RSS

újracucc kategória bejegyzései

4/239 – Félig tele, félig üres

Az árgyélusát neki, túl korán és túl későn van a kishitűségi rohamokhoz, pedig éppen most gázolok a sűrűjében. Szépírónak túl könnyű vagyok, lektűrírónak túl nagyigényű (magammal és a közönséggel szemben is, nyilván), úgy akarok leírni dolgokat, hogy ne mondjam ki, de az olvasó megértse, és úgy akarom hazudoztatni a hőseimet, hogy mindenki értse, mi az igazság.

Ehhez még tortahab, hogy pénteken fejemre esik Giggü is, aki ugyan egy csodás cukibigyó, de az egyéves-háromhónapos éppen az a kor, amikor már a gyerekek roppant gyorsan képesek helyet változtatni, de éppolyan gyorsan elesni is, veszélyérzetük még nincs, igényük az emberi kommunikációra már van, de kellő eszközük arra, hogy pontosan megértessék magukat, nuku. Jáháháháj.

Na, vissza a kézirathoz. Most már nem hagyhatom abba, és péntektől úgyis más lesz a főprogram.

Mit ne mondjak, tényleg igencsak beszartforma fejem van ezen a képen.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/07/26 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

4/326 – Békésen vadul

Ötkor ébredni arra, hogy vadul villámlik, és mindehhez békésen esik – rosszabb napkezdetem sose legyen. Ezek után pedig miért ne öltözzek fel olyan dilisen, ahogyan csak akarok.

A pipezöld gumipapucs csak ráadás.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/07/23 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

4/325 – “My brain hurt like a warehouse”

Komplex hülyeségeket álmodni, ez nálam mindig megvolt, de ma éjjel még a szokásosnál is inkább összejött, lévén hogy azt álmodtam, világvége van. Apokalipszissel viszonylag gyakran szoktam álmodni, de olyankor mindig valami extra természeti csapás az oka, meteor, cunami, kiskutyafüle. Nos, ezúttal az emberiség kihalása volt a program, miközben fű, fa, virág és természet köszöni szépen, jól. Az embereknek viszont higanyszínű amőbaféleségek kezdtek folyni a szeméből, aztán pár óra leforgása alatt megőszültek és demenciát kaptak, akiknek pedig még megvolt az ép esze, fásultan várták, ők mikor kerülnek sorra. Brrrr.

És mindeközben folyamatosan ment David Bowie-tól a “Five years”.

A való világban viszont szombat van, és ha szombat, akkor piac, ahová fel lehet venni az új lebernyeget a régi ruhával, és ha már úgyis nyár van és piac, akkor jöhet a tízféle paradicsom, nyamnyam – hogy optimistán fejezzem be ezt a posztot, fene a higanyszínű amőbákba.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/07/22 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

4/322 – Kvóta

Öszvecuccoltunk, a húgom lelépett kocsival a saját diliháza irányába, de nekünk csak este van vonatunk.

Előre szólok, hogy ha nem találunk ennél értelmesebb programot, bús bánatunkban elmegyünk turkálni anyámmal, pedig én már teljesítettem az idei kvótát. Tudjátok mit, ezúttal defintíve úgy érzem, hogy a magamcsinálta szabályok csak addig értelmesek, amíg nincs kedvem megszegni őket.

 

 
8 hozzászólás

Szerző: be 2017/07/19 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

4/318 – Hologram

Ma elutazom a szülővárosomba, ahol öt éve nem jártam, hogy eladjak egy házat, amiben gyakorlatilag felnőttem, és amiben tíz éve nem lakik már senki, akiért érdemes lenne visszamenni. Mivel nem egyedül vagyok ebben a szószban, és a többiek jelentősen normálisabbak nálam, a következő pár napban valószínűleg minden érintett családtagom felváltva fog emlékezni, fecserészni, bőgni és káromkodni, én meg csak ülök majd, mint egy fagyott varjú, vagy ami még rosszabb, kedvesen mosolygok mindenre, mint egy Szíriuszról lesugárzott hologram. Az eddigi tapasztalatok alapján feltehetőleg fél év múlva jutok el abba a stádiumba, hogy én is emlékezzek, bőgjek és káromkodjak, de az majd úgy jön ki belőlem, mint gennygejzír egy felszakadt kelésből.

Nem, tényleg nem akarok ennél többet mondani a dologról.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2017/07/15 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

4/315 – Várni, csak várni, mindig csak várni

Ezúttal ezt dobta ébredéshez az agygép, de kivételesen nem egészen véletlenül. Hétfőn azt állapítottam meg, hogy amikor az embernek két külön cucca van bent két külön kiadónál, a kétféle “jajistenemmileszebből” kölcsönösen kioltja egymást, és nem marad izgulnivaló, csak a fáradt nyugi meg a zen. Ez mostanra nagyrészt elmúlt, mert az egyikről éppen ma lesz döntés, kiadják-e, nemadják-e, ennélfogva némiképp megint jajistenemmileszebből van.

Ennek örömére ma tényleg kiganajozom a Bűnök Barlangját, oszt belefekszem. Idegizgatottságra nincs jobb gyógymód, mint a színes ficlik. Mindehhez pedig nyilván valami fekete és egyszínű dukál, mert nincs abban semmi buli, ha nem látszanak az ember ruháján az odatapadt varrási hulladékok.

És Celó ezúttal az ablakpárkányt hányta le a miheztartás végett. Jaj, de rémes egy vircsaft ez, Istenkém.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2017/07/12 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

4/307 – Majdnem tizennégy ív

Tegnap délután végre leadtam a kéziratot. Még egy csomó mindent szerettem volna csinálni vele, de ideje volt kiengedni a kezemből, hogy kapjak végre valami visszajelzést is. Szokás szerint persze ilyenkor, mint minden nagyobb méretű szöveg elküldése után, fáradt vagyok, csalódott és kicsit üres, az agyam tovább őröl, és nyilván ezúttal sem tudom kialudni magam, pedig lehetne.

Mindegy, no, mától vakációm van, úgyhogy irány a Bűnök Barlangja és egy kis csendes szöszmötélés a legformátlanabb klepetyusomban. Még az sem kizárt, hogy mindeközben egyszer csak elszundikálok.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/07/04 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

4/298 – Lepuffantani

Közepesen megkukulóban vagyok, leginkább azért, mert annyira kattog az agyam, hogy jaj. Beírok, kitörlök, javítok, aztán megintelölről. Truman Capote állítólag azt mondta, hogy befejezni egy könyvet olyan, mint kivinni a gyereket az udvarra és lepuffantani, és én most már nagyon töltögetem a fegyvert meg szárazon tartom a puskaport, viszont még mindig és már megint be vagyok rezelve cefetül. Kishitűség, középszerűség, megafrász.

Aki ráér, vigasztaljon most egy kicsit, mert úgy őröl a fejem, mint egy üres malom, és ezt a rohadt kéziratot nagyon le kéne adni, hogy végre megszabaduljak tőle, és tököljön vele átmenetileg valaki más.

 
13 hozzászólás

Szerző: be 2017/06/25 hüvelyk újracucc, nyár

 

4/297 – Ezerkét éjszaka

Az “Ali baba és a negyven rabló” meséje helyett, kedves gyerekek, ma a “Kalapocska és az ötven faktor” meséjét olvassuk fel.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/06/24 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

4/293 – Körforgalom

Akár 34 fok is lehet máma, úgyhogy miközben mások ujjongva szedegetik elő a spagettipántos micsodácskákat, én a paplanruhákat szedegetem elő, desőt már további paplanokkal is szemezni kezdtem a szekrényből, hogy milyen jó kis nyári hacuka lenne belőled, te.

Egyéb híreink nemigen vagynak, már azt leszámítva, hogy reggel a takarítónő érkezik, délután a húgom, este (bár inkább éjjel) a Repülő Kutató, a lakás fut, nekem rosszháziasszonyi és rosszesszéírói lelkifucim van, a macskák pedig úgy gondolták, ők is beszállnak a rendrakásba, és ennek épp olyan eredményei lettek, mint amilyeneket simán el tudtok képzelni. Na nem baj, kicsikéim, nyolckor megérkezik Attiláné*, aztán mikor előveszi a porszívót, ti olyan hirtelen sirültök be az első mancsraeső kanapé alá, mintha meteoreső jönne.

Reméljük, legalább az az egy nem lesz. Mármint meteoreső.

U. i.: Meteoreső épp nincsen, de azért keményen dolgozik azon a zuniverzum, hogy az se legyen egyszerű, ami egyébként az lenne. Attiláné és a húgom egyaránt kocsival jön, az utcában szoktak parkolni. Na mikor kezdik aszfaltozni az utcát, na mikor? (És tegyük hozzá mindehhez, hogy ma jön a kukáskocsi is. Ez, hogy úgynevezett understatement-t alkalmazzak, nem egy túl széles utca.)

* Ő a takarítónő. Egyébként Mónika.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/06/20 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

4/288 – Fények délután

Szépen süt a nap, de én ezzel együtt (kapaszkodjatok meg) fázom egy kicsit. De amúgy is elmentem vizsgáztatni, és csak este jövök, szóval belefér a kardigán meg a cipő is.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/06/15 hüvelyk újracucc, nyár

 

4/286 – Többé-kevésbé

Ma igen határozott itthoncsücsü-napot fogok tartani, de ezt akkor legalább valami többé-kevésbé decens öltözékben. Mondjuk az is igaz, hogy az imént anyósom rámnézett a teraszon (nála egy locsolókanna volt, nálam meg a reggeli kávécigi), és örömmel megállapította: “Ó, ma szabadnapod van!”, szóval talán mégse olyan decens ez az egész, mint én hittem.

 
1 hozzászólás

Szerző: be 2017/06/13 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

4/285 – Expedíció

Ismét hétköznapok vagynak kifogyott macskaeledellel meg a hűtőben egy fej pak csojjal, amiből főzni kéne valamit, de ehhez nem ártana mellé valami egyéb kiegészítő is.

Ja, meg itt a nyár.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/06/12 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

4/280 – Toalett

Megérkeztem, beültem a kádba, pacsmagokat kentem magamra, hajat mostam, manikűröztem, aludtam. Szakdolgozatot bíráltam, megint aludtam. Most éppen szakdolgozatot bírálok, ergo utána ismét aludni fogok, smegintelölről.

A lakásunk modern és színes és éppen a megfelelő hőfokú (most éppen), és nem zúg semmi, sálálá. A hülye kis cicák nyilván úgy néztek ránk, mint egy háromnapos mócsingra, ti meg kik vagytok, és mit kerestek itt, de aztán Poci kegyeskedett odaülni az ölembe, és fésültetni magát. Egy hölgynek, nemdebár, roppantul fontos a toalett.

(Apropó toalett: ha van valami, amit nehéz megszokni Kanadában, az a konstrukció, amellyel a budik rendelkeznek, úgymint majdnem a karimáig tele vannak vízzel, és ez a víz zubog le az összes végtermékkel együtt, ha lehúzod. Ha az ember nem akar kínosan alapos információkkal rendelkezni az emésztéséről, jobb használat után bele sem nézni mindaddig, amíg le nem húztad.)

Itthon bezzeg napfény ragyogja be az utunkat, bébi. Rá is fér, én innentől vasárnapig megint folyvást úton leszek. Jaj, szegény macskák, szegény Repülő Kutató, szegény én.

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2017/06/07 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

4/276 – Moitié et moitié

Ha eddig nem jöttetek volna rá, én kifejezetten jó vagyok abban, hogy olyasmik fölött nyígjak, ami másnak öröm, jutalom és bódottá. Úgyhogy valószínűleg azzal sem okozok meglepetést, ha bevallom: én gyakorlatilag azóta akarok hazamenni, amióta megérkeztünk. Egy kanadai utazás nagy bumm meg minden izé, de a nem megfelelő időpontban (például vizsgaidőszak közepén) alig nyújt lehetőséget a kikapcsolódásra, mert azt a munkát mind el kell végezni, ami kimaradt, és bőven elég lett volna, ha csak egy hétre jövünk. Emellett a röhej kedvéért itt ülök a világ egyik legnagyobb meg legtágasabb és legszabadabb országában, időnként meg eddig sose tapasztalt klausztrofóbiás rohamok törnek rám. (Első éjjel például azt hittem, megfulladok a túlfűtött házban, és egyik ajtón se tudtam kijutni se a verandára, se a kertbe, úgyhogy végül kinyitottam a hűtőt, és bedugtam a fejem, ott inhaláltam a hűvösben, miközben barátságosan nézett rám egy moitié et moitié avagy half and half, aminek itt a tízszázalékos tejszínt híják.)

A mai éjjel különösen rossz volt, ugyanis mindehhez még meg is taknyosodtam, fél éjszakát átforgolódtam a túl puha és túl szűk ágyban, miközben köhögtem és időnként kimásztam orrot fújni, meg haza akartam menni a feladataimhoz, a kanapémra és a hülye kiscicáimhoz. Úgyhogy most eléggé itt állok ledarálva, túlaludtam azt is, amikor a rokonok elmentek garázsvásárt nézni, de persze a világ nem áll meg, a Repülő Kutató ismét bokáig kopott lábakról ábrándozik egy Yorkville nevű negyedben, ami lényegében az öreg Torontó. Hát jó. Akkor legalább csípjük ki magunkat, mint Szaros Pista Krisztus nevenapján.

A hátam mögött látszik egy darabka a Repülő Kutatóból. Éppen nem repül, úgyhogy kitalálhatjátok, mivel foglalkozik.

 
3 hozzászólás

Szerző: be 2017/06/03 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

4/274-275 – Meeekkora víz

Na szóval elmentünk busszal a Niagara Fallshoz, és azt mindenképpen le kell írnom, hogy előtte való nap, miután kitámolyogtunk a textilmúzeumból meg a cipőmúzeumból (én voltam boldog), beestünk mintegy véletlenül egy plázába (pisilni mentünk, no, hadd valljam be). Ott pedig valami monstre leárazáson a Repülő Kutató vett nekem egy olyan kabátot, ami ilyentájt torontói népviseletnek számít. Ez itt nü.

(Ne aggódjatok nagyon a Repülő Kutató miatt, ő speciel egy öltönyt vett magának. Bazi nagy leárazás volt, na.)

És akkor tegnap tényleg elmentünk busszal a Niagarához. A Niagara vízesés nagyon nagy és nagyon húúú, ott álltam egy hajón piros nejlonzsákban kapucnival, a fél Niagara bele a pofámba, és szerintem amióta itt vagyunk, ez volt a legjobb érzés, csuhaj. Arról mondjuk szólhatott volna nekem valaki, hogy ne hasítottbőr cipőben menjek, minden józan gondolkodású turitnyán flipflop volt.

A vízesés mellett van egy város, amit úgy híjnak, hogy Niagara Falls, és a főutcája direkt az odalátogatók szórakoztatására lett kipofozva, ha esetleg nem lenne elég az, hogy meeeekkora víz. Kaszinók meg szórakozóhelyek meg óriáskerék meg drakulakastély meg minden, ami köll, Kicsit olyan, mint a Disneyland, csak a Disneyland ízlésesebb, szóval képzelhetitek. Én, mint az abszurd nagy kedvelője, minden bizonnyal fényesen mulattam volna, ha nem tör rám egy olyan méretű fáradtság, amivel csak előretotyogni lettem képes, és végül a buszon visszafelé Torontóba nem a képemet tátottam a világra, hanem aludtam.

Ma punnyadással és házifeladatok írogatásával telt a nap, persze házifeladatból még van egy csomó, de holnap is van nap meg holnapután is, sőt. Egyébként máma a rokonság homárt enni vitt el meg a lokális románboltba. A lokális magyarboltban a múlt hétvégén voltunk, és egyik érdekesebb, mint a másik, gyermekkorunk régi szemétdombjai Vegetával meg Eugénia nevű keksszel. A lokális románbolt és magyarbolt amúgy igen érdekes munkamegosztással működnek, a magyarboltban ki van írva, hogy “Avem mici”, a románboltban meg kürtőskalácsot kapni.

Voltunk emellé turkálóban is, csak a vicc kedvéért, s természetesen szintén csak a vicc kedvéért én nem vettem semmit, a Repülő Kutató viszont igen egy inget meg egy nyakkendőt. Kígyót melengettem a keblemen, nem vitás, neki pedig erősen érik egy saját őtözködős blog, ha ez így folytatódik.

Holnap nem tudom, mi lesz, talán további házifeladatok, de nektek már az a holnap van, hm. Majd meséljétek el, mi történt velem.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/06/03 hüvelyk újracucc, eská, nyár, tavasz

 

4/272-273 – Ess, eső, ess

A torontói tavasz arról ismerszik meg, hogy mindennap leesik kábé öt darab eső, hirtelen záportól a hajtépős zivatarig, a fennmaradó időben meg hol úgy süt a nap, mint a fene, hol pedig azt nézzük, mikor és melyik irányból érkezik a következő eső.

Én ezzel szemben arról ismerszem meg, hogy én vagyok az a nő, aki mindösszesen egy szoknyát hozott magával Kanadába, úgyhogy tegnap azzal mentem fel a CN Towerbe

ma pedig ugyanabban megyek el a textilmúzeumba.

A jelzett szoknya egyébként ebben a pillanatban éppen csomóba kötve ül az ölemben, mert az egyik szokásos eső most zuhant le, és ezáltal a Ryerson Egyetem előtt a kongresszusra tervezett Social Square nevű placc egyetlen nagy pocsétává változott. Mielőtt még elmennénk a textilmúzeumba, itt kötöttünk ki, mert szinte tradicionális módon mindennap itt kötünk ki, élvezni az időjárás változatosságát, a Balzac Café híg kávéját meg a kongrsszusi ingyenwifit.

Holnap a Niagara vízesést fogjuk meglátogatni, mert ha az ember Kanadába jön, akkor ezt nem hagyhatja ki. Majd jelentkezem.

Ááááá, megint esik!

 
4 hozzászólás

Szerző: be 2017/05/31 hüvelyk újracucc, eská, nyár, tavasz

 

4/268-271 – Beszív, kifúj

Tegnap túlestem az előadásomon, a visszajelzések szerint nem is sikerült rosszul, úgyhogy most végre kiengedett kicsit a görcs, és nekiláthatok újratervezni az életem, ami most egy hétig tinglitangli, utána egy hétig hisztérikus rohanás, aztán majd csak beáll valami egyensúly benne.

Mindenesetre most már fogalmam sincs arról, mikor milyen nap van merrefelé és hány óra: ami otthon délután négy, az itt reggel tíz, szóval kellően össze vagyok zagyválódva, és tényleg elveszett a nyavalyás telefonom. Na de sok beszédnek sok az alja, lássuk a medvét.

Az első itt töltött napon, ami valószínűleg egy péntek volt, akkora jetlagem volt, mint egy ház, úgy is nézek ki. (Ja, és a Repülő Kutató fotózott, ami mindig elgondolkoztat, hogy ha ilyen csámpás-tokásnak lát, ebből mire lehet következtetni. Nyilván az édes bülbül szavaim jelentik a vonzerőmet, de jetlaggel ebből is csak annyi maradt, hogy grr, oááá.)

A mellékelt kép a garázs előtt készült, mielőtt elmentünk kínai eledelt enni all you can eat, és tényleg nem fogtuk vissza magunkat. Aztán visszajöttünk, én kicsit lefeküdtem szundikálni délután négykor, és másnap reggel hatkor ébredtem fel.

És akkor elmentünk várost nézni, majd délután a konferenciamegnyitóra meg -vacsorára.

Ezt a képet még mindig a Repülő Kutató lőtte, de másnap kezembe vettem a dolgokat, és lőn:

Mint látható, szépen járom a házat körbefele (jelzem, legelső este a ház sarka mellől kibújt két mosómedve, és szépen átmentek az úton, úgyhogy akkor már végképp tudtam, nem Európában vagyunk). És akkor megint elmentünk koferenciára, és én tovább fostam az előadásom miatt.

És akkor tegnap végre megtartottam az előadásom.

Ha tudtam volna, ki a védőszentje a kétségbeesett vöröshajú kvázikutatóknak, akkor hozzá imádkozhattam volna, de a képen épp csak egy úgynevezett kardinálispintyet láttam meg, aki cserregve és pirosan húzott elfele. Az előadás után meg elmentünk egy ezúttal közel-keleti al you can eat-be, ahol este nyolctól egy órán át egy hastáncosnő keringte körbe az éttermet a falafeles és hummuszos tálkák között, szóval megvolt a napi abszurd, ahogy köll.

Ma asszem egy kedd van, és én kezdek kiengedni, mindjárt elmegyünk világot látni a Repülő Kutatóval gyalog, és ennek roppant sajátságos következményei leszenk, de van nálam mentolos lábkrém, úgyhogy mindenre fel vagyok készülve. Fotót majd holnap.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/05/30 hüvelyk újracucc, blabla, eská, nyár, tavasz

 

4/263 – Puffad

Itt ülök összehuttyanva, és kakukkfűteát iszogatok. Majdelmúlik.

Viszont legalább megfestettem a hajam.

 
Hozzászólás

Szerző: be 2017/05/21 hüvelyk újracucc, eská, nyár

 

4/249 – “5 kgr borsó”

Nagyon nehezen tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy az egyik beadandó dolgozatomnak ezt a címet adjam, mivel a mintaóvodának vásárolt borsó meglétéből vagy nemlétéből vontam le fontos következtetéseket az Esztergomi Érseki Kisdedóvónő-Képző Intézet (próbáljátok ki egyszuszra, nyelvtörőnek sem utolsó) módszertani változtatásaival kapcsolatban. Tulajdonképpen ezt a részét szeretem én a kutatómunkának, amikor elszalad velem a szekér, és ugyan teljesen korrekt és plauzibilis következtetésekre jutok, de azt a lehető legkacifántosabb módon előbogarászott bizonyítékok alapján. Nem is fogom soha sokra vinni egy olyan területen, ahol a longitudinális empirikus izék meg a minél nagyobb minták a menők, de sebaj.

Ma olyan ritka jelenség van errefelé, amit szabadnapnak hívnak. Éppen minden határidős munka teljesítve vagyon, és végre hajat is tudtam mosni meg robbantani. A szomszédban penig nagy családi ebéd készülődik, anyósom a teraszon főzi a gulyást. Ehhez nyilván a minimum, hogy olyan szoknyát vegyek fel, amin minden cseppecske zsír meg fog látszani, muhaha.

 
2 hozzászólás

Szerző: be 2017/05/07 hüvelyk újracucc, eská, tavasz