei feltétel, hogy összesen hét kupacban vásárolhatok magamnak mindenfélét. A következő felvonás amúgy valószínűleg cipőkről fog szólni, mert vettem a húgomnak ajándékba egy kis virágos bakancsot, és ez is itt ül dorombolva, szertehagyván mindenhol a szőreit, én pedig hiába mondogatom magamnak, hogy negyvenegy éves vagyok, az a kis virágos bakancsokat nem érdekli, sőt, tulajdonképpen engem se.

 
14 hozzászólás

Szerző: be 2017/02/15 hüvelyk blabla, tavasz, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 2. – Kék helyett kéket

Mondtam már, hogy ebben a szeptembertől szeptemberig terjedő évben fenntartok magamnak összesen hét alkalmat a megbolondulásra (=szerzek magamnak új holmikat), viszont ahányszor bejön valami a szekrénybe, távozik egy másik darab ugyanabból a fajtából. Nos, ez itt most a második megbolondulási alkalom (nem is rossz, januárig kihúztam egyetlen nekem-új blézer vásárlásával), viszont sajnos nem kellett gondolkodnom azon, mit hajítsak ki az új cuccok miatt, repültek maguktól.

Mindenekelőtt a kedvenc kis kék bakancsom teljesen megkrepált, ni:

kc1

Ezt javítani sem lehet, bánatom végtelen. Nagyon szerettem én azt a bakancsot.

Nagyon szerettem a kis kék cowboycsizmámat is (ezt itt), de hát ez is kicsellózott velem, pikkelyekben kezdett hámlani róla a matéria, úgyhogy búsan lemondtam róla.

Mindezek után persze úgy gondoltam, vennem kell magamnak új kék bakancsot – a két elhalálozott darab ugyan pótolhatatlan űrt hagyott a szívemben, de azért megpróbáltam befoltozni ezekkel itt:

kc2

kc3

Ha úgymond átlagos tél lenne, már ezekben mászkálnék, de a sokmínuszhoz jobban jöttek azok a csizmák, amiket már alaposan bejárattam, és tudom róluk, hogy két zoknival sem törik a lábam.

Az utolsó darab, amit most szereztem be, nem téli cipő, de ne áltassuk magunkat, tél után errefelé rögtön nyár jön, közte talán két heti tavasszal, úgyhogy gyorsan megvettem ezt is, amíg el nem múlik hirtelen a szezonja. Még a múltkori szekrénypurgáláskor szanáltam egy szíjas cipőt, mert évek munkájával sem sikerült betörni (ezt itt), úgyhogy pótolni szerettem volna. Ezért megvettem ezt itt ni

szc

Sajnos a készleteim átnézésekor búsan tapasztaltam, hogy további cipők is elindultak a múlt időbe kerülés útjain, szóval ezzel még nincs vége a mesének, de egyelőre maradjunk ennyiben.

 
7 hozzászólás

Szerző: be 2017/01/18 hüvelyk blabla, tavasz, tél, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 4/1 – A Pöttyös Netovább

Szeptember elején azt deklaráltam, hogy ebben az évben elvileg nem veszek ugyan semmit, de fenntartom a jogot arra, hogy összesen hét alkalommal nekem-új holmikat szerezzek, ha éppen megbolondulok/besokallok.

Azt hiszem, az elmúlt időszak után eléggé érthető, hogy ebből a hét alkalomból az első épp most következett be. Mindenesetre tegnap hirtelen elCsipikésedtem, és elharsogtam, hogy “Eddig és netovább!”. Csipike persze a netovább utáni időszakra azt tervezte, hogy példátlanul gonosz lesz, én viszont csak bevágódtam fejjel előre az Angexbe az esztergomi buszállomás és a munkahelyem közti gyalogtúrán, egye meg a fene a világot.

És megvettem ezt itt, kemény 1200 pénzekért.

be1a

Tessék egy közeli a szövetről, hát nem cukker.

be1b

Szeptember elején azt is mondtam, hogy ha veszek valami nekem-újat, megszabadulok ugyanabból a kategóriából valami régitől. Nos, ez a zakó lesz az.

ki1

Volt rajtam vagy kétszer a blog kezdete óta. Kevés. Ha valakinek véletlenül fájna rá a foga, csak kajabáljon.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2016/10/27 hüvelyk turkálgat, ősz

 

Szaporulat a szekrényben 12. – Terápiás céllal

Mint már említettem nektek, utoljára akkor turkáltam jó alapost össze magam, amikor elszontyolodva kijöttem a parodontológustól. Igaz, azóta még vateráztam magamnak egy kalapot a batár nagy fejemre,

augkal

hát rámegy, de aligéppen. Nem ismertek valahol egy olyan kalapost, aki bővítést is vállal?

Visszatérve viszont a szontyolodós turkálásra – ezek a holmik ugyan nagyrészt abba a kategóriába tartoznak, amik a földre lehanyintva nem festenek sehogy, de azért dokumentációnak tessék, itt van a teljes bagázs. Tehát akkor: szereztem magamnak két blézert

augturk1

két szoknyát

augturk3

meg egy csudálatos meleg téli nyafogóruhát. Majd ebben fogom hüppögve inni a kanapén a kakaómat, miután megjártam a hadak útját.

augturk2

Ja, és vettem négy pólót is.

augturk4

Én általában bármit meg tudok magyarázni, de ott ahajt balra a második izét azt nem. És nem is akarom elmagyarázni. Ez az én sötét lelkem mélyéről tört elő valahonnan, hogy ez nekem KELL. De hát, könyörgöm, nézzétek meg ezt. a. mintát.

augturkrészl

Egyszerűen csodálatos. És aranykontúrozva is van. Meg egyáltalán.

Oké, ez is megvolt. Ezek után viszont jó ideig nem várható szekrényszaporulatos beszámoló, és addig jó, amíg nem, mert ha igen, akkor baj van.

Nem baj, ha nem értitek, majd holnap elmagyarázom.

 
9 hozzászólás

Szerző: be 2016/08/31 hüvelyk nyár, tél, turkálgat, ősz

 

Szaporulat a szekrényben 11. – Bizsuk, övek, Sattaratta

Még az erdőbényei hétvége alatt ugrottunk be Sátoraljaújhelyre, amit egy mondatban úgy tudnék összefoglalni, hogy a főtér egyik végén a katolikusok vannak, a másikon a kálvinisták, középen meg nem szabad csinálni semmit. (Tilos dohányozni, szotyizni, gördeszkázni, kutyát sétáltatni meg még mit nem. A padokon üldögélést meg az áthaladást kegyesen megengedik. Jó kérdés amúgy, hogy ha én, vöröshajú hófehérke rágyújtottam volna az egész tiltáshalom közepén kutyámmal együtt gördeszkán állva egy szotyolára, érdekelt volna-e bárkit is. Ez a szép új világ sok esetben éppen olyan ronda, mint a régi volt, viszont legalább jó alaposan le van térkövezve.)

Na de találtam ott is egy turkálót, mert én mindenhol találok turkálót Prágától Los Angelesig és Regensburgig, miért ne találnék éppen Sattarattán. Ruhaneműt nem szándékoztam venni, de egy akkora böhöm állvány bizsu volt a kirakatban, hogy muszáj volt bemennem. A turkálók, ahol a bizsujaimat vettem anno, az elmúlt három év alatt nagyrészt kidöglöttek alólam, mást meg nemigen találtam helyettük, úgyhogy uccuneki. Ezt mind sikerült összeturkálnom:

aug1

Emellett az a tapasztalatom, hogy ahol vannak bizsuk, ott általában vannak övek is, és nem csalódtam.

aug2

És ez a teljes gyűjtemény volt 2500 forint. Milyen kár, hogy semmi ingerenciám visszalátogatni Sattarattára, ahol a főtéren minden tilos.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2016/08/19 hüvelyk blabla, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 10. – Bye-bye Háda

Szakítottam a Hádával. Tudom, ezt sokan túlfinnyáskodásnak fogják érezni, de van olyan, hogy az ember nem csak olcsó ruhákért jár turkálóba, hanem mindenféle illúziókat is dédelget, például hogy ezzel úgynevezett etikus vásárlást követ el. Reciklálás, újrahasznosítás, kevesebb környezetszennyezés, kevesebb varrógép fölött görnyedő pakisztáni kisgyerek, védd a fákat, egyél hódot, satöbbi. Ilyen esetben viszont különösen csúful fest, amikor az ember egyszer csak belesétál egy ilyen pofonba. A “visszaélésszerűen igénybe vett 338 millió forint munkahelyteremtő támogatás” rohadtul nem hangzik jól. Etikus vásárlás, heh?… Vívódtam egy ideig, hogy mit csináljak, de sajna nemigen látok más lehetőséget, mint hogy búcsút intsek nekik. Ettől nyilván nem fog fájni különösebben a szívük, nagy üzletláncról van szó, nekik meg se kottyanik, ha én nem vásárlok náluk, de nekem fontos, fene a lelkiismeretembe.

Na most, nekem ugyan van lelkiismeretem, meg vannak mindenféle védd a fákat, egyél hódot elveim, de szent, az nem vagyok. Az a sok szép kilós ruha, nem is beszélve a nyavalyás lakástextilekről, már évek óta csak onnan veszek ágyneműt, pfühp. Úgyhogy még egyszer utoljára elmentem a Hádába, és végigrontottam az általam leggyakrabban látogatott két boltjuk összes részlegén. Mindent összevéve olyan volt, mint egy kapcsolat végén a búcsúszex, kapkodós és dühöngős, utána meg némi enyhe csömör, de most békével lehet azt mondani, hogy “huhh, túlvagyunk rajta”. Ráadásul 50% engedmény is volt mindenre, úgyhogy nemigen fogtam vissza magam. A kapkodós dühöngés egyik szép mellékhatásaként nem csak olyan holmikat vettem, amelyek passzoltak méretben (ez általában sem a legfőbb szempont tájainkon), hanem olyanokat is, amelyek túl kicsik vagy túl nagyok, de maximum negyedóra munkával rám alakíthatók.

Ezt a két szoknyát például nehezen tudtam volna otthagyni, pedig a zöld egy számmal kisebb, a barna pedig egy számmal nagyobb a kelleténél.

júlturk2

Ez a kettő viszont pont jó.

júlturk3

Az alábbiakat elspájzolom őszre/télre, ezek közül csak a barna hímzett virágos nagyobb két számmal nálam, de ez is megoldható, bár egy kis fifikát fog igényelni. A mustárszínű gyűrt selyem nem mutatja a legjobb arcát ezen a képen (valamiért ezúttal igen pocsékak lettek a fotók, pedig többféle opciót is kipróbáltam), de majd úgyis látjátok rajtam, tessék várni türelemmel úgy két hónapot.

júlturk4

Ruhákat is vettem, nyilván. Az alábbi virágos olyan áttetsző, mint a fene, de mielőtt úgy döntöttem volna, hogy otthagyom, három vállfával odébb szembejött egy szintén áttetsző spagettipántos hosszú izé, ami viszont pont jó lesz hozzá alsóruhának.

júlturk1

Az alábbi kettő is igényel majd némi korrekciót, de a rövidebbiknek csak az ujját kell megrövidíteni (nem tudom, miért orangutánokra tervezik a ruhákat, tényleg nem), a vállpántosra pedig már van tervem, ami ha bejön, akkor minden oké, ha nem, akkor meg szoknyát gyártok belőle.

júlturk5

Az alábbi kettőből csak a szürke batikolt az, amivel még nem tudom pontosan, merrefelé futtatom ki, talán szoknyának. Ebben a formában nemigen maradhat, borzasztómód Csöcsös Macának látszom benne.

júlturk6

És végül, mivel éjszakai öltözködési szokásaim változóban vannak (értsd: egyre kevesebb slampos hálóinget hordok), vettem egy csomó tarkabarka pizsifelsőt

júlturk7

meg hálóinget és pizsamanadrágot is.

júlturk8

Huhh, túlvagyunk rajta. Csodák csodájára mindent sikerült begyömöszölni a szekrényeimbe is.

 
10 hozzászólás

Szerző: be 2016/07/28 hüvelyk nyár, turkálgat, ősz

 

Újracucc – Mire jó egy paplanhuzat (bevezető)

(And now for something completely different. Takarítás további felvonásai elnapolva, úgy fáj a fejem, hogy mindjárt leesik a helyéről.)

A Háda turkálókban (még mindig nem fizetnek a reklámért, sajna) lakástextilből is igen jó a felhozatal. Elragadóan tarkabarka ágyneműket találok mindenféle színben, mintában és anyagfajtában. Most, hogy utánaszámoltam, utoljára 2009-ben vettem igazi bolti ágyneműhuzatot az IKEÁban, lepedőt meg 2012-ben a Jyskben, azóta kizárólag turkálós paplanhuzatokat meg lepedőket használok. Nemcsak anyagilag éri meg, de minőség szempontjából sem rossz a helyzet, desőt. Ennélfogva mindig átturkálom az ágyneműs tartályt, és (mekkora meglepetés) nem csak ágyneműi célra veszek meg paplanhuzatokat, hanem…

Ezekről a “hanem”-ekről fogok mesélni nektek a továbbiakban, és, mint a címből is látható, egy egész sorozatnyi “hanem”-re számíthattok. Nézzük csak, ezt az ötelemes kupacot tervezem felszámolni.

pph

Na, melyikkel kezdjem? 🙂

(Hozzászóláshoz lusták és bátortalanok számára nagy jószívűségemben szavazólapocskát is csináltam. Csak tessék, csak tessék.)

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2016/06/16 hüvelyk újracucc, blabla, eská, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 9. – Cipők és képrejtvény

Asszem, kiturkáltam magam nemhogy júniusra, de egész nyárra, egyéb atrocitásokról nem is beszélve – cipőket rendeltem neten, az egy nagyon bűnös dolog. Nyilván nem érdemeltem meg, egyébként is Szaharába homokot, Imelda Marcosnak újabb cipőket, minek. Sebaj, mondjuk azt az egyszerűség kedvéért, hogy minden fogért egy pár cipő, és akkor már sokkal jobban hangzik. A végeredmény végül is ugyanaz: három új példány, tessék.

Az egyik egy utcai papucs

júnturk1

 

a másik kettő meg igen látványosan testvérkéje egymásnak, és nemcsak hogy mindkettő szandál (ez errefelé nemigen van szokásban), de a sárga, horribile dictu, még magassarkú is.

júnturk2

Emellett, ugyebár, elmentem turkálni. Valamiképpen mind csupa olyan darabot sikerült szereznem, ami padlóra hajintva nem néz ki sehogy, úgyhogy most afféle képrejtvény formájában tálalom őket, úgyis láttok majd mindent.

Ha nagyon unatkoztok, lehet találgatni, hogy mi micsoda. 🙂

júnturk3

júnturk4

júnturk6

júnturk7

júnturk5

júnturk8

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2016/06/02 hüvelyk nyár, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 8. – Lelkifurdalással vagy anélkül

(Hú, de nehezen jött össze ez a poszt is.)

Az elmúlt másfél hónapban is turkálgattam ezt-azt, de ezúttal jóval ritkábban nézett velem szembe olyasmi, amit azonnal leakasztottam volna az állványról, gyere haza szépen a mamával, cukimuki. (A tegnap vett gatya muszájból volt. A muszáj mindig más ügy. Máig emlékszem arra, amikor 2006-ban egy szép nyári napon leszálltam a buszról vizsgáztatni menet, és a ruhám, krccs, bokától szinte hátközépig végigszakadt. Akkor se volt más megoldás, mint turkálni gyorsan egy másikat helyette, olyat, amilyet.)

Azért persze mégse múlt el nyomtalanul ez a másfél hónap sem, például szereztem magamnak egy dzsekit.

áprturk5

Közelkép a válláról hátul, mert azt úgyse igen fogjátok látni.

áprturk6

Az egyik kolléganőm meggyőződéssel közölte a héten, hogy “nincs olyan, hogy túl sok táska”, és én ugyan ebben kezdek kételkedni – ott vagyok a rohadt sok táskámmal, de csak kettőt-hármat használok, amióta a laptop mérete miatt a nagyobbakat és könnyebbeket vetem be minden alkalomra. Na mindegy, a laptopot néha itthon is lehet hagyni, ez meg igazán könnyű és sokzsebes darab, úgyhogy turkáltam magamnak egy újabb táskát a meglévő harminc mellé.

áprturk4

Aztán egy hónap szünet. Végül a keddi Bermuda-háromszögben kóválygás is hozott magával néhány új ruhát, például a kockást, amiben szerdán voltam, meg még a következő kettőt:

áprturk9

A fehér alapon tarkabarka ideális nyári utazóholmi, 97% viszkóz, 3% elasztán, tehát szellőzik, de nem gyűrődik, ráadásul kapásból is tizenöt féle kombinációban tudom majd hordani, remek. A pasztellvirágossal van a gond, bár az is csak afféle luxusgond: méretre remek, és nem bírtam otthagyni, mert egyszerűen elragadó darab, de hát a megfelelően ünnepi-lezser alkalomhoz kéne felvenni, például nyári délutáni esküvőhöz. Ha esetleg meg akartok hívni ilyesmire, ne fogjátok vissza magatokat, ruhám már van hozzá.

Ugyanazon alkalommal turkáltam egy szoknyát is. Érdekes, hogy egyre több zöld(es) holmim van, ez most a jelek szerint egy ilyen szakasz az életemben.

áprturk8

Ennélfogva, egye fene, hosszú vacillálás után megrendeltem egy webáruházból azt a cipőt is, amit már két éve kinéztem ugyan magamnak, de mindig azzal legyintettem rá, hogy én nem szoktam ennyiért cipőket venni.

áprturk2

Hát most megvettem. Igaz, továbbra sem csinálunk trendet abból, hogy húszezerért (akciósan!) vegyünk magunknak zöld strapacipőket. Még mindig lelkifucim van egy kicsit.

Lelkifucim amúgy a következő kupac miatt van úgy istenigazából, mert hát Szaharába homokot, az én varrószobámba meg anyagokat, ugyan minek. Viszont azzal, hogy most demonstratíve megmutattam, legalább kezdenem kell velük valamit.

áprturk3

A zöld iránti vonzódásom mellett másik érdekes fejlemény az életemben, hogy esetenként vonzalmat érzek a giccs iránt is, lásd a fenti kupacokban a rózsás anyagot, az már olyan ronda, hogy majdnem szép.

És ugyanezt tudom elmondani a következő csudálatos kalapról is:

áprturk10

A fehér masniszalagocskákat le fogom operálni róla, de a rózsák valószínűleg maradnak, mert minél tovább nézem őket, annál jobb kedvem lesz tőlük, az pedig ebben a világban felbecsülhetetlen.

A kalap a kínai bótból jött haza velem tegnap, amikor hirtelen vésztjóslóan felgyorsultak az események, mert jött vele a következő tunika is

áprturk7

meg két pár tornacipő, mert a nyarat úgyis ilyenekben fogom végigtoporogni. (Mint látható, a zöldes korszakom mellett piros-korall korszakom is van, jól kinézünk.)

áprturk11

Úgy vélem, mindent összevéve igen alaposan bevásáltam az elmúlt másfél hónapban, úgyhogy most ráülök a kezemre, és megpróbálok a következő két hónapban nem venni semmit, hacsak nem fogja valami üvöltve verni magát a földhöz, hogy “vigyééééél haza!”. Amúgy is van egy csomó varrnivalóm, nemdebár.

 
11 hozzászólás

Szerző: be 2016/05/08 hüvelyk eská, tavasz, turkálgat

 

Újracucc – Matisse és Rousseu le Douanier szerelemgyereke

Több mint féléve turkáltam ki magamnak ezt a ruhát, merthogy egyszerűen beleszerettem a mintájába, na de hát így nézett ki rajtam, ni.

matisse1

Bő is volt meg idétlen is, főként a nyakkivágásával voltam roppantul elégedetlen, meg persze az ujjával is. A többihez nem akartam különösebben hozzányúlni, ennek a ruhának bélése is van, úgyhogy ki kellett volna bontani, és külön-külön bevenni, túl nagy macera. A nyakkivágás meg az ujja viszont tarthatatlan volt, hát nekiestem.

Az ujja nem volt nagy kunszt: a nekem tetszőt szélességben végigvarrtam rajta, elszegtem, levágtam, kalap.

matisse8

A nyakkivágást viszont nem tudtam önmaga anyagából megoldani: ha levágom a furán harmonikázó anyagot, lényegében kiesik belőle a mellem, ez meg nem volt szándékomban. Valami plusz pótlást igényelt, ehhez pedig (quelle horreur) nem találtam az itthoni anyagaim között semmit, ami megfelelt volna. Kénytelen voltam ismét egy kilós turkálóhoz fordulni, és vettem egy hujujzöld pamutpólót, éppen olyan hujujzöldet, mint az egyik minta.

matisse2

A továbbiakban következő képek azt illusztrálják, mit csinál egy lusta hobbivarrónő, aki gyors eredményeket akar. Ráillesztettem a pólót a ruha nyakkivágására, bejelöltem, hogy mennyire van szükségem belőle

matisse3

aztán levágtam a fölös részt.

matisse4

A jelzett krétavonalnál visszahajtva rávarrtam a zöld pamutot a nyakkivágásra

matisse5

levágtam alóla a fölösleges anyagot. A póló nyakát is levágtam a nekem tetsző szélességben, visszahajtottam, elszegtem. Mivel a betét alsó felének girbegurba varrásvonalával nem voltam igazán elégedett, rávarrtam cikcakkal egy kis fekete fedőpántot,

matisse6

aztán, hogy kevésbé tűnjön randomnak, felülre is egyet.

matisse7

Kész. Valószínűleg még mindig nem világos, mit csináltam és végül milyen lett a végeredmény, de ne búsuljatok, holnap úgyis felveszem.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2016/04/03 hüvelyk újracucc, eská, tavasz, turkálgat

 

Intermezzó – Tatárdúlás és zsibvásár (frissülőposzt)

Én tényleg keményen belefeküdtem a nagy szekrénypurgálási projektbe, első körben ezeket sikerült kiselejtezni (másoknak a komplett ruhatára ennyi, tényleg egy rémes hörcsögöcske vagyok), és a program még nem ért véget. Bárkinek bármire kedve szottyan, legyen olyan kedves, és jelezze, mert hanem vagy ruhagyűjtőbe kerülnek az áldozatok, vagy visszaszivárognak a szekrényembe, ami utóbbit piszkosul nem szeretném. Mint tudjuk, ez itt most nem a “kijött a legújabb Gucci resort kollekció, úgyhogy meg kell szabadulnom a tavalyi daraboktól, másként sérülni fog a kapszula-ruhatáram integritása” buli, szóval majdnem minden, amit itt láttok, turkált vagy általam varrt darab. A holmik mérete jellemzően 40-42-es.

Mivel most nincs türelmem külön is lefotózgatni mindent, nyugodtan csipogjatok, ha érdekel valaminek a csücske, és én beadok róla egy komplett fotót. Az igényeket a beérkezés sorrendjében bírálom el (tudok én ilyet is mondani, muhaha), de mivel az olvasóim nagyobbik része a facebookon szokott hozzászólni, előbb nézzétek meg ott, nem jelentette-e be már valaki, hogy nem képes élni az adott cucc nélkül. (Link az oldalsávban.)

Mint mondtam, ez még csak a kezdet (aujnye), úgyhogy további holmik is várhatók, például cipők. Segítsetek rajtam, mielőtt utolér a felhalmozók végzete, és beszorulok a gardróbba, ahol dicstelen halálomat lelem két tizenöt éves M&S szoknya között.

tatárdúlás

 

(Frissítés 1.)

A közzététel óta sikerült rájönni, hogy a) a szokásosnál is kuszábban és átláthatatlanabbul pakoltam fel a készletet b) az aspiránsok leginkább privátim jelzik, hogy mi kéne nekik, én meg nem akarok szigorú tanárnénit játszani, hogy “tessék publikusan, irgumburgum!”. Bár ennek itt még nincs nyoma, máris elkelt néhány darab, de sebaj, van mááásik.

Tehát akkor maradjunk abban, hogy ezen a héten vasárnapig mindennap aktualizálom a bejegyzést a frissített készlettel. Addig csak-csak a végére jutok mindösszes szekrényeimnek és egyebeknek.

Most éppen így néz ki az állvány:

muhi2

 

Frissítés 2.

Az állvány jelenlegi állapota:

muhi3

Néhány szoknyának került új tulaj (persze ez csak a próba után derül ki istenigazából, nem kerülnek-e vissza a vállfára), és teljes döbbenetemre bejelentkezett Palo Altóból a Repülő Kutató is pár darabbal kapcsolatban, hogy “de hát én azokat annyira szerettem”. (Nem felvenni, hony soit qui mal y pense, hanem rajtam.) Gondolom, nem kell magyaráznom, a férjeknek ilyenkor vétójoga van.

Frissítés 3.

Ma jutottam el oda, hogy ugyan, miért nem hordok ki mindent az udvarra, és gyújtom fel az egész rohadt kupacot? A jelek szerint amúgy is leginkább olyan holmikat hörcsögöltem össze magamnak, ami a kutyának se kell, akkor meg minek próbálok egyáltalán ezzel marháskodni itt. Vágjuk ki a felét a fenébe, a többi úgyis éppen elég lesz öreg koromig.

Utána persze megint győzött a makacsság, hogy ha már elkezdtem a marháskodást, végigcsinálom, végig én.

Most éppen ezek vannak fent, balról jobbra haladva. (A képekre kattintva teljes pompánkban megcsodálhatók vagyunk én meg a cuccok.)

Szoknyák:

105  195  200  0927  234  0801d   83  77

Kötényruhák:

169  300

Ruhák:

245    226  127

Blézerek:

124  116

Kosztüm (vigyázat, ez körülbelül harmincnyolcas méret lehet, már két éve is nehezen gyömöszkéltem bele magam):

207

A felsőkről meg itt egy barátságos csoportkép, ni:

muhi4

Egy pedig a cipőkről (mindegyik harmincnyolcas a csipkés kivételével, az 39-es. A rózsaszín és a tépőzáras rozsdás narancs inkább 37,5.):

muhi5

 
21 hozzászólás

Szerző: be 2016/03/20 hüvelyk blabla, eská, nyár, tavasz, tél, turkálgat

 

Szaporulat a szekrényben 7. – Február, hol a nyár?

Igen, tudom, március van, nem kell emlékeztetni – mint ahogy arra sem, hogy a nyarat, ha majd eljön, amúgy is nyafogva és árnyékban fogom tölteni. Mindehhez képest viszont ahányszor ebben a hónapban bevitt az utam egy turkálóba, automatikusan a lenge későtavaszi/nyári semmiségek közé ténferedtem be.

Az ilyen cselekedetek persze nem múlnak el büntetlenül, de tényleg. Mivel úgyis mindent fogtok majd látni a jövőben (hacsak nem esik a fejemre egy féltégla), épp csak ízelítőül mutatom be: ennyi mindent sikerült összeturkálnom. Három részletben, összesen 3700 pénzért.

márcturk

Most már csak az az időjárás hiányzik, amikor mindezt fel is vehetem.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2016/03/20 hüvelyk blabla, tavasz, turkálgat